Bor és művészet – beszélgetés drMáriással egy hamarosan megnyíló kiállítása kapcsán

A Szekszárdon szeptembertől megtekinthető Festészetszínház című drMáriás-kiállítás kapcsán mesélt a művész festészet-írás-zene szentháromságáról, valamint a borokhoz fűződő, kevésbé közismert barátságáról.

Képzőművész, író, zenész. Nehéz eldönteni, melyik műfajban a legnépszerűbb. Egy biztos: valamennyiben ismerik, elismerik. Nem orvos, mégis azt mondják: sebész. Társadalomsebész… Mindehhez hozzáértő borkedvelőként is kellő tekintélye van.

Szinte mindenki úgy ismeri, drMáriás. Pedig a „tisztességes” neve Máriás Béla. A kétbetűs előtag önironikus utalás: bár akadémiát végzett, mégsem gyógyít betegeket, mint az édesapja. „Amikor a sok beteget láttam apám rendelőjében, megrémültem. Nem éreztem késztetést, hogy meggyógyítsam őket. Inkább a megoldhatatlan problémát láttam, mintsem a segítés lehetőségét. Sokkal inkább kétségbe estem a sajnálattól.” Ma viszont már azt vallja, a művész is tud ápolni, alkotásaival javítani az emberek hangulatán, közérzetén. Különösen akkor, ha a mindennapok gondjaira reflektálva, őszintén beszél. Feltárja, megvilágítja a gondokat, a hiányosságokat. Ilyen értelemben a társadalom orvosa, mert tevékenységével segít feldolgozni az élet vadhajtásait. Arra törekszik, hogy megpróbáljuk a minket körülvevő világot színesebben, emelkedettebben értelmezni.

drMáriás Szekszárdon

Alkotásai, festményei, írásai, több nyelven megjelent könyvei ezt igazolják. Ezt sugallja az a kiállítás is, ami Festészetszínház címmel mutatja be drMáriás munkásságát. A kiállítás Szekszárd főterén, a Vármegyeháza Múzeum kortársművészeti kiállítótermében lesz látható szeptember 14-től november 17-ig. Az alkotások nagy része először szerepel a nyilvánosság előtt, mivel a Forgács István tulajdonában lévő alkotásokat eddig sehol sem láthatta a közönség. (A 2024. szeptember 14-én 17 órakor kezdődő, Tudósok koncertet is magában foglaló megnyitóval kapcsolatos információk az esemény Facebook-oldalán érhetők el.)

A tárlat igen gazdag anyaga a festőművész alkotói opusaiból válogat. Egyrészt íróportrékkal találkozhatunk Petőfitől Ady Endrén, Csáth Gézán és Örkény Istvánon át George Orwellig. Másrészt átiratokkal Uccello, Bosch, Velázquez és a művészettörténet más nagy klasszikusainak stílusaiban. Harmadrészt az alkotó közéleti, pop-artos, társadalomkritikus alkotásaiból válogat tematikus képeket. Végezetül pedig papírcsipke-motívumú, nagy, színes, poétikus, izgalmas festményeivel ismerkedhet meg a látogató.

A Festészetszínház – drMáriás alkotásai a Forgács-gyűjteményben című kiállítás 2024. szeptember 15-étől november 17-ig tekinthető meg, keddtől vasárnapig 10-től 17 óráig.
Belépődíjak: felnőtt 1000 Ft, diák, nyugdíjas 500 Ft. 
Vármegyeháza, H- 7100 Szekszárd, Béla király tér 1., Tel: +36 74 411 547, +36 70 491 1201
E-mail: wmmm@terrasoft.hu
A Vármegyeháza Múzeum weboldala: https://www.womm.hu/aloldal/3/wmm-varmegyehazi-kiallitasa
A művész weboldala: https://drmarias.hu/
A megnyitó esemény Facebook-oldala IDE KATTINTVA érhető el.

