A Dubicz Borászat titka
„Populáris borokat alkotni ugyanolyan nehéz, mint csúcsborokat” – vallja Dunai Bernadett, a Dubicz Borászat marketinges-mindenese, akivel együtt térképeztük fel a Mátra utánozhatatlan lehetőségeit.
A köd napok óta kitart, lomha és kilátástalan – így kezdjük el szervezni a legújabb pincelátogatást. Aztán azon a bizonyos pénteki napon, valahol az M3-as kivezető környékén, végre megpillantjuk a meteorológusok borúlátó előrejelzéseire fittyet hányó napot. Mire elérjük a Mátrát, ereje is van. Ahogy felkapaszkodunk a Sárhegyre, már a novemberi hideggel dacolva, teli erővel dicséri az életet és az alkotómunkát. Olybá tűnik, mintha egyszeriben belecsöppentünk volna a Dubicz Borászat és Szőlőbirtok logójának díszleteibe.
Egy ismeretlen óriás
„Maga a Sárhegy, ahova most tartunk, ugyanolyan kiemelkedő terület, mint a Nagy-Eged vagy a Kopár. Csak ez egy ilyen best kept secret, senki sem tud róla – kezd bele a történetbe Dunai Bernadett, vagyis Detti, a Dubicz tulajdonosa, aki Gyöngyösnél csatlakozik hozzánk, hogy kalauzoljon bennünket a Mátra rejtett kincsének kacskaringóin. – A mi feladatunk pedig az, hogy a méltó helyére emeljük.” A Dubicz Borászat és Szőlőbirtok jelenleg 114 hektárt művel, de volt idő, hogy a bérleményekkel együtt ez a szám 140-re is rúgott. A gond – mondja Detti –, hogy a Mátrában a szőlőterület még mindig elég olcsó.
Tulajdonos-édesanyja sokszor járt úgy, hogy amikor éppen egy szomszédos terület került kalapács alá az árverésen, nemcsak két hektárt vett meg, hanem mindjárt húszat. Az alacsony ár ellenére is azon kapta magát ugyanis, hogy egyedül licitál. Detti, aki 2014-ben érkezett a borászathoz, véget vetett ennek. A további területvásárlásra mindazonáltal nem hirdetett teljes embargót. Kijelentette, ha a Sárhegyen eladóvá válik valami, akkor az kivételt képez. Mára a Sárhegy délkeleti oldalán övék a felső 10 hektár – ide tartunk most.
Bár manapság hajlamosak vagyunk inkább a fajták iránt érdeklődni, az ország csodálatos adottságainak köszönhetően több borvidékünkön is, mondjuk úgy, világszerte irigyelt vulkanikus talajon tudunk szőlőt művelni. Ilyen terület a Mátra is, és ez, ahogyan haladunk ehhez a bizonyos felső 10 hektáros területhez, egyre inkább nyilvánvalóvá válik. A Sárhegyen felkapaszkodva mind gyakrabban kell köveket kerülgetni.
„Itt elég nagy az erózió, sok a vízmosás, lehordja a köveket. Úgyhogy mi meg mindig jövünk, és visszavisszük őket; a szőlőnek is jobb így – mutat körbe Detti. – Egykor a Sárhegy mindkét oldala tele volt szőlővel, majd amikor jött a szovjet traktor, itt ugye nem tudott felmenni a hegyre, így ki is jelentették, hogy ez a terület nem alkalmas szőlőművelésre. Ezt a délkeleti oldalt, ahol most is vagyunk, később be lehetett ültetni, a másik oldalt viszont felparcellázták, ezért ott nem könnyű egyben ekkora összefüggő területet vásárolni. A vulkanikus alapkőzetet barna erdőtalaj fedi, ez nagyon gazdag, gyümölcsös borokat ad, kerek, lágy savakkal – a mátrai borok a gyomornak is jók.”
Mivel pedig ezen a legértékesebb termőterületen nemcsak a szovjet traktor nem tud feljönni, de más munkagép sem, nem is jöhet szóba más, csak kizárólag kézi szüret. Dettiék nyolcféle szőlővel foglalkoznak itt, a hegy viszont csak két csúcsbort ad. Igaz, ezek a szortimentjük egészét tekintve is a legjobbak: egy olaszrizling, illetve egy kékfrankos, superior minőségben.
A cikket folytatjuk a Vince Magazin 2022/12-2023/1. lapszámában.
Szerző: Kalmár Borbála
Címlapfotó: Hirling Bálint/Vince Magazin
