Régen ezrek haltak meg tőle, ma mégis ez a világ egyik legnépszerűbb itala
A gin ma már számos koktél legfontosabb alapanyaga, pedig évszázadokra visszanyúló, „kalandos” története során számos problémát okozott.
Az általunk ma ismert gin megszületéséhez meglehetősen hosszú, évszázadokon átívelő út vezetett. A világszerte népszerű ital elsősorban gabonaszeszből készül, különleges ízvilágát pedig a borókabogyó ízesítése adja. Elődje a 17. században elterjedt, holland jenever (másnéven genever vagy genièvre) volt. Ez az ital alapvetően malátaárpából és borókabogyóból készült. A jenever elterjedése Angliában az olcsó előállításának, valamint az országot 1689-től az 1702-ben bekövetkezett haláláig vezető holland királynak, III. Vilmosnak volt köszönhető. III. Vilmos a Franciaországgal fennálló konfliktusa miatt betiltotta a brandy importálását – ami akkor az elsőszámú alkoholos italnak számított a szigetországban. Cserébe engedélyezte a jenever házi előállítását és a kereskedést is, így az ital gyakorlatilag egyik napról a másikra az egész országban elérhetővé vált – írja a Food & Wine.
Nem sokkal később már az utcán, a bódékban, a bordélyházakban, de még a börtönökben is lehetett vásárolni. Jellemzően közkatonák, valamint a szegényebb társadalmi rétegek tagjai fogyasztották. Az előállítók számára a kezdeti sikereket követően az egyetlen problémát a borókabogyó beszerzése okozta. A megnőtt kereslet miatt az viszonylag drága és körülményes folyamattá vált. A növény hiányában végül az egyéb alapanyagokkal kísérleteztek. Így történt, hogy a gint egyre többen terpentinnel vagy kénsavval keverve árulták. Ennek azonnal súlyos következménye lett a fogyasztók körében: rengetegen meghaltak, azok pedig, akik túlélték, maradandó egészségügyi károsodást szenvedtek. Ennek hatására 1736-ban a kormány bevezette a „gintörvényt“, amiben adóval szabályozta az előállítását és a kereskedését. A szigorításon aztán 1751-ben enyhítettek: a törvény értelmében azután csak bejegyzett kereskedők hozhatták forgalomba az italt. Az így kialakult ital valamelyest hasonlított a ma is népszerű London Dry Ginhez, csak kissé édesebb volt.
Ízjavítóból koktél alapanyag
A sors iróniája, hogy miközben tömegek estek a hígított gin áldozatául, a Brit Királyi Haditengerészet tisztjei – akik közül egyre többen fogyasztották rum helyett – különleges felfedezést tettek az itallal kapcsolatban. A legenda szerint a haditengerészet egyik tagja jött rá, hogy elfojtja az Angostura nevű gyógylikőr keserű ízét – ezt a tengerészeknél a gyakori betegségek, például a skorbut, azaz alultápláltság ellen alkalmaztak. Állítólag ennek hatására jött létre a Pink Gin nevű koktél, később pedig a Gin and Tonic is, mivel felismerték, hogy a szintén láz- és fájdalomcsillapító, valamint gyulladáscsökkentő hatású kinines tonik víz íze is tűrhetőbbé válik tőle.
A gin a 20. században
Az Amerikai Egyesült Államokban az 1920-ban bevezetett szesztilalom idején az alkohol népszerűsége jelentősen megugrott. Az egyik legkeresettebb szesz a gin lett, ám a hirtelen növekvő kereslet hatására a minősége ismét jelentősen romlott. Az illegális szeszfőzdékben elkezdték olyan káros anyagokkal keverni, mint a fagyálló vagy a különböző fertőtlenítőszerek. Bár rettenetes íze volt és megint sokan meghaltak tőle, a legtöbb vásárlót még ez sem tántorította el: a rossz ízt inkább kísérővel, például vermuttal vagy gyümölcslével tompították. A keverése ezáltal annyira természetessé vált, hogy 1933-ban, a tilalom feloldását követően elsősorban koktélként fogyasztották – így jött létre többek között a Dry Martini is.
Habár a második világháború idején könnyű hozzáférhetőségének köszönhetően a vodka lekörözte, a gin jelenleg ismét a virágkorát éri. Ezt bizonyítja a VinePair statisztikája is. A lap szerint a világ 50 legnépszerűbb koktélja közül nem kevesebb, mint 17 ginalapú, az első helyen például a Negroni szerepel. A Seven Fifty Daily gasztronómiai portál szerint a globális piacának becsült értéke 2022-ben összesen 15,2 milliárd dollár volt, az előrejelzések szerint ez a szám a következő években tovább növekedhet.
Szerző: Csáka Eszter
Címlapfotó: Luca Discenza / Unsplash