Luxus nomádság Kapolcson

Mintha egy óriás szétgurított volna néhány termetes sziklakövet a mezőn – így is láthatjuk a Hello Wood kabinjait Kapolcson. Aztán ha közelebb lépünk, nagyon is tudatosan megtervezett külső és belső terekben találjuk magunkat. Kipróbáltuk a szálláshelyet és útba ejtettünk egy badacsonyi borászatot is.

A nomád és a luxus életmód izgalmas találkozása – bár inkább a luxus felé billen a mérleg –, amikor a szállásunk nem más, mint egy sziklakövet idéző, fából készült prémium felszereltségű kabin a mező határán. Látótávolságban se ház, se ember, ha úgy tartja kedvünk, napokig nem találkozunk senkivel, maximum a közeli gyümölcsösben legelésző bárányokkal, a naplementét pedig a privát szaunából vagy a jakuzziból nézzük végig. A Hello Wood szálláshelye, a Kapolcsi Sziklák idén tavasszal két nagyobb kabinnal bővült – eltöltöttünk az egyikben két napot, és körbenéztünk a környéken is. 

Egy kis háttér

A Hello Wood már több mit 14 éve aktív Kapolcson és környékén, ide szervezték nemzetközi építészfesztiváljaikat. Csóromföldén, ahol most a kabinok állnak, valamikor egyébként voltak házak, de a terület teljesen elnéptelenedett. Az egyik építészprogramnak témája is volt, hogy a kortárs építészek mit kezdenének az ehhez hasonló elhagyott területekkel. A kreatív, alkotó csoport számára fontos, hogy kapcsolatban legyenek a helyiekkel, részei legyenek a közösségnek. Az installációikat a Művészetek Völgye látogatói is megnézhették. 

Néhány évvel ezelőtt aztán úgy döntöttek, hogy a tábort áthelyezik, itt inkább valami olyasmit hoznak létre, ami egész évben vonzza a vendégeket. „Küszködik az egész térség, hogy a Művészetek Völgyén kívül is legyen látogató. A covid alatt jutottunk arra, hogy a kabinépítészet felé lépünk tovább” – mondja Huszár András építész, a Hello Wood társalapítója. 

Először hat kabin valósult meg, amelyeket a térségre jellemző kapolcsi kövek ihlettek. A Hello Wood nemcsak megépítette őket, ők üzemeltetik is a szálláshelyet. Ez lett a cég referenciahelyszíne is egyben. Van, aki ezek alapján a kabinok alapján építteti meg a sajátját, akár külföldön. Az érdeklődők lehetnek ingatlanfejlesztők, vagy például házaspárok, akik azt tervezik, hogy egy vidéki településen fognak szálláshelyet üzemeltetni, mondja Huszár András. De vannak olyan kabinjaik is, amelyek még csak látványterv formájában léteznek, és máris tízet eladtak belőle, nagyrészt külföldre. 

Indul a nap 

A kabinokat szándékosan úgy tájolták, hogy ha kinézünk az ablakon, ami tulajdonképpen az épület teljes frontja, ne lássuk a „szomszédokat”, vagy a személyzet tagjait, akik épp a kabinok közötti fapallókon járkálnak. Így történt, hogy bár már tűkön ülve vártam a 8-ra időzített reggelit, mégsem láttam, hogy mikor érkezett meg a finomságokkal teli kosár a terasz szélére. Egyszercsak ott volt. A kosárban meleg pékáru, friss gyümölcslé és eperturmix, tej, lekvár, méz és egy sajttal, sonkával, zöldséggel megpakolt üvegdoboz lapult. Ha ráérősen reggelizünk, netán két részletben, vacsoráig nem is igen leszünk éhesek.

Már idefelé jövet elidőztem a Sziklák felé vezető bekötőúton a megkapó látvány miatt. A gyümölcsfák között bárányok legeltek, bárhová néztem, virágzott a bodza, az akác és a mezei virág. Ide vezetett az első sétám. A Kapolcsikum szörp- és lekvármanufaktúra gyümölcsöse kevesebb mint tíz percre van a szálláshelytől és mint a manufaktúra gazdáitól megtudom, nem vagyok vele egyedül, akinek kifejezetten jólesik lecövekelni egy ponton és nézni a szorgalmas báránykákat. 

