Kedvenc süteményünk eredetileg serkentőszer volt!

Máig tartja magát a keletkezéstörténet, ami szerint az illető édességet egy bordélyház úrnője alkotta meg, hogy a kuncsaftok eleget tudjanak tenni férfiúi kötelességüknek.

Olaszország egyaránt nagyon erős süteményekben és az azokat körüllengő rejtélyekben. (Bizonyíték erre EZ és EZ a korábbi cikkünk.) Nem kivétel ez alól a tiramisu sem, aminek keletkezése körül különféle legendák keringenek. Bár nyilván egyiket sem lehet történelmi kényként kezelni, a leghitelesebb magyarázat szerint kedvenc olasz desszertünk első receptje a 18. században jelent meg, és eredetileg teljesen más célt szolgált, mint manapság.

A legelterjedtebb legenda szerint a tiramisu 1720 körül jelent meg. S nem máshol, mint az olaszországi Veneto régióban fekvő Treviso történelmi belvárosában található Le Beccherie nevű bordélyházban. Az örömház tulajdonosa akkoriban egy élénkítőszerként is használható édességet próbált megalkotni, így jött létre a legelső recept némi kísérletezés után. A desszert neve eredetileg „Tiremesù” volt. A „madám” ugyanis – legalábbis így mesélik – a „desso ve tiro su mi” (trevisói dialektusban „most felemellek, felélénkítelek”) felkiáltással nyújtotta azt át az elfáradt, családjukhoz visszatérő férfiaknak. Az Accademia del Tiramisu szerint tette mindezt azért, hogy azok így otthon eleget tudjanak tenni „hitvesi kötelességüknek” és ne derüljön ki, hogy előtte tilosban jártak. A mai tiramisu elnevezés a 20. század második felében alakult ki.

A tiramisu titka a spadutin

A recept létrejöttében valószínűleg nagy szerepe volt a spadutin nevű keveréknek, ami egy cukorral felvert tojássárgája-hab. Ezt valószínűleg már az 1700-as években is előszeretettel adták a trevisói földművesek a frissen megházasodott gyermekeiknek, hogy azok jobban bírják a nászéjszakát. A tiramisu ezt az energiabombát még rengeteg kávéval, kakaóval és szénhidráttal egészítette ki. Érthető tehát, miért tartották erős ajzószernek.

A piskóta ipari léptékű gyártása előtt a desszertet omlós és szivacsos házi kekszből készítették. Akik ezt nem engedhették meg maguknak, azok focacciát vagy szikkadt kenyeret használtak helyette.

A prostitúcióellenes törvények értelmében a Le Beccherie a 20. század elején befejezte tevékenységét. 1939 óta étteremként működik. Persze étlapjuknak egyik legkelendőbb fogása és a hely legnagyobb vonzereje mind a mai napig a híres tiramisu.

Eddig a legenda, a hivatalos verzió szerint a tiramisut valamikor a 20. század második felében találták fel. Hogy pontosan hol és mikor, az nem tisztázott. Receptje az 1970-es évek előtt nem található meg egyetlen szakácskönyvben sem. 1978-ban a Sydney Morning Herald egyik éttermi rovatában már megjelenik, igaz, csak említés szintjén. Először 1983-ban, egy Veneto régió konyhájának szentelt szakácskönyvben szerepel a receptje. Keletkezését hivatalosan sokszor erre a dátumra teszik. A konteósok viszont váltig állítják, a tiramisu azért nem kerülhetett be több mint másfél évszázadig a hivatalos gasztronómiai kánonba, mert a szakácskönyvek szerzői egyszerűen vállalhatatlannak tartották a keletkezésének történetét.

Címlapfotó: Rebecca Campbell / Unsplash