Saláta, leves, főzelék, rakott étel is készülhet belőle, de alig esszük, mi az?

Sokoldalú alapanyag, de nem csak emiatt lenne érdemes sokat fogyasztani belőle – állítja a szakember.

Az Agrofórumon tette fel egy olvasó a minap: Milyen növény a mángold? Mit lehet tudni a termesztéséről? Az Agrofórum szerkesztősége nevében Dr. Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos az alábbi választ adta:

A mángold egy lágyszárú, kétéves növényfaj, mely első évben fás karógyökeret és levélrozettát, második évben pedig magszárat fejleszt és magot érlel. Gyökere általában elágazó és húsos, kevés cukrot tartalmaz. Az első évben megjelenő leveleinek színe és mérete, levélnyelének hossza és vastagsága fajtatulajdonság. Magszárán található levelei pedig nagyon hasonlítanak a cékláéhoz, valamint virágzata és termései is ehhez a fajhoz hasonló megjelenésűek. (Néha piacon el lehet csípni.) Hazánkban a mángold termesztése szinte csak a kiskertekre korlátozódik, ahol egyéves növényfajként termesztik. Nagyon értékes tulajdonságokkal rendelkezik, hiszen savakban gazdag, valamint vitaminokat, sok nyerscukrot és pektint is tartalmaznak levelei. Felhasználása sokrétű, hiszen a spenóthoz hasonlító főzelék, de saláta, leves, valamint rakott étel is készíthető belőle.

A mángold termesztése

A mángold hőigényét tekintve közepesnek mondható, magja már 10 fokon képes kicsírázni. A lombozat fejlődéséhez viszont már 20-30 fok az ideális. A kifejlett növény kifejezetten hidegtűrő, ami azt jelenti, hogy hó- vagy egyéb takaró alatt szabadföldön károsodás nélkül képes áttelelni. Az árnyékos körülményeket nem tűri, vízigénye is nagy és a levegő páratartalmával szemben is igényes, csak párás környezet megléte esetében fejleszt szép lombozatot.

Tápanyagigény szempontjából káliumból van szüksége a legtöbbre, melyből a foszfor- és nitrogénmennyiséghez képest akár három vagy négyszeres mennyiségre van szüksége. Talajból a tápanyagban gazdag, mély termőrétegű, jó vízgazdálkodású és középkötött, közömbös, esetleg kissé lúgos talajokat kedveli. 

Vetése hazánkban április első dekádjától általában a hónap végéig végezhető el. A kisebb levéllel rendelkező fajtákat kb. 20 cm sortávolságra, míg a nagyobb levéllel rendelkezőket legalább 25 cm-re vessük. A tőtávolság a leveléért termesztett mángold estében 15-20 cm között alakul, míg a levélnyeléért termesztettnél 30-35 cm. A vetés után kb. 2-2,5 hónap szükséges ahhoz, hogy a leveléért termesztett metélő mángold szedhető legyen, míg a levélnyeléért termesztett esetében 3-4 hónap kell a szedésre érett állapot eléréséig. A szedési időszak letelte után megmaradt gyökere akár takarmányozás céljából is felhasználható.

Címlapfotó: nicotitto / Unsplash