A nulláról a 98 pontos szekszárdi borig: egy valódi sikertörténet a Bor utcából

A híres pincészet évszázados családi hagyományait nem feledve, a múlt emlékeit megőrizve készíti történetmesélő szekszárdi borait.

Rég jártam már a Szekszárdi borvidéken és annál is régebben a kadarkájáról és vörös házasításairól, valamint a tulajdonos Eszterbauer János felmenői ihlette címkékről híres Eszterbauer Borászatnál. Nagy várakozással indultam útnak, hiszen azóta sok minden történt a pincészetnél. Miközben belemerülünk a beszélgetésbe és Eszterbauer János kezdi felsorolni a legújabb fejlesztéseket, nem hagyhattam ki a sablonkérdést sem: mit jelent számára egy pohár bor. „Többek között tradíciót, hagyományt, a társadalmi életben pedig a kommunikációt és a kapcsolatépítést. A válasz sokkal összetettebb annál, mint hogy egy mondatban ezt összefoglaljam. Mellette mindenki megnyílik, felszabadultabbá és sokkal őszintébbé válik. A bor kétezer éve az emberi kultúra és történelem része, nincs még egy másik ilyen jelentőségű ital. A jó történetek is egy pohár borral kezdődnek – nem véletlenül ez borászatunk Kata lányom által megálmodott mottója. Persze, mondhatnám azt is, mint Vida Péter borász barátom, hogy a bor egy isteni csoda. Teljesen igaza van, de ez az ő szlogenje, így nem szeretném másolni. Mindenesetre a bor által minden ajtó megnyílik. Így kerültem közeli kapcsolatba és nagyon jó barátságba olyan ismert emberekkel, mint például Habsburg Ottó, Mécs Károly, Blaskó Péter, Rost Andrea, Eperjes Károly, Szörényi Levente, de idesorolnám az Omega együttest is. Utóbbival két szám erejéig három koncerten is zenéltem a színpadon. Nagyon büszke vagyok erre, hihetetlen élmény volt.”

S ha már szóba került a zene, Jánosról szintén érdemes tudni, hogy gyermekkorában szülei unszolására zeneiskolába járt, hegedülni tanult, később pedig egy amatőr rockzenekarban – amelyet unokatestvérével, Pálinkás Lászlóval együtt alapítottak – hasznosította basszusgitárosként a tanultakat. Túl nagy kifutása nem volt a történetnek, de a helyi bulikban rendszeresen játszottak évekig. Akkoriban egyikőjük sem gondolta volna, hogy jó néhány évvel később éppen a zongorán játszó László alapozza meg az Eszterbauer-borok stílusát.

A hagyományok nyomában

Az Eszterbauer családban egyébként több száz éves múltra tekint vissza a szőlőművelés és borkészítés. A levéltári adatok szerint a germán, magyar és délszláv gyökerekkel rendelkező család története apai ágon 1701-ig, anyai vonalon pedig 1704-ig vezethető vissza. János ősei sok helytörténeti dokumentumban szerepelnek, hiszen a család aktív szereplője volt Szekszárd társadalmi, gazdasági, illetve politikai és kulturális életének. A levéltári adatokból többek között az is kiderült, hogy az Eszterbauer család szekszárdi viszonylatban tehetős, szőlőterületekkel, szántóföldekkel, állatállománnyal rendelkező parasztpolgári famíliának számított. Ilyen gazdag történelmi borkészítési hagyományokkal bíró felmenők révén okkal feltételezhetjük, hogy Eszterbauer János útja is egyértelműen ebbe az irányba vezetett. Pedig ez egyáltalán nem így volt. A szocializmus romboló hatása mély sebeket ejtett a családjában. Elvették a vagyonukat, szőlőskertjeiket; ami maradt, nem volt más, csak egy kisebb háztáji terület. Végül a nyolcvanas években az utolsó négyzetméterüket is kisajátította a rendszer. Az erőszakos, kényszerített iparosítás eredményeként a kertvárosokat, pincesorokat ledózerolták, és helyükre lakótelepeket építettek.

„Nagyszüleim akaratuk ellenére kénytelenek voltak beköltözni egy kétszobás panelba, ahol nagymamám fél éven át a tyúkudvart kereste a falak között. Lelkileg szinte teljes mértékben tönkrementek ebben, minimum tíz évet elvett az életükből” – avat be a szomorú családi történetbe Eszterbauer János.

Szekszárdi bor a nulláról

Az Eszterbauer Borászat újkori története végül a nyolcvanas években kezdődött, amikor János azzal a feltétellel kapott nagypapájától egy bizonyos összeget, hogy abból csak szőlőt telepíthet és présházat építhet. „Hogy őszinte legyek, azt az összeget szívesebben költöttem volna valami másra, de nem lehetett. Első befektetésem egy 2000 négyzetméteres kis telek volt a Porkoláb-völgyben. Erre építettem egy 30 négyzetméteres présházat, amely a mai napig megvan. Hobbiként, a saját szórakozásomra kezdtem el szőlővel és borkészítéssel foglalkozni. A család összefogásának eredményeként, kétkezi munkával építettem fel nulláról az utolsó tégláig mindent” – meséli Eszterbauer János, aki az üzleti életben elért sikereinek gyümölcsét fordította céltudatosan és jó megérzéssel arra, hogy a pincészete az évek leforgása alatt a borvidék vezető borászatai közé tartozzon. Mint említi:

Akkor kezdtem el komolyan a borkészítés felé fordulni, amikor rájöttem, milyen jó ötlet karácsonyra a saját borommal megajándékozni üzleti partnereimet. Idővel egyre több szőlőt vásároltam, majd unokatestvérem, Pálinkás László segítségével elkezdtem borokat készíteni. Így indult el a közös borászati pályafutásunk.

