1 évig gondolkodtak a McDonald’s vezetői, de végül bevezették az új szendvicset!
Különleges helyről érkezett a különleges hamburger ötlete.
1967-et írunk. Jim Delligatti körülbelül egy tucat McDonald’s franchise-üzlet tulajdonosa a Pittsburgh-höz közeli régióban. Ő az első franchise-átvevő Nyugat-Pennsylvaniában, és aggódik a többi gyorsétteremlánc, például a Burger King jelentette konkurencia miatt. Hogy jobban odavonzza az éhes pennsylvaniaiakat, Delligatti kitalál egy új, luxusjellegű menüelemet: egy két húspogácsás hamburgert, amelyet összesen három zsemleszelet közé rétegezett, és salátával, savanyúsággal, sajttal, hagymával, valamint egy különleges szósszal megpakolt. Talán már mindenki kitalálta, ez nem más, mint a Big Mac.
A mából visszatekintve nehéz elhinni, de az új szendvics nem lett azonnal sikeres. Sőt! A probléma abból adódott, hogy a Big Mac szembement a McDonald’s alapvető értékeivel: a gyorsasággal és az egyszerűséggel. A vezetők attól tartottak, hogy ez a bonyolultabb menüelem rontja majd a McDonald’s konyháinak hatékonyságát – írja a történetet felidéző mashed.com oldal.
Ott volt még az ár kérdése is. Egy dupla húspogácsás, extra feltétekkel készülő hamburgert drágább előállítani. Delligatti 45 centre árazta, hogy kompenzálja a költségeket, ami jóval meghaladta a standard hamburger akkori 18 centes árát. Összehasonlításképpen: a fő versenytárs Burger King Whopperje 37 centbe került az 1957-es debütálásakor, és ez az ár sokáig így is maradt. A McDonald’s vezetői tartottak tőle, hogy a magasabb ár elriasztja a vásárlókat, és veszélyezteti a lánc olcsó imázsát.
A McDonald’s vállalati szintű, kezdeti tétovázása ellenére a találmány nem végezte a süllyesztőben. Delligatti 1967 tavaszán vezette be az új hamburgert az uniontowni éttermében, majd később a vezetőség jóváhagyásával a többi egységében is elérhetővé tette. Amikor a Big Mac felkerült a menüre, az eladások minden alkalommal megugrottak. A vezetők felfigyeltek erre, és az új terméket a következő 1968-ban országosan is bevezették.
A Big Mac nem a véletlen műve volt. Abban az időben a McDonald’s vállalati kultúrája örömmel fogadta a franchise-tulajdonosok innovációit. Ez persze nem jelentette azt, hogy az akkori vezérigazgató, Ray Kroc azonnal felvette volna az új találmányokat a menüre. Először egy tesztelési folyamaton kellett átesniük, hogy kiderüljön, ízlik-e a vásárlóknak, és a meglévő konyhák képesek-e elkészíteni őket.
Meglepő, hogy mennyi ma is kapható termék pattant ki a franchise-üzemeltetők fejéből. Ilyen többek között Filet-O-Fish halas szendvics, valamint a reggeli kínálatban szereplő Egg McMuffin.
Címlapfotó: Jurij Kenda / Unsplash
