Drága, alig néhány óráig beszerezhető, fura íze van, mégis egyre többen imádják itthon is
Megfejtettük a világ egyik legkülönlegesebb fogásának a titkát.
Velencében nagy hagyománya van a tengeri herkentyűknek, a klasszikus fogások között azonban egy igazi különlegességet is találunk. A „moeche” elnevezés egyszerre utal az ételre és arra a ráktípusra, amely az alapját adja. A különlegessége abban rejlik, hogy csak egy szűk, néhány órás időszakban lehet kifogni, egyébként teljesen ehetetlenné válik – olvasható a drive.hu oldalon.
Velencében évszázadok óta őrzik a moeche titkát, amely egy apró, puha húsú, zöldes színű rákféle (Carcinus aestuarii). A rákokat Burano és Chioggia lagúnáiból gyűjtik ki a speciális tudással rendelkező, moecanti néven ismert halászok. Feladatuk azonban korántsem egyszerű: az apró rákokat egyrészt csak tavasszal és ősszel lehet befogni, de még ezekben az időszakokban sem mindegy, mikor emelik ki őket a vízből.
Az azonos nevű fogás alapját a hím egyedek adják, amelyek tavasszal és ősszel levetik kemény páncéljukat, és rövid ideig védtelen, puha állagúak maradnak. A halászoknak ezt a néhány órás időablakot kell eltalálniuk: ha lekésik, a rákok újra kemény páncélt növesztenek, és ehetetlenné válnak. Ugyanez történik akkor is, ha túl korán gyűjtik be őket.
Nem véletlen, hogy a moeche igazi luxustermékké vált: egy kilogrammjáért ma akár 150 eurót, azaz közel 60 ezer forintot is elkérhetnek.
Tovább növeli a luxusjellegét, hogy a fentiek miatt a belőle készült fogást évente csupán két rövid időszakban, jellemzően október és november, valamint március és április között lehet megkóstolni.
A hagyományos elkészítési mód elsőre meglehetősen kegyetlennek tűnhet. A már említett drive.hu leírása szerint a rákokat először egy tűvel átszúrják, hogy a bennük maradt víz eltávozzon, majd kétféleképpen készítik el őket. Az egyik változat szerint egyszerűen lisztbe forgatják, és forró olajban kisütik. A másik módszernél a még élő rákokat előbb felvert tojásos keverékbe helyezik, és néhány órán át benne hagyják. Ezt követi a lisztezés és az olajban sütés.
Címlapfotó: Karsten Winegeart / Unsplash
