A himalájai só egyáltalán nem az, aminek hisszük
A himalájai só prémium ára mögött inkább a különleges megjelenés és a köré épült egzotikus történet áll.
A rózsaszín himalájai sóért gyakran a hagyományos konyhasó árának többszörösét is elkérik. Különleges színe és neve miatt könnyű azt hinni, hogy valamilyen ritka, érintetlen hegyvidéki lelőhelyről származik. A valóság jóval prózaibb. A legtöbb ilyen sót Pakisztán Pandzsáb tartományában, a Khewra sóbányában termelik ki, több száz kilométerre a Himalája magas hegyeitől – írja a Hamu és Gyémánt oldal.
A hatalmas sótelepek egy ősi tenger maradványai. A víz több százmillió évvel ezelőtti elpárolgásakor vastag sórétegek rakódtak le, amik később mélyen a föld alá kerültek. Ma ezeket a rétegeket bányásszák, a kitermelt tömböket pedig összezúzzák és szemcseméret szerint válogatják, mielőtt a boltok polcaira kerülnének.
A látványos rózsaszín árnyalat sem valamiféle különleges tisztaság jele. Elsősorban a sóban található vasvegyületeknek, köztük a vas-oxidnak köszönhető. Minél több található belőlük egy adott rétegben, annál erősebb lehet a kristályok rózsaszínes vagy vöröses színe.
Táplálkozási szempontból sincs akkora különbség, mint amit az ára sugall. A himalájai só körülbelül 98 százaléka nátrium-klorid, vagyis ugyanaz az anyag, amely a hagyományos konyhasó legnagyobb részét is alkotja.
Bár valóban tartalmaz különféle nyomelemeket, ezek mennyisége olyan csekély, hogy normális sófogyasztás mellett nem jelentenek számottevő tápanyagforrást.
A himalájai só tehát nem feltétlenül rosszabb vagy jobb a hagyományos sónál. Nagyobb kristályai, eltérő textúrája és rózsaszín megjelenése miatt kedvelt. A prémium ár mögött azonban jóval inkább a megjelenés és a köré épült egzotikus történet áll, mint valamiféle különleges himalájai eredet vagy rendkívüli egészségügyi előny.
Címlapfotó: Wolfgang Hasselmann / Unsplash
