Átalakulóban van az idősebb, érlelt borok piaca

A mai fiatalabb generációk tagjai is szívesen fogyasztják a régebbi évjáratú borokat, de nem úgy, ahogy szüleik, nagyszüleik tették.

A megvásárolt bor évekig pincében történő érlelése egy halott műfaj? Ezt a kérdést teszi fel a világ egyik mértékadó boros platformján, wine-searcher.com-on Kathleen Willcox.

Az amerikai borújságíró elemzésében emlékeztet rá, a 20. században még gyakori volt, hogy aki megengedhette magának, boros pincét tartott otthon akár 20-30 éves tételekkel. Ezzel szemben mostanában elsőszámú vásárlóerővé előlépő X-generáció és még inkább az Y-generáció tagjai között ez nem divat. Legalábbis ebben a formában semmiképpen.

„Az ügyfeleink többsége a régi évjáratok tételeit keresi” – idézi cikkében Willcox Jay James sommelier-t. A borritkaságok kereskedelmével foglalkozó kaliforniai Benchmark Wine Group munkatársai szerint a korlátozott tapasztalatok, pénzügyi lehetőségek és helyhiány miatt a fiatalok inkább 1-1 különleges tételt vásárolnak, ahelyett, hogy komplett, egész pincét igénylő gyűjteményt alakítanának ki maguknak.

Régi bor kell, de azonnal!

Megváltozott az életforma, mások lettek a prioritások. A fiatalok azonnal meg akarják inni a bort. Ezért vesznek régebbi évjáratból, ahelyett, hogy egy frissebb bort maguk tennének el évekre – teszi hozzá a gyűjtés visszaszorulásának okaihoz Willcox. Szintén nem elhanyagolható tény, hogy nem bíznak az érlelési potenciálban. Burgundia, Bordeaux, vagy éppen Champagne már bizonyította, hogy boraik, pezsgőik évtizedekig megőrzik minőségüket. Ilyen kiváltságról azonban a világ borvidékeinek többsége egyelőre csak álmodik. Különböző programokkal (vertikális kóstolók, régi évjáratok kóstolói, bortrezor) viszont sokat dolgoznak azon, hogy ők is felkerüljenek erre a polcra.

„Azt szeretném, hogy a világ összes gyűjtőjénél legyen Catena Zapata. Rájöttem, ehhez az kell, hogy mi magunk példát mutassunk. Folyamatosan nyitjuk ki és kóstoltatjuk régi évjáratainkat, hogy megbizonyodhassunk róla, boraink valóban sokáig érlelhetők” – hozza példaként Willcox Laura Catena szavait. Az immár negyedik generációs Catena Zapata argentin borászat jelenlegi vezetője elmondta, az említett „kísérlet” érdekében 2002 óta minden évben ők maguk elteszik a készletük legalább 10 százalékát. A terv bejött: szerte a világban folyamatosan nő az érdeklődés a régebbi tételeik iránt.

Hasonló „csellel” él a kaliforniai Quintessa borászat. Függetlenül a résztvevők életkori összetételétől, minden házon belüli kóstolójuk borsorába becsempésznek legalább 10 éves tételeket. Nekik is jó tapasztalás, hogyan fejlődik a bor, a vendégeknek pedig kézzel fogható bizonyíték, hogy igenis van a boraikban érlelési potenciál – utóbbiakból kerülnek ki reményeik szerint a gyűjtöik. Mindemellett 2020-ban elindították az Évtized Forgalombahozatal névre keresztelt programjukat. Ennek keretében, limitált mennyiségben, kizárólag a borklubjuk tagjai számára, elérhetővé tették 2010-es boraikat. Azt tapasztalták, ez a kezdeményezés különösen a fiatalabb vásárlóik körében aratott sikert, akik – Willcox szavaira rímelve – nem akarnak maguk érlelni otthon, viszont „készen” szívesen vesznek régebbi, érlelt borokat.

„Több megrendelést kapunk kiemelkedő, vagy valamilyen okból különleges évjáratnak számító évekből készült borokra. Ez különösen igaz az 1990-es 2000-es évekre. Azokból az időkből ugyanis már elég nehéz beszerezni akár egy palackot is” – idézi Willcox Emilie Perrier-t, a franciaországi Rhone-vidéken működő M. Chapoutier borok amerikai importőrét. A különleges évjárat sokszor egy születési vagy esküvői dátumot takar a vásárló családjában.

Biztos helyen

A piac átalakulásának, tehát az otthoni érlelés helyett az eleve idősebben vásárlásnak az oka az is, hogy a gyűjtők elismerik, a borászatok jobb körülmények között tudják tárolni a borokat. Kisebb tehát a kockázat, hogy a befektetés nem térül meg, vagyis a bor az évek alatt tönkremegy. „Akinek nincsenek meg a megfelelő körülményei otthon, az elvileg ki van zárva a lehetőségből, hogy régi borokat kóstoljon. Ezért is vonzó számára, hogy a borászattól közvetlenül vásárolhat akár évtizedekkel az elkészítés után forgalomba hozott tételeket” – mondta a már idézett Perrier.

Ez hosszútávon a borászatoknak is jövedelmezőbb lehet. Ők ugyanis, a kereskedésekkel, vinotékákkal ellentétben, biztosan minden évjáratból rendelkeznek készlettel, vagyis a fogyasztó nagyobb eséllyel fog közvetlenül hozzájuk fordulni. Így pedig a teljes haszon náluk marad.

Címlapfotó: Marco Mornati / Unsplash