Gazdasági válság idején és háborúban a szükség étele volt, mára divat lett belőle

2025. április 07.

Csak liszt, vaj, cukor, tojás és csoki van benne, mégis 100 éve megállás nélkül esszük.

Bizonyára kóstoltuk már a klasszikus amerikai édességet, a csokis kekszet (becsületes neve: chocolate chip cookie). Az édességet előszeretettel majszolják a tengerentúlon készült sorozatok és filmek szereplői is. A kör alakú, csokoládédarabokkal megtöltött keksz ma már világszerte bármelyik élelmiszerboltban elérhető. A története az 1930-as évekig nyúlik vissza. Az eredetével kapcsolatban több legenda is elterjed, ám annyi biztos, hogy a feltalálása a Massachusetts államban élő étteremtulajdonos, Ruth Graves Wakefieldnevéhez köthető. Ős szolgálta fel először a Toll House Inn nevű bisztrójában az édességet.

A 2. világháborúban a szükség itala volt, mára divat lett belőle

A házias ételeket kínáló étterem ekkoriban nagyon népszerű volt, a főételek mellett ugyanis többféle íncsiklandó desszertet lehetett megkóstolni. Ilyen volt például a vajkaramellás-diós sütemény, fagylalttal kombinálva. A legelterjedtebb verzió szerint Wakefield egy nap sütés közben kifogyott az édességhez szükséges alapanyagokból, ezért kénytelen volt improvizálni. Az az ötlete támadt, hogy kisebb darabokra vágja a csokoládét, és a sütemény tésztájába szórva süti meg – írja a Love Food.

A New Yorker magazin részletes beszámolója állítja, mindez csak városi legenda. A csokis keksz feltalálásának valójában semmi köze a véletlenhez. Mint írják, Carolyn Wyman író a 2013-ban megjelent Great American Chocolate Chip Cookie Book című könyvében meggyőzően érvel amellett, hogy Wakefield, aki háztartási diplomával rendelkezett (az 1900-as évek elején népszerű kurzus, amiben a nők a varrás, a főzés és a gyereknevelés fortélyait tanulhatták), ráadásul maximalizmusáról volt ismert, sosem hagyta volna, hogy a desszertjeiről híres étterme a nap közepén kifogyjon az alapvető összetevőkből. A könyv szerzője biztos benne, az étteremtulajdonos folyamatos és tudatos kísérletezés révén találta fel a csokis kekszet, ami később meghódította az egész országot.

Csokis keksz válságban, háborúban

Utóbbi elméletet erősíti, hogy csokis keksz iránt szinte azonnal óriási lett a kereslet. Az étterem hírneve hamar elért a Nestlé élelmiszergyártó óriáscéghez is. A gyártó 1939-ban életre szóló csokoládé-ellátást és egy amerikai dollárt ajánlott Wakefieldnek cserébe a Toll House névért, valamint azért, hogy feltüntethesse a receptet az egyik terméke hátoldalán. Hozzá kell tenni, hogy a sikerében a recept egyszerűsége és elérhetősége is szerepet játszott. Az 1920-30-as években tomboló nagy gazdasági világválság idején az egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerülő, nélkülöző családok számára ugyanis kényelmes, ám olcsó megoldást jelentett a mindössze néhány összetevős, végtelen módon variálható sütemény. Érdekesség, hogy Amerika belépése a második világháborúba csak fokozta a népszerűségét. A Toll House-süti a tengerentúlon harcoló amerikai katonáknak küldött csomagok állandó elemévé vált.

Az eredeti egyébként különben lisztből, vajból, barna- és kristálycukorból, valamint csokoládéforgácsból, tojásból és vaníliából áll össze. Ma már azonban számtalan márka kínálja a saját verzióját a boltokban, ahogy az otthon készített változatához is végtelen mennyiségű receptet találunk az interneten.