Tóth Vera bort adott ki – interjú az énekesnővel

Tóth Verával beszélgettünk, de ezúttal nem zenéről. Szóba került viszont a bor, Palkonya, az életmódváltás és az öntudatra ébredés.

VINCE: Október 14-én a Várkert bazárban a KisKoncertek – Nagy Borélmények című est keretében immár harmadik borotokat mutatjátok be pároddal, Pauli Zoltánnal. Az régóta tudható rólad, hogy rajongsz a borokért, de hogy jött a saját bor ötlete?

Mindketten imádjuk a borokat, a természet és Isten nagy ajándékaként tekintünk rájuk. Már Zoli előtt nagy borrajongó voltam, külön öröm, hogy mellette még fokozottabban hódolhatok ennek a hobbinak. A PalKonyha, vagyis a palkonyai lakáséttermünk vacsoráin sokszor én szolgálom fel a bort és nagyon szerettem volna olyan szintre eljutni, hogy mesélni tudjak a vendégeknek. Ennek érdekében még egy sommelier tanfolyamot is elvégeztem a CEWI-n. Bár még nem vizsgáztam le, már sokkal magabiztosabban beszélek a borokról. Ebből is látszik, életünkben nagyon meghatározó a bor, ezért jött az ötlet, hogy legyen közös saját is.

VINCE: Mit lehet a premier előtt tudni az új Gyémántról?

Köveskálon, Pálffy Gyuláéknál készült. Én Tapolcáról származom, Pálffyékhoz több évtizedes barátság fűz, így már a 2019-es fehér Gyémántot is ők készítették nekünk.

A mostani rajnai rizling és furmint házasítása, van benne hordóban, illetve tartályban érlelt tétel is.

Sokat ültünk Zolival, Gyulával és feleségével a teraszukon a kellemes meleg naplementében és öntöttük a borokat egyik lombikból a másikba, míg végül megtaláltuk a nekünk legjobban tetsző arányokat. 2000 palack lett belőle, Palkonyán a kisboltunkból rendelhető, és poharazva is kínálunk belőle a vacsoraesteken.

VINCE: Október 14-én a saját mellett öt további pincészet borait kóstolhatják a vendégek. Miért pont ők lettek meghívva?

Ők a barátaink, napi szintű kapcsolatban vagyunk, Demeter Zoliékkal és Rókusfalvy Paliékkal például gyakran járunk össze közös vacsorára, beszélgetésre. Ragaszkodtunk hozzá, hogy személyesen ott legyenek a Várkert bazárban, az ő „szívdobogásuk” nélkül nem lenne igazi a kóstoló. De ugyanilyen fontos, hogy az est zenei részén szintén az én személyes barátaim lépnek fel velem. Mind hozzám közel álló művész, köztük egy igazi meglepetésvendéggel.

VINCE: A KisKoncertek – Nagy Borélmények sorozatot, illetve a palkonyai zenés gasztroesteket már a Covid előtt is csináltátok. Hogy látod, a karanténból történt kiszabadulás után is megmaradt az igény az ilyen elmélyülős programokra?

Az eseményeink ma is teltházzal futnak, pedig nem változott a mottónk, továbbra is lassulni hívjuk a vendégeket.

Szükségük van az embereknek a közösségi terekre, a testi mellett a lelki táplálékra.

Szerintem ezt a Covid se tudta kiűzni belőlünk, sőt inkább még erősítette a vágyat.

VINCE: Te pont nagy életmódváltásban voltál, amikor Palkonyára költöztél párodhoz. Hogy érzed, hol könnyebb egészségtudatosan élni, odafigyelni magadra: egy alig 300 fős baranyai faluban vagy Budapesten?

