A fűszer, aminek kilója milliókba kerül, pedig bárki termeszthetné itthon is

A ma luxusszámba menő fűszer régen Magyarországon is gyakori növénynek számított. A klímaváltozással új esélyt nyílt, egyelőre kevesen élnek vele.

Az Agárszektor közölt a minap egy hosszabb cikket a sáfrányról, ami ez egyik legdrágább fűszer a világon. A gyógyászati célra is használt növény luxusfűszernek számít (Michelin-csillagos éttermek konyhájában is felbukkan), ami persze nem véletlen: egy grammja akár 8 ezer forint felé is kúszhat, kilója pedig milliókat érhet. A cikk megjegyzi, korábban hazánkban is gyakori növénynek számított, mára már azonban ez egyáltalán nincs így. Most viszont – így az Agrárszektor – eljöhet újra az ideje, mivel sokan állítják, „a sáfránynak kedveznek a kiszámíthatatlan időjárási viszonyok”.

A lap – ennek megerősítésére, vagy éppen megcáfolására – megszólaltatta a Gyógynövény Szövetség és Terméktanács szakembereit. Ők elmondták, a sáfrány alapvetően melegkedvelő, mediterrán származású, ezért termesztik elsősorban az ennek megfelelő éghajlatú területeken. A kiszámíthatatlan csapadékeloszlás azonban nem meglepő módon egyik növény számára sem ideális. A sáfrány ugyan melegkedvelő és szárazságtűrő, de nem mindegy, mikor van szárazság és mikor eső. A párás, csapadékos időben betegségek léphetnek fel, a gumó elrothad, valamint az erős téli fagyokat sem bírja.

Miért ilyen drága?

A sáfrány kétségtelenül luxusfűszernek számít, amit jól mutat az, hogy kilójáért milliókat kell fizetni. A kérdés, hogy mi teszi ennyire drágává? Többek között azért, rendkívül munka -és energiaigényes. Egy kilogramm sáfrányhoz mintegy 100 ezer darab bibére van szükség, ráadásul a bibéket kézzel takarítják be.

Nem gyerekjáték a fűszer termesztése

Az Agrárszektor korábban a Gyógynövény Szövetség és Terméktanácstól megtudta, hogy a sáfránynak nem a termőhelyi igénye a speciális. Közepes minőségű talajon, mediterránnak megfelelő éghajlati viszonyok között, mérsékelt vízellátás mellett termeszthető. A kézi munkaerő jelenti a szűk keresztmetszetet. Magyarországon már az ennél kisebb megerőltetést és fizikai igénybevételt jelentő mezőgazdasági és kertészeti munkára sem könnyű elegendő idénymunkást, kézi munkaerőt találni – gondoljunk például a cseresznyeszedésre és gyógynövénykultúrák betakarítására -, ez pedig annál sokkal komolyabb kézimunkaerő-szükségletet igényel. Már a telepítés is költséges, a szaporítóanyag beszerzése sem egyszerű, és mindezt 2-3 évente meg kell tenni, az állományok ugyanis nem tarthatók fenn hosszabb ideig a betegségek miatt

A növénynek a virágait szedik le, és abból kicsipkedik a bibét, ami a tényleges termék. Ez pedig rendkívül lassú, sok kézi munkát igénylő folyamat, amit ráadásul kíméletesen kell végezni. Mindezen kívül igen kíméletes módon is kell szárítani, hagyományosan parázson szokták. Értékét növeli az is, hogy nem produkál túl nagy hozamot, hektáronként mindössze 3-20 kilogrammot lehet betakarítani. Ráadásul őszre (októberre és novemberre) esik, amikor más mezőgazdasági munkálatok is javában zajlanak, és az időjárás is kihívást jelenthet, mind a betakarítás, mind pedig a szárítás szempontjából.

Ezeknek ne dőljünk be a fűszer vásárlásakor

A boltokba betérve szinte bárhol találkozhatunk sáfránnyal, ugyanakkor tulajdonképpen aprópénzért juthatunk hozzá. Bizonyos szupermarketekben már 500 forint alatt hozzájuthatunk 0,1 grammhoz. Ez pedig azért is lehet meglepő – folytatja a cikk –, mivel az egyik legdrágább fűszer. Ha ennyiért vásároljuk meg, biztosak lehetünk benne, hogy nem valódi sáfránnyal van dolgunk. A fűszert könnyen felismerhetjük, hiszen jellegzetes vörös, apró, vékony szálakból áll. Minél hosszabb, sötétebb, annál jobb, ám nem tartalmazhatja a bibének a virág szárában futó fehér, vagy sárgásfehér, alacsony hatóanyag és aromaanyag tartalmú részeit. Nem lehet benne porzódarab, sziromdarab, kosz, tehát semmilyen idegen anyag sem. Nem ritka az sem, sáfrányos szeklicével keverik, ami szintén értékcsökkentő lehet. A szeklice/hamis sáfrány egyébként enyhén keserű, és illatra, illetve ízre is teljesen más, mint a drága társa. A gasztronómián kívül a gyógyászatban és a gasztronómiában is használják.

Pöröghet a sáfránybiznisz Magyarországon?

A GYSZT szerint itthon nem egyszerű felfuttatni egy új terméket és betörni vele a piacra. A sáfrány manuális leszüretelése miatt hazánkban már az ennél kisebb megerőltetést és fizikai igénybevételt jelentő mezőgazdasági és kertészeti munkára sem könnyű elegendő idénymunkást találni. A telepítés drága, a szaporítóanyag beszerzése pedig bonyolult, ha mindez nem lenne még elég, a felsoroltakat néhány évente meg is kell ismételni, hiszen az állományok nem tarthatók fenn hosszabb ideig. Magyarországon egyébként régebben jelentős volt a sáfránytermesztés, aztán viszont eltűnt az országból. A Kárpát-medence is jelentős sáfránytermesztő helyszín volt, csak a gyümölcstermesztés és a fűszerpaprika kiszorította.

Az azonban nem valószínű, hogy a jövőben ismételten felfut a sáfránytermesztés itthon annyira, mint korábban, ugyanakkor idegenforgalommal, turisztikával kombinálva színesítheti egy-egy régió termékpalettáját. A Dunántúl egyes területein folyik a kiskertekben sáfránytermesztés, ám ez egyelőre nem jelentős – pedig a földrajzi adottságok meglennének, de, mint említettük, egy sáfrányültetvény létrehozása igen költséges, nagy élőmunka-igényű és sok szempontból nagyon kockázatos vállalkozás.

Címlapfotó: Merve Sehirli Nasir / Unsplash