Tihanyi Vinarius: tényleg mindent láttunk már az északi parton?

Lazán elegáns, érthetően kortárs, klasszikusan magyar, romantikusan meghitt. Fine, de nem dining, hanem bistro. Ez mind együtt a Tihanyi Vinarius, sőt ennél sokkal több.

A Belső-tó látványa, a szőlőhegy, a bazalt és terméskő, mely a díszletet adja, csak a kezdet. Az igazi meglepetés a csend és nyugalom, noha csak pár perc innen Tihany központja. Pedig, nagy múltja van a Tihanyi Vinariusnak otthont adó helynek. 200 éves présház és pince, ahol régen a Bencés Apátság borai készültek és pihentek, hogy aztán az úri közönség a Füredi szállodasoron kortyolgassa azokat. Persze, ez már a múlt. Most étterem és látványkonyha fogad a présházban, a pince pedig borárium. Itt a bortrezor is megnézhető, benne a hegy belseje, ahogyan 1822-ben az utolsó csákánycsapás kialakította. Alszik itt még 5000 palack Somlói Juhfark a faragott hordófenék mögött, az utolsó teljes napfogyatkozás óta. Nem is keltik fel őket egészen a következőig.

Persze, van bőven bor azoknak, akik nem tudnak várni addig. Köztük, sok balatoni tétel kisebb pincészetekből. Folly, Guden Kisbirtok, Tánczos, Szászi, Szabó és Fia, Bökő Dávid csak néhány helyi pincészet a borlapról.

Az ételválaszték kifinomult és változatos. Klasszikus magyar és nemzetközi fogások, házi desszertek sora várja a vendégeket. Minden fogás Vadász Imre Executive séf és Horváth Dávid Head séf közös munkájának gyümölcse. Ebben a konyhában még használják azt a titkos fűszert, melynek neve szenvedély. Lehet, hogy ezért nyerté el a Michelin Guide ajánlást? Ezt valószínűleg nem tudjuk meg, de talán nem is fontos.

Viszont ami igen, hogy múlatni itt az időt, élvezni az ételeket, borokat, üldögélni a teraszon és hallgatni a csendet olyan élmény, mely után bizton kijelenthetjük: „Már mindent láttunk az északi parton.”

(promóció)
Címlapfotó: Tihanyi Vinarius