„Forgács István úr 2018-ban a Kieselbach Galéria árverésén találkozott az egyik festményemmel, ami felkeltette az érdeklődését. Azóta kíséri figyelemmel munkásságomat. Szép lassan állt össze ez a különleges gyűjtemény, amely azért is érdekes, mert számos oldalról mutatja be képzőművészeti tevékenységemet. Talán kevesen tudják, hogy Szekszárdnak a kiváló borok mellett jelentős irodalmi múltja is van. Elég csak Mészöly Miklós vagy Babits Mihály nevét említeni. Az íróportrék mellett a régi századok festői stílusában készült parafrázisok is láthatók majd, melyek a kornak megfelelő ruházatban ábrázolnak új történetet. A régi klasszikus festészet új szereplőkkel, új dramaturgiát kap. Érdeklődésre tarthat számot néhány pop-artos, társadalombírálatnak beillő tematikus kép is. A papírcsipke mintázat felhasználásával készült festmények pedig – kis áthallással – azt sugallják, hogy mi emberek csipkeként keressük a belőlünk kivágott, hiányzó mintáinkat, akár saját lényegünket. A vizuális élmény után szellemi és gasztronómiai élményről is gondoskodtak a szervezők. A múzeum szabadtéri színpadán a Tudósok együttes ad koncertet, előtte szekszárdi költők, írók írásaiból lesz rövid összeállítás. Zárásként a szekszárdi Heimann pincészet borait kóstolhatja a közönség.” 

Zene, kép, írás

Köztudott, Máriás Béla igazi kultúrpolihisztor. Nemcsak képzőművészként, hanem íróként és zenészként is letette már névjegyét. Úgy gondolja, a festészet a lelke, az írás az agya, a zene a szíve. Mindegyiknek megvan a maga helye, szerepe, feladata az életében. Ezeknek köszönhetően egyszerre tud a háttérben maradni és a középpontban lenni. Egyszerre látni és láttatni kívülről és belülről egyaránt. Alkotásait ismerik és elismerik Kínában, New Yorkban, Londonban és természetesen idehaza is. Nem mellesleg azok közé tartozik, akik nemcsak kortyolni szeretik a bort, hanem értik is annak üzenetét.

Szerinte a bor és a művészet tökéletesen kiegészítik egymást. „A bor és a művészet kapcsolatának sok találkozási pontja van. A bor kortyolása közben érzett emelkedettség jelen lehet egy-egy irodalmi vagy művészeti alkotásban is. A művészet befogadásához is társulhat kiváló, vagy akár egy hétköznapi bor. Mindkét műfaj alkotó tevékenység, hiszen a borral, a szőlővel való összes foglalatosság, érzés, karakter benne van és megmutatkozik a palackban. Nagy tisztelője vagyok a magyar boroknak, örömmel fogyasztom őket. Évekkel ezelőtt könyvheti ünnepségre voltunk hivatalosak a Tudósok zenekarral, és ekkor az egyik dalomban a chilei borról énekeltem, kissé lekezelően. Érzékeltetni akartam, hogy a nagyszerű hazai borok helyett 2-3 eurós chilei borokkal romboljuk az emberek ízlését. Háttérbe helyezzük a minőséget, a helyi értékeket. A koncert végén az akkori szekszárdi polgármester három üveg szekszárdi borral lepett meg és javasolta, ismerkedjek meg a város, vagy inkább az egész borvidék jellegzetességeivel is. Így kezdődött a kapcsolat, azóta a szekszárdi borok állnak hozzám a legközelebb. Talán azért is kötődöm hozzájuk, mert az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján, úgy érzem, még nem kapták meg azt a kellő elismertséget, amit megérdemelnének.”

