Pannonhalma ad otthont a VinAgora borverseny legjobb merlot-jának

Pannonhalma mindig jó ötlet, ha az ember egy gyors kirándulásra vágyik: lenyűgöző történelmi komplexum a hegy tetején, az alján pedig világverő borok várják a kalandorokat.

Mi most Babarczi Zsuzsihoz (Babarczi Pince) tartunk, akinél a korábbi ismeretség okán a szokásosnál is barátibb hangulat: Aladár, a berni pásztor, no és egy hatalmas, ízlésesen elkészített kínálótál fogad. Bort én válasszak – mondja Zsuzsi –, bármit bont, ami érdekel, kivéve a rajnait, mert az éppen elfogyott. „Állandóan azon izgulunk, hogy nem tudunk annyi bort készíteni, amit a piac el ne vinne.” – teszi hozzá. Ez is egy olyan mondat, amit nem sűrűn hallok; és napjaink felfordult világában milyen jó is, hogy valakinek ilyen problémái akadnak!

Pannonhalma, a lehetőségek otthona

Pedig nem kevés szőlőt művelnek: 65 hektárral övék a második legnagyobb birtok a borvidéken, és több mint 40 éves múltjuk is tekintélyt parancsoló. „A szüleim 1980-ban telepítették az első ültetvényt, 0,3 ha-t a kert végében – kezd bele Zsuzsi a történetbe. – Mindketten agrármérnökök voltak: anyukám tanárnő, apukám a téeszben dolgozott. Háztájiként kezdték, mint sokan mások akkoriban. 93-ban a változások következtében lett 5, majd 15, végül 45 hektár. Ezt a birtoknak otthont adó telephelyet 97-ben vették meg, a reduktív technológia 2002–2003-ban érkezett – ez volt egyébként az az év is, amikor mi ide beköltöztünk. 2009-ben kezdte apu újratelepíteni a szőlőt, majd a rákövetkező évben egy agyvérzés miatt került tolószékbe, akkor változott meg minden.”

Zsuzsi némi külföldi kitérőt követően ekkor már másfél éve otthon volt, és nem is volt kérdés, hogy a bátyjával és sógornőjével együtt átveszik a családi pincészetet. Nem kellett nulláról kezdeni, hiszen már gyerekként is sokat segítettek, traktoroztak, tartályt mostak – mindig, amit kellett. Az évek során pedig kialakult a munkamegosztás is: Zsuzsi felel a teljes szőlészet-borászatért, a sógornője foglalkozik a pénzügyekkel, a szintén a borszakmában dolgozó bátyja pedig tanácsaival, ötleteivel színesíti a pince mindennapjait – anyukája, míg élt, a biztos háttérországot adta mindehhez. „Apukám most is belefolyik a dolgokba, jön ki velem a szőlőbe, megbeszélünk mindent, de mostanában egyre gyakrabban mondja már, hogy: hát úgyis tudjátok!”

Annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz

Közben lassan előkerülnek a borok is, amelyek között ott lapul az idei VinAgorán a Legjobb Merlot-nak járó aranyérmes plecsnit bezsebelt Merlot is. A sauvignon blanc mellé pedig érkezik Zsuzsi olasz kapcsolódása is. Annak idején Erasmus-programmal került Milánóba nyelvet tanulni, majd az ottani iskolástársakkal bejárta az országot: Róma, Nápoly, Capri, majd később Szicília, de a nagy szerelem mindig is Piemont volt, és az is marad. Zsuzsit, mint mondja, a szülei mindig is arra nevelték, hogy tanuljon, menjen világot látni, és ő egy pillanatig sem habozott. Most, kikapcsolódásként, franciául tanul, képzeletben gyakran ott is van, és a rádiós gasztroműsorokból Győrújbarátról is érzi a fromage-ok illatának változatosságát.

A borászattal egy udvaron lakik, egy 300 éves épületben, amely egykor paplakként szolgált – maga a borászat egyébként varroda volt valamikor. A kóstolóterem díszei között régi utazóláda: a nagyapjáé volt, aki odaveszett a Donnál, mondja. Erős a családi kötelék – jelentem ki inkább, mintsem kérdezem. Előkerül egy rozé, egymásba folynak a történetek, miközben odakint megállás nélkül kopog az eső. Kicsit olyan ez, gondolkodom, mint a vidéki Olaszországban vasárnap délután. Ott is automatikus, hogy a gyerekek átveszik a borászatot, ha arra kerül a sor, noha előtte bejárták a fél világot. Ott is meghitt biztonságot teremt, erős várat épít a család és a baráti viszonyban lévő alkalmazottak közössége.

Utolsóként érkezik a poharakba a Marianum, a cabernet franc-ból készült csúcsbor, Zsuzsi számára a legkedvesebb. Bátyja ötlete nyomán az édesanyjáról nevezték el, és olybá tűnik, hogy a bor életét az elvesztett szülő, ha odafentről is, de vigyázza. Tavaly a Decanteren „csak” ezüstérmes lett – 92 ponttal. Idén, a Berliner Wine Trophyn viszont már dupláztak: sorban a második évjárat is elhozta a legjobbaknak járó dicsőséget.

PANNONHALMI IRSAI OLIVÉR

Közepesen intenzív illat fehér virágokkal, szőlővel, sárgabarackkal. Megkapó, fajtajelleges illat után szájban egy egyszerű, savhangsúlyos, citromos bor érkezik. Inkább frissítő, mint aromás. (Nagy Sebestyén, Vince teszt, 2023/6. júniusi lapszám)

Elérhető itt.

A teljes cikk a Vince Magazin 2023/5. májusi lapszámában jelent meg.

Szerző: Kalmár Borbála/Vince Magazin

Címlapfotó és fotók: Hirling Bálint/Vince Magazin