Meditatív látvány 

A kertben most a bodza virágzik, a mai termésből holnapra meg is lesz a szörp, mondja Farkas Ivett tulajdonos, miközben járunk egyet a gyümölcsösben. Épp bodzával indult a Kapolcsikum története is, 2011-ben. Akkor még csak a környéken szedtek bodzavirágot, és főztek belőle szörpöt, ami gyorsan gazdára talált. A következő évben kezdték férjével együtt telepíteni a gyümölcsfákat a 8 hektáros családi birtokon, ahol ma már a bodza mellett meggy, alma, málna, barack, ribizli is terem. A lekvárokon és szörpökön kívül aszalványokat készítenek, viszik a portékát vendéglátóhelyekre, szálláshelyekre és webshopon keresztül is értékesítenek. A bárányok öt éve érkeztek, hogy ne kelljen annyit kaszálni. Eleinte csak a tavaszi időszakban voltak itt, mára azonban egész évben, 0-24 órában nyírják a füvet. Csak a csalánt és egy-egy szúrós bokrot hagynak meg.

„Ez van egy-egy palack szörp mögött” – néz körbe Ivett a gyümölcsösön, és hozzáteszi, hogy hiába van itt szinte mindennap, a látvány őt is elvarázsolja. Amikor a legnagyobb hajtás van, szívesen jön ki ide megpihenni. 

Bent, mégis kint 

A helyi élővilág megfigyelését a kabinból – akár az infraszaunából vagy a jakuzziból – is lehet folytatni. A madarak mellett mezei nyulat, őzeket is láthatunk, nekem kétszer is volt szerencsém végignézni, ahogy átfutott egy nyúl a mező határán. A sok üvegfelületnek köszönhetően tulajdonképpen szinte bármit is csinálunk a szálláshelyünkön, mindig látjuk a természetet, még a kis teakonyha fülkéjéből is kipillanthatunk. A kabinbelső dizájnja minimalista, a kiegészítők – az evőeszközöktől a mosogatótálig – szinte kivétel nélkül fekete színűek.

A vacsora 17 és 18 óra között érkezett, a már ismert módon találtam meg a terasz szélén. Óriási bőségtál, a sonkától a hummuszon át a friss zöldségig minden finomsággal tele pakolva. A naplementét és a napfelkeltét legjobb az ágyból nézni, ha nem húzzuk el a függönyt, akkor a felkelő nappal együtt ébredünk, és az első pillantásaink rögtön a mezőre esnek. 

Bor, konyha, barátság

A környéket természetesen nem hagyhattuk el legalább egy borászat meglátogatása nélkül, hazafelé útba ejtettük Sike Balázs Pincéjét Badacsonytördemicen. Egész pontosan először a Nefelejcs étterembe érkeztünk, Balázsék borbisztrójába. A falu emblematikus épületében 2021 végén nyitották meg az éttermet, amely júniusban már heti 5 napon át, júliusban és augusztusban pedig mindennap nyitva lesz – tudjuk meg Velényi Rékától, Balázs feleségétől, aki már tíz éve aktívan részt vesz a borászat mindennapjaiban. „Bor, konyha, barátság a mottónk, azt szeretnénk, hogy a vendégek a boron és az ételeken túl a társaság miatt is jól érezzék itt magukat” – mondja Réka. Rendszeresen tartanak kiállításokat, és azon is dolgoznak, hogy a szezon ne csak két hónapra korlátozódjon. Komolyan veszik az alkalmazottak foglalkoztatásával járó felelősséget is. „Nem hagyjuk cserben a kollégáinkat, nem küldjük el őket augusztus végén” – mondja Réka. 

A borászat 2010-ben indult, Skizo néven, akkor még a ma is népszerű alapboraik voltak a fókuszban (most váltanak címkéket, a színes kezek helyett a Balaton és a Badacsony lesznek a fő motívumok). „A Skizo tételek friss, primőr és tartalmas borok” – mondja Réka. Párhuzamosan fut egy másik vonaluk, eltérő hangulatú, elegáns címkékkel, a Sike Balázs Pincéje borok. A fehérek mellett vannak vörösboraik is: a cabernet franc a Csobáncról jön, a pinot noir pedig a napsütötte badacsonyi hegytetőről. Réka kedvence a koncentrált, nagyon gyümölcsös bor, a Zeusz, ami egy ritka szőlőfajta neve is egyben.

Balázst is meglátogattuk a szőlőben, ahonnan nem mellesleg csodás kilátás nyílik a Szent György-hegyre. Az oltványok telepítése közben beszélgetve saját kedvencet nem tudott kiemelni – amelyiket épp bontja, mondta nevetve – viszont a májusi új tételeket megemlítette. Jön többek között az új olaszrizling, a sauvignon blanc, ezeket (is) érdemes megkóstolni, ha Badacsonyban járunk, vagy akár Kapolcson pihenünk néhány napot. 

Szerző: Tiefenthaler Eszter
Címlapfotó: Tóthné Szepes Nikolett (Kapolcsi Szikla szálláshely)