Bár már a szupermarket-láncok is nagyon figyelnek rá, hogy a polcon minél több biotermék legyen, az egészséges táplálkozást könnyebb Palkonyán kivitelezni. Itt sokszor szó szerint a szomszédunkban és a szemünk láttára készül az élelmiszer. Van egy fogásunk, süllő kolbászmorzsával. Egyszer véletlenül a vegetáriánus vendégünk halára is rászórtuk utóbbit. Mondtuk neki, hogy készítünk újat, de azt mondta, ha nem ipari termelésből származik a kolbász, akkor megeszi. Elmeséltem neki, nem hogy nem ipari a kolbász, de én pontosan tudom, melyik állatból készült és garantálhatom, jól bántak vele egész életében. Sok embernek éppen ez az átláthatóság és emberléptékű gazdálkodás hiányzik, de ez nem mindenhol adott még.

VINCE: Ezeket a termelőket, szolgáltatókat fogja össze a Pannon Slow Living mozgalom, aminek szintén tagja a PalKonyha. Miért fontos nektek ebben benne lenni?

A Zoliék által alapított Stílusos Vidéki Éttermiség (SVÉT) alulról szerveződve már felkeltette a politikai döntéshozók figyelmét, ugyanígy talán a Slow Livingnek is lehet idővel meghatározó szerepe.

De persze fontos, hogy a slow living életstílus a mindennapokban, a háztartásokban is megjelenjen, akár állattartás, akár egy konyhakert vagy akár csak a befőzés által.

Visszatérve a Pannon Slow Livingre: a tagság egyfajta garancia, hogy ezek a termelők valóban ilyen értékeket vallanak. Az állatot hagyják élni, a növényt kifejlődni, a sajtot megérni. Minden élelmiszerre igaz, ha megerőszakoljuk a folyamat során, azt érezni a minőségen. Azt is látni kell persze, hogy ezek nem olcsó termékek, hiszen a gazdáknak nagyon szigorú követelményeknek kell megfelelniük. Az nem várható el az emberektől, hogy egy az egyben átálljanak ezek fogyasztására, szemléletmód-váltással azonban nagyot tudnak lépni előre. Én világéletemben hedonista voltam, imádok enni, inni. Olyan környezetben nőttem fel, ahol a nagymamám megkérdezte, miért nem ízlett az étel, ha csak fél csirkét ettem meg és nem egy egészet. Ő is így élte az életét és látom, idős korára cukorbetegséggel, előrehaladott érelmeszesedéssel küzd. Hosszútávon ez nem egészséges, ezért mondom, hogy van mozgástér. Együnk kevesebbet, de az legyen jó minőségű.

VINCE: Valami hasonlóról szól a Honest Food, ami az egészség- és környezettudatosabb élet fontosságára hívja fel a figyelmet. Ezért vállaltad el, hogy a mozgalom nagykövete leszel?

A Honest Foodot Giacomo Pedranzini, a Kometa tulajdonosa indította útjára. Fanatikus módon hisz benne, velem is hosszasan elbeszélgetett a felkérés előtt. Meg akarta tudni, valóban meggyőződésből állok-e be az ügy mögé. A mozgalom pont arról szól, amin én is átmentem. 31 éves koromig erősen túlsúlyos voltam, ennek már egészségügyi következményei lettek. Akkor elhatároztam, hogy változtatok, de ez csak egy hosszú folyamat kezdete volt.

Egy ilyen testi-lelki átváltozás nem megy egyik napról a másikra, lépésenként kell haladni.

Éppen úgy, ahogy Giacomo teszi ezzel a kezdeményezéssel. A másik fontos üzenete a Honest Foodnak, hogy ez az egész egyáltalán nem csak a pénzről szól. Nem kerül semmibe kimenni kocogni, vagy akár csak sétálni egyet este a Duna parton. Egy dolog viszont elengedhetetlen: törődjünk magunkkal, hagyjunk magunkra és magunknak időt, ébredjünk öntudatra. Örömünket fogjuk lelni benne!

Szerző: Geri Ádám
Címlapfotó: Boldog Attila