Régen a szegények levese volt, ma sztáréttermek kínálják, de otthon is könnyű elkészíteni

A leves a lehető legolcsóbb alapanyagokból, gyakran maradékokból készült.

A hagyományokhoz való visszanyúlás a modern gasztronómia szerves része. Nincs ez másként Olaszországban sem. Kiváló példa erre az aquacotta. Ezt a levest eredetileg szinte kizárólag a szegények fogyasztották, mára azonban több Michelin-csillagos étterem is újragondolva adott neki új életet.

A dödöllétől kezdve a slambucon át, a modern magyar konyhában is hódítanak azok az ételek, amik korábban szinte teljesen feledésbe merültek. A trend persze nem magyar sajátosság. Olaszországban a déli cucina povera (szegények konyhája) klasszikus fogásai mellett az északi régiók paraszti konyhája is reneszánszát éli – olvasható a drive.hu oldalon.

A Toszkánából eredő aquacotta szó szerint annyit jelent: „főtt víz”. Az elnevezés találó, hiszen a leves a lehető legolcsóbb alapanyagokból, gyakran maradékokból készült, másrészt éppen ezért a középkori Olaszország alacsonyabb társadalmi rétegei fogyasztották. A recept alapját a zöldségek (például: hagyma, zeller, paradicsom), a tojás és a kenyér keveréke adta. Ez meleg étellé formálódva a hideg téli napokon felfűtötte a fáradt falusiakat.

Az acquacotta ma reneszánszát éli. Különböző változatokban és a modern konyhatechnológia alkalmazásával a legnevesebb séfek is újragondolták a hagyományos fogást. Köztük van például Valeria Piccini toszkán séf, a két Michelin-csillagos Da Caino étterem vezetője és Alessandro Bocci, az maremmai All’Acquacotta étterem vezető séfje is.

Jó hír, hogy a finom leves otthon is elkészíthető! A recept megtalálható a már említett drive.hu cikkben.

Címlapfotó: Fusco Studio / Unsplash