„2024-ben nagy ziccert hagytunk ki a kékfrankossal” – interjú Tamás Gábor borakadémikussal
Az általa megtartandó Vince Borműhely kékfrankos kóstolója kapcsán mesélt meglepő és visszhang nélkül maradt magyar sikerekről a WSET nemzetközi borakadémikus.
VINCE: A kékfrankos 8 arca címmel tartasz kóstolót 2025. június 12-i Vince Borműhelyen. Az eseményen tényleg csak kékfrankos borok lesznek. Csak a fajta hardcore rajongóinak szól ez az este, vagy másokat is bátorítanál a részvételre?
TAMÁS GÁBOR: Egyértelműen mindenkinek szól. A rajongók azért jöjjenek el, hogy lássák, mik azok a stílusok, amikkel Ausztriában is sikert tudtak aratni a magyarok, illetve ezen felül milyen egyéb kékfrankos stílusokra képesek a hazai borászok. Aki pedig nem rajongója a kékfrankosnak, azért jöjjön el, mert ha esetleg vannak a régmúlt okán rossz beidegződései, élményei a fajtával kapcsolatban, azokat itt biztosan el tudja oszlatni. Az este során bizonyítást nyer, hogy a kékfrankos képes felvenni a versenyt a legjobb francia vörösborokkal és ugyanúgy helye van egy Michelin-csillagos étterem borlapján, mint az átlagember asztalán.
Jegyek a 2025. június 12-i Vince Borműhely: A kékfrankos 8 arca kóstolóra a képre vagy a szövegdobozra kattintva vásárolhatók.
VINCE: Említed, hogy a Vince Borműhely tételeinek jelentős része Ausztriában, a kékfrankos másik hazájában ért el sikert. Ez mit jelent pontosan?
TAMÁS GÁBOR: Kétévenként Bécsben kerül megrendezésre a VieVinum, amit talán nevezhetünk Ausztria legnagyobb szakmai borfesztiváljának. A 2024-es volt az első olyan év, amikor egy 20-25 tételből álló magyar kékfrankos különítmény be tudott mutatkozni. Ez különösen nagy szó, tudva, hogy a zöldveltelini világsikerre vitele után az osztrákok most éppen a kékfrankosnál munkálkodnak valami hasonlón. A jelenlétünk okán valamennyire mi is rá tudtunk így csatlakozni a kezdeményezésre.
Ráadásul, tudtunk nélkül, az osztrák borbírák le is kóstolták ezeket a kékfrankosokat, az eredményt pedig leközölték a Vinaria magazinban. Legnagyobb meglepetésünkre néhány magyar kékfrankosnak sikerült megelőzni a legnevesebb osztrák pincészeteket. Itthon nem lett nagy visszhangja a dolognak, ezért örülök különösen a Vince felkérésének. Egyrészt így a Borműhelyen a magyar közönség – kiegészülve más hazai kékfrankosokkal – megkóstolhat jó párat ezekből a tételekből, másrészt pedig talán ennek mentén mégis elindul egy kommunikáció és berúgjuk a ziccert, amit tavaly, közvetlenül a bécsi események után kihagytunk. Hogy tudniillik a magyar kékfrankos igenis nemzetközi színvonalú.
VINCE: Ha egy tételt kellene kiemelned a 2025. június 12-i sorból, melyik lenne az?
TAMÁS GÁBOR: A kiemelés személyes indíttatású lesz. Én az ausztriai Ruszton szereztem meg a WSET nemzetközi borakadémikusi címet, tanulmányaim során volt lehetőségem sok kékfrankost kóstolni. Mégis a legemlékezetesebb kékfrankos élményem talán Ludányi Balázs 2015-ös Diós dűlőből származó tétele, amivel 2017-ben találkoztam. Ez a bor, évjárattól függetlenül azóta is állócsillagként ragyog a magyar borok egén. Ennek 2022-es változatát kóstolhatjuk a Vince Borműhelyen, ami ráadásul már kifutott évjárat.
Jegyek a 2025. június 12-i Vince Borműhely: A kékfrankos 8 arca kóstolóra a képre vagy a szövegdobozra kattintva vásárolhatók.
VINCE: Az Ausztriában elért sikereket elnézve adódik a kérdés: Magyarországnak a kékfrankos hozhatja meg a rég várt nemzetközi áttörést?
TAMÁS GÁBOR: Kicsit más helyzetben vagyunk a kékfrankossal, mint az osztrákok. Nekik 3000 hektáron terem, ennek megfelelően kitűzhetik maguk elé azt a stratégiát, hogy a legmagasabb minőségű, legfelső kategóriás tételeket értékesítik a nemzetközi fine wine piacon, a többit pedig eladják helyben a turistáknak. Mi ezt nem követhetjük, hiszen háromszor annyi kékfrankos terem Magyarországon. Szélesebb stíluspalettát kell kialakítanunk, amiben helyet kap a rozé vagy éppen a buborékos változat. Majd a piac eldönti, hosszútávon melyek a leginkább kelendő stílusok és akkor azokra építkezve próbálhatjuk meg sikerre vinni a mi kékfrankosunkat.
Címlapfotó: Vince Magazin
