A zéró pazarlás 5 alapelve: ahogy nagyszüleink is csinálták

A zero waste, vagyis a zéró hulladék több, mint egyszerű szelektív gyűjtés.

A zero waste lefordítva annyit tesz, zéró hulladék, zéró pazarlás. Több, mint egyszerű szelektív gyűjtés. Arról szól, hogy eleve ne halmozzunk fel semmit feleslegesen. Ennek talán legevidensebb (és legkönnyebben megvalósítható) lépéseként sokan elkezdték a csomagolások elhagyását, vászon táskákkal járnak vásárolni, de nagy divat lett az újrahasznosítás, így kevesebb a szemét is. A zero waste kifejezés eredetileg az iparból származik, az volt a cél, hogy a gyártási folyamatok során semmi ne kerüljön a szemétbe.

A mozgalom modern formája az 1970-es évekig nyúlik vissza (hiszen évszázadokkal ezelőtt ez természetes volt), de igazából a 2000-es évektől vált ismertté. Egyik legismertebb arca Bea Johnson: a környezetvédelmi aktivista elérte azt, hogy egy négytagú család éves hulladéka elfér egy befőttes üvegben.

A zero waste öt alapelve

A legismertebb alapszabály az 5R, vagyis:

• Refuse – utasítsuk vissza
• Reduce – csökkentsük
• Reuse – használjuk újra
• Recycle – hasznosítsuk újra
• Rot – komposztáljunk

A törekvés fő mottója: a legjobb hulladék az, ami létre sem jön.

De hogyan élnek az ilyen életmódot követők? Ami egy átlagembernek teljesen hétköznapi, az a tudatosan élők mindennapjaiból hiányzik. Nincs kávé elvitelre, nincs egyszer használatos csomagolás, nincs impulzusvásárlás, de még online rendelés sem. Azt gondolhatnánk, hogy önsanyargatás, de erről szó sincs. Sokkal inkább egy felismertés, hogy a fogyasztói társadalom mellékterméke a rengeteg szemét. Például a műanyag evőeszközök, amiket egyszer használunk, aztán eldobunk. Ezek az műanyag tárgyak nem bomlanak le, így csak halmozódnak és szennyezik a környezetet.

Létezik már egy mozgalom, amelynek tagjai nem használnak kukát, mert nem termelnek szemetet. Komposztálnak, vagy újrahasználnak dolgokat. A műanyag flakonokra sincs szükségük, amikben sampont vagy egyéb kozmetikumokat tárolnak, mert előállítják saját maguk a szappant és a mosószereket. Ehhez olyan természetes anyagokat használnak, mint a szódabikarbóna, az ecet vagy a szappandió. Ruhákat sem vásárolnak, ha mégis, akkor használtat, de lehetőleg inkább mindent megjavítanak, megvarrnak, a zoknikat megstoppolják, mint annak idején nagyanyáink.

A fast fashion visszaszorításáért folytatott küzdelemben a zero waste közösség különösen aktív. Sokan nemcsak turkálókból öltözködnek, hanem a kukákból és lomtalanításból szerzik be a ruháikat, bútoraikat. Egy szakadt farmerből sort készül, a szárából pedig táska, a kisebb maradékokból hajgumi vagy sminklemosó korong. Egyes divattervezőket megihlette a mozgalom, és használt esernyőkből kreáltak vízálló divatos kabátokat. A legextrémebbek a cipők elkopott gumitalpát bicikli belsővel pótolják, és hosszú évekig hordják ugyanazt a lábbelit.

Felmerülhet a kérdés, meddig lehet elmenni a zero waste életmóddal, hol van a realitás határa? A mozgalom igazi megszállottjai nem állnak meg ezen a ponton, a konyhában is mindent felhasználnak. Míg más kidobja a zöldség héját, legfeljebb komposztálja, addig ők levest főznek belőle. Alaplevet, amibe nemcsak a zöldségek héja kerül, hanem a megmaradt csontok is.

A banánhéjból vegán bacont készítenek, megfűszerezik és kisütik. A kávézacc kiváló növénytáp, bőrradír vagy súrolószer. A műanyag folpackot kiváltják textilből és méhviaszból készített kendőkkel, amiket évekig lehet használni. A papírzsebkendő helyett visszatértek a vászon zsebkendőre – az idősebbek még emlékezhetnek erre a divatjamúlt szokásra.

Mi a helyzet a fürdőszobában? Azok a zero waste követők, akiknek kertjük van, kialakították a komposzt wc-t, amihez nem kell víz. Akik lakásban laknak, azok az elhordott pamut ruhákból csíkokat vágnak, és ezt használják wc-papír helyett, de még a pamutcsíkot sem dobják ki, hanem beleteszik egy vizes-ecetes folyadékba, hogy aztán kimoshassák. Ugyanígy járnak el a csecsemők pelenkázásakor, illetve a nők egészségügyi betét helyett ezt alkalmazzák. A fogkefét is maguk gyártják, egy bizonyos fa ágát rágcsálják, amitől tiszta marad a foguk. Mindazonáltal ezekre a fürdőszobai praktikákra már csak az igazán megszállottak képesek és hajlandóak.

A zero waste közösségének egyik fő tételmondata: nem néhány emberre van szükség, aki tökéletesen csinálja, hanem arra, hogy emberek milliói csinálják kevésbé rosszul. A mozgalom talán legfontosabb üzenete, hogy a szemét nagy része csak rossz helyre került alapanyag. Ami valakinek hulladék, az a másiknak ruha, bútor, étel, vagy akár műalkotás is lehet.

Nem mindenki fog saját fogkrémet keverni vagy komposzt wc-t építeni, de már az is nagy lépés, ha saját kulacsból iszunk, ha nemet mondunk a műanyag szatyrokra és minimálisra csökkentjük az impulzív vásárlást. Így már nem is olyan ijesztő a helyzet, ráadásul jó érzéssel tölt el, hogy tettünk valamit a környezetünkért.

Szerző: Cveta Szterjopulu
Címlapfotó: Markus Spiske / Unsplash