A japán hadseregnek köszönhetjük az egyik kedvenc finomságunkat!

2026. október 29.

Mára világszerte meghódította a konyhákat, pedig eredetileg egy életveszélyes háborús probléma megoldására fejlesztették ki az alapjául szolgáló technológiát.

A panko morzsa első pillantásra egyszerű zsemlemorzsának tűnhet, szerkezete azonban jelentősen eltér a hagyományos változatétól. Nagyobb, szabálytalan alakú, levegős pelyhekből áll, amik sütés közben kevesebb olajat szívnak magukba. Így az ételek könnyebbek és ropogósabbak maradnak. Napjainkban rántott húsok, zöldségek, krokettek és rakott fogások készítéséhez egyaránt használják.

Egyetlen mozdulaton múlik és soha többé nem esik le a panír a rántott húsról

A háború hívta életre

Az 1930-as években a japán hadseregnek komoly problémát jelentett, hogyan készítsenek meleg ételt a frontvonal közelében anélkül, hogy füsttel vagy gőzzel elárulnák tartózkodási helyüket. A megoldást egy Akutsu Shōzō nevű katonatiszt és feltaláló fejlesztette ki, aki egy elektromos, szigetelt fadobozos sütőberendezést tervezett. A berendezés oldalába és aljába épített elektródák elektromos áram segítségével közvetlenül melegítették fel a tésztát, így a kenyér gyorsan és egyenletesen sült át. A berendezést 1937-ben a japán császári hadsereg egyik alakulatánál, a szibériai és mandzsúriai hadműveletek során alkalmazták – írja a Food & Wine.

A katonai technológiából konyhai újítás lett

A második világháború után az élelmiszersegélyeknek köszönhetően Japánban bőségesen rendelkezésre állt búza, a korábban épített vízerőművek pedig biztosították a szükséges villamos energiát. Az elektromos kenyérsütési technológia így a civil életben is elterjedhetett. Az 1950-es évek végén a japán Mikawa Denki Works vállalat már kereskedelmi célú berendezéseket fejlesztett, az 1960-as években pedig a gyártók felismerték az így készült kenyérből előállított morzsa előnyeit.

Így hódította meg a világot a panko

Japánban napjainkban többféle panko készül, amelyek elsősorban nedvességtartalmukban különböznek egymástól. A friss változatot főként rántott ételekhez használják, a könnyebben tárolható szárított típus pedig a háztartásokban is elterjedt. A panko az 1960-as években az amerikai piacra is eljutott, Európában pedig az 1970-es években kezdett terjedni, elsősorban Nagy-Britanniában, ahol japán mintára készített panírozott halételekhez használták. A következő évtizedekben a japán konyha növekvő népszerűségével párhuzamosan egyre több európai üzlet kínálatában jelent meg. Népszerűségét sokoldalú felhasználhatóságának és semleges ízének köszönhette, hiszen a hagyományos zsemlemorzsát számos receptben könnyen helyettesíthette.