Máriás Béla fiatalon a (ma Szerbiában található) vajdasági Gyöngyszigeten, az édesapjának köszönhetően ismerkedett meg a vajdasági száraz, illatos fehér borokkal, különösen a Krokannal. Ez határozta meg, illetve formálta ízlését, kapcsolatát a borral. Természetesen egyaránt elismeri az egri, villányi vagy a balatoni borokat is. Tapasztalatból tudja, hogy a bor igazi társ, szinte nélkülözhetetlen velejárója a mindennapoknak. Mindazonáltal ő munka közben sohasem kortyol bort. Általában kora reggel kipihenten ír, vagy komponál zenét, amikor jön az ihlet.

Bor és művészet

A képzőművészet több időt igényel, meg kell várni, míg megérlelődnek az élmények, a gondolatok. „A művészet és a bor összetartozása érdekes kapcsolódás. A borászok művészetkedvelők, a művészek pedig borimádók. Elég csak néhány példát említeni. Az egri Kovács Nimród remek képzőművészeti alkotásokat gyűjt és borásznak is remek. A szekszárdi Heimann Zoltánhoz gyakran eljárt a kiváló író, Esterházy Péter is beszélgetni, merengeni. De Heimann nemcsak kiemelkedő képességű borszakember, hanem rendkívül széleslátókörű, nagy tudású és felkészültségű minden tekintetben. Nagy ajándék nekem, amikor találkozhatunk és hosszasan beszélgethetünk a hétköznapi valóról, művészetről, képzőművészetről és természetesen a borokról. Többször elolvastam Hamvas Béla A bor filozófiája című könyvét. Különös látásmódot felvillantó értékes összegzés. Olykor egy-egy borászati rendezvényen Márai Sándortól is idéztem. Leginkább az egyéniségemnek megfelelő borok iránt érdeklődöm, de szeretem és elismeréssel beszélek az egyszerű is, hiszen tudom, mi munka van mögötte. A szép, minőségi borok kortyolása közben pedig emelkedettséget, átlényegülést érzek.”

Különleges egyéniség. Akár könyveit, regényeit, novelláit olvassuk, akár a free-jazzen alapuló, punk-rock zenéjét hallgatjuk – a Tudósok zenekar, énekes, trombitás szaxofonos vezetője –, akár képzőművészeti alkotásait nézzük. Akarva-akaratlanul valamennyiben ott lappang, bujkál az avantgárd stílusirányzat és a groteksz romantika is.

drMáriás, az avantgárd és groteszk

Megkerülhetetlen a kérdés, minek köszönhető ez a hármas kiteljesedés, szemlélet, látásmód? „A zene az alapja mindennek, mondhatom, meghatározója az életemnek. Édesanyám jazz-zongorista és komolyzenei szerkesztő volt, mindig magával vitt mindenféle koncertekre. Később, tinédzserként zenekart alakítottunk, egymást inspiráltuk. A Vajdaságban több mindenben kipróbáltuk a tehetségünket, vagy inkább a lehetőségeinket. Zárkózott voltam és talán vagyok is, és ezzel is magyarázható a groteszk stílus. Mindhárom műfaj – képzőművészet, írás, zene – egy külön világot képvisel, de mindegyikben igyekszem önmagamat adni. A legaktívabb a képzőművészet, bár egy gondolat megjelenhet zenében, irodalomban és képekben is. Kiegészítik, gazdagítják egymást. Nem akarok megmondóember lenni. Mindegyiknek megvan a maga atmoszférája. És azért groteszk, mert egyszerre próbál szerethetően kritikus és önironikus lenni. Miközben látja a nehézségeket, a távlati lehetőségeket is felvázolja, és ennek megfelelően próbálja elviselhetően bemutatni a valóságot. Ne csak az elkeseredett hangulat határozza meg cselekedeteinket, hanem igyekezzünk szellemesen, kritikus optimizmussal feldolgozhatóbbá, elviselhetőbbé tenni mindennapjainkat, még ha bizonyos dolgok bántanak is minket.”

Szerző: Török Ferenc
Címlapfotó: Nagy Attila