Már a magyarok kedvenc húsában is kimutatták a mikroműanyagokat!
A lehetséges következménye: az emésztőrendszer károsodása, idegrendszeri elváltozások, agyszöveti sérülések.
A baromfiágazatban eddig elsősorban a takarmányárak, a madárinfluenza vagy az antibiotikum-rezisztencia jelentette a fő kihívásokat, most azonban egy kevésbé látványos, ám annál alattomosabb tényező kerül reflektorfénybe: a mikroműanyag-szennyezés. Az orosz állategészségügyi hatósághoz (Rosselhoznadzor) tartozó kutatóintézet, a VGNKI szakemberei szerint a mikroműanyagok már beléptek a baromfi élelmiszerláncába – olvasható a magyarmezogazdasag.hu írásában.
A cikk idézi Alekszej Tretyakovot, az intézet igazgatóhelyettesét, aki arról számolt be, hogy brojlerhúsban és tojásban egyaránt kimutatták a mikroszkopikus műanyagrészecskék jelenlétét. Külön hangsúlyozta, hogy a vizsgálatok során nem mesterségesen emelték meg a takarmány mikroműanyag-tartalmát, hanem a szakirodalomban szereplő, reálisan előforduló koncentrációkat vették alapul.
A kutatások szerint a mikroműanyagok többféle módon – takarmányfelvétellel, belégzéssel, bőrkontaktussal – juthatnak a baromfi szervezetébe. Az eddigi eredmények az emésztőrendszer károsodását, idegrendszeri elváltozásokat és akár agyszöveti sérüléseket is jeleznek.
A VGNKI vizsgálatai alapján a mikroműanyag jelenléte összefüggésbe hozható a zsírmáj-betegség kialakulásával is. A májban felhalmozódó zsír gyengeséget, levertséget, testsúlycsökkenést okozhat, ami közvetlenül rontja a termelési mutatókat.
Tretyakov arra is felhívta a figyelmet, hogy a mikroműanyagok képesek átjutni a sejtek közötti gátakon, és más káros vegyi anyagokat, szennyezőket is „magukhoz vonzhatnak”, így komplex toxikológiai kockázatot jelentenek.
A műanyagok nem bomlanak le teljesen, hanem egyre kisebb részecskékre esnek szét, amelyek a környezetben – talajban, vízben, levegőben – halmozódnak fel. A kezdeti aggodalmak főként a tengeri élővilágra és az akvakultúrára irányultak, de az újabb vizsgálatok szerint a szárazföldi állattartás sem kivétel.
A baromfitartásban potenciális forrást jelenthetnek a műanyag takarmányzsákok, silófóliák, itatórendszerek, alomanyagba kerülő szennyeződések, sőt az istállóberendezések kopása is.
Az orosz kutatók a következő időszakban célzott vizsgálatokat terveznek a szennyeződés elsődleges forrásainak azonosítására, valamint annak feltérképezésére, hogy takarmány-összetételi módosításokkal, eltérő istállóanyagokkal vagy szigorúbb biobiztonsági protokollokkal csökkenthető-e a kitettség.
Az Európai Unióban a mikroműanyagok kérdése egyre hangsúlyosabb környezetpolitikai és élelmiszerbiztonsági téma. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) több értékelést is közzétett a mikroműanyagok élelmiszerláncban betöltött szerepéről, ugyanakkor a baromfiágazatra vonatkozó konkrét határértékek és egységes monitorozási protokollok még kialakulóban vannak.
Az EU műanyagstratégiája és a csomagolóanyagokra vonatkozó szigorítások közvetetten az állattenyésztést is érintik. Magyarországon a téma egyelőre inkább kutatási és szakmai diskurzus szintjén jelenik meg. A hazai baromfiágazat – amely az egyik legerősebb állattenyésztési ágazatunk – számára a megelőzés lehet a kulcs, a takarmányalapanyagok ellenőrzése, a műanyag eszközök állapotának rendszeres felülvizsgálata és a hulladékkezelés fejlesztése.
Mivel a fogyasztói bizalom az élelmiszerbiztonság egyik alapja, a mikroműanyagokkal kapcsolatos transzparens vizsgálatok és kockázatértékelések a jövőben stratégiai jelentőségűvé válhatnak.
A mikroműanyag-probléma sajátossága éppen láthatatlanságában rejlik, miközben a részecskék szabad szemmel nem észlelhetők, hatásuk hosszú távon az állatjóléten, a termelékenységen és akár a humánegészségügyi kockázatokon keresztül is megjelenhet. A baromfiágazat számára így egy új, komplex kihívás körvonalazódik, amely egyszerre környezeti, állategészségügyi és gazdasági kérdés.
A mikroműanyag-szennyezés ugyanakkor nem kizárólag a baromfiágazat problémája. A nemzetközi vizsgálatok szarvasmarhák, sertések és halgazdaságok esetében is kimutatták a mikrorészecskék jelenlétét takarmányban, béltartalomban, sőt egyes ehető szövetekben is.
A kérődzők esetében a takarmány- és talajszennyezés, az intenzív sertéstartásban pedig a technológiai berendezések és csomagolóanyagok jelenthetnek potenciális forrást, ami az egész állattenyésztési ágazatot érintő kihívássá teszi a kérdést.
Magyarországon fogyasztást tekintve a baromfi áll az első helyen. Éves átlagban 36 kg baromfit eszünk fejenként, a második helyen a sertéshús van 29 kg-mal.
Címlapfotó: Darth Liu / Unsplash
