Nem meggyes, nem tökös-mákos: régen egy mára elfeledett zöldséggel is töltötték a rétest
A rétes töltelékek tájegységenként változtak és változnak.
A rétes a török megszállás korában (16-17. század) terjedt el Magyarországon, ám a 19. században vált igazán szerves részévé az étkezési kultúránknak. Ma is számos töltelékkel esszük, ezek azonban az idővel és a tájegységgel változtak. Sosem tett szert országos ismertségre, ma meg már hazájában, a Zalában és az Őrségben is csak kevesen készítik pédául a csutirépás változatot – olvasható az Agrárszektor oldalán.
A csutrirépa egy sárgás külsejű és belsejű, enyhén édeskés ízvilágú, roppanós tarlórépa-fajta. Jóllehet a gyökérzöldségeket hosszú időn át a szegénységgel és az éhezéssel hozták összefüggésbe, a csutri kiemelt alapanyagnak számított a térség konyháiban. Fogyasztották nyersen nassolnivalóként, tették salátákba és levesekbe is, de a leggyakoribb felhasználási módja az volt, amikor lereszelve, tejben megfőzve édes süteménytöltelékké alakították. Mivel a kisméretű magjai finom, morzsalékos földet igényelnek, a termesztése igencsak nehéz feladat, emiatt ma már szinte kizárólag elszigetelt vidéki kertekben vetik el, saját magfogásból származó magokból.
Címlapfotó: Ben Stein / Unsplash
