Pont most érik be a legfurcsább Magyarországon megtermő gyümölcs
A rózsafélék családjába tartozik, nagyon egészséges, de a fáról leszedve nem ehető azonnal.
A naspolya a gyümölcsök között is egy egészen egyedülálló faj. A rózsafélék családjába tartozik (összesen két gyümölcs sorolható ide, ezek a közönséges naspolya és egy újonnan felfedezett, fényes piros héjú, a sima naspolyához közel álló termés). A naspolya kifejezés (Mespilus germanica) valószínűsíthetően a latin mespila szóra eredeztethető vissza (ennek elolaszosodott formája a nespula). A köznyelvben régen a magyarok nevezték még laspolyának és miszpolyának is – írja az Agrárszektor.
A naspolya egy kistermetű (4-6 m), lombhullató fa- és cserjeféle. Eredendően Közép-Ázsiában, a Kaukázus déli részén és a Kaszpi-tenger partvidékén őshonos. Virágzása májusra tehető, termése egy keményhúsú almatermés (az alma- és körtefélék rokongyümölcse).
Mi fán terem a naspolya?
A naspolya egy utóérő gyümölcsfaj. A fán a naspolyák az érés közben barnára színeződnek – ezeket az ősz utolsó heteiben kell leszedni, még az első fagyok előtt (szezonja november végétől januárig tart). Ilyenkor húsa még kemény (ha felvágunk egyet, láthatjuk, hogy belseje világos zöldes-barnás, vagy krémfehér), vagyis nem fogyasztható (sem az íze, sem az állaga nem túl csábító). Ha azonban néhány hétre kiterítjük egy nedvességtől védett, jól szellőző helyre, a gyümölcsök szép lassan megérlelik saját magukat. A tökéletesen érett naspolya nagyjából karácsonyra (néha később) „készül el”. Akkor válik fogyaszthatóvá, ha a belseje egészen barna, húsa megpuhult, lekvárszerű az állaga és édes is.
Leginkább frissen, illetve lekvár formájában hasznosítjuk. Az érett naspolya íze egészen különleges: édeskés, gyümölcsös, sokakat mégis a szelídgesztenyére emlékeztet, állaga lekvárszerűen puha! A feldolgozása pofonegyszerű. Kézzel távolítsuk el a gyümölcsök vékony héját és kaparjuk ki a belsejét egy tálba. A kemény magvak nem ehetőek, ezeket távolítsuk el a gyümölcshús kikanalazásakor, vagy egyszerűen nyomjuk át az egészet egy szitán, amiben a kemény részek fennmaradnak. Ezzel a konyhakész naspolyahússal dolgozhatunk tovább, máris készíthetjük belőle kedvenc ételeinket.
A teljes cikk elolvasható az Agrárszektor oldalán. Ott kiderül többek között az is, miért jó rendszeresen fogyasztani a naspolyát.
Címlapfotó: Melissa Askew / Unsplash