Az első sikerek

Az igazi áttörést a 2002-es, 2003-as borversenyeken, illetve borfesztiválokon elért sikerek hozták meg számukra. A 2003-as kadarkájuk 98 ponttal Champion-díjas lett a 2014-es Szekszárdi Borvidéki Borversenyen. A következő nagy sikereket a 2007-es évjáratú boraikkal érték el, majd a 2009-es Mesterükkel, amellyel a VinAgora borversenyen a legmagasabb pontszámot érték el a vörösborok között. Ennek ellenére, ahogyan teltek az évek, a csalódások sem kerülték el. Mint mondja: „Rájöttem, hogy bármennyire sikeresek vagyunk is minőség szempontjából, és egyre többen ismerik és kedvelik a borainkat, gazdasági értelemben a borkészítés minden megtakarításomat és jövedelmemet felemészti. Másrészt a megtérülése rendkívül hosszú időt igényel. Nem voltam benne biztos, hogy ezt az utat tovább kell folytatnom, viszont addig már teljesen beleszerettem a borba.”

A múltra épített jelen és jövő

„A borászat alapvetően három nagyobb egységből áll” – meséli Eszterbauer János, miközben végigkalauzol a Bor utcai birtokközponton. Legrégebbi része a 2004-ben népies stílusban épült, négyszobás vendégház, illetve a hozzátartozó pince. Innen egy föld alatti titkos pincejáraton jutunk el a Heimann Ferenc által megálmodott, makulátlan tisztaságú, impozáns látványpincébe, amelynek építését 2014-ben fejezték be. A borkatedrális fölött pedig a 230 négyzetméteres rendezvényterem kapott helyet. A harmadik egység a modern stílusú, a főúthoz közeli épület. Eszterbauer János itt alakította ki a mai kor minden igényét kielégítő 2300 négyzetméteres borászatot, ami 2019 júliusában készült el. János szerint a Pálinkás Laci által megalapozott borstílustól ma sem szeretnének eltérni. Bár a tanácsait jelenleg is kikéri, a borkészítésért már Klein Miklós, becenevén „Májki” felel. A fiatal, tehetséges és rendkívül képzett borász egyébként a kezdetekben éppen Pálinkás Laci inasa volt. Végigjárva a szakmai szamárlétrát, alázatának, szorgalmának, elhivatottságának és tudásának köszönhetően mára az egyik legfelkészültebb szekszárdi borász vált belőle.

„Friss testnevelői tanári diplomával a zsebemben mégis úgy döntöttem, pályát váltok, és 2009-ben beiratkoztam a Pécsi Tudományegyetem borászati szakképzésére. Szintén ebben az évben az iskola mellett kerültem az Eszterbauer Borászathoz. Hatalmas élmény Jánossal együtt dolgozni, és érezni már a kezdetektől, hogy mindenben támogat. Komoly felelősséget és egyben megtiszteltetést jelent számomra, hogy Eszterbauer név alatt készítem a borokat. Ezt csak úgy lehet jól csinálni, ha érzed, hogy a része vagy az egésznek, és sajátodnak tudod tekinteni” – veszi át a szót Májki. Mint mondja, az Eszterbauer-borok jelenleg 37 hektárról, 5 kiemelkedő dűlőből készülnek: Alsónána, Görögszó, Bodzás, Porkoláb-völgy, illetve egy kisebb terület a Palánki-hegyen. Természetesen János őrködése és terelgetése mellett.

Maradtunk a régi stílusnál, csak ma már Májki felkészültségének köszönhetően sokkal tudatosabban járjuk ezt az utat. Korábban sok minden spontán módon történt, de ezt a jelenlegi méreteinkből adódóan nem engedhetjük meg. Boraink 80%-a az áruházláncok polcain köt ki, itt a stabilitás elengedhetetlen. 2019-ig közel 300 ezer palack bort készítettünk évente, a válság által bekövetkezett fogyasztói változások miatt ma ez a szám közel 70 ezerrel kevesebb lett. Ilyen számok mellett nem lehet hibázni, de olyan körülményeket is kell teremteni, hogy ez kivitelezhető legyen, a humán erőforrástól a szőlőművelésen át egészen a palackozásig és tárolásig, amihez társul a legmodernebb technológia segítsége. A kereskedelmi és marketingtevékenységről nem is beszélve. Éppen ezért örülök, hogy olyan fiatalok vesznek körül, mint (Arató – a szerk.) Csilla is, aki idén áprilisától a kereskedelmi és marketingtevékenységért felel.

Finomhangolás a hagyományok megőrzésével

„Minden borunk elnevezése erősen kapcsolódik a címkén található képhez, együttesen formálva az Eszterbauer arculatának alappillérét. Ezektől semmiképpen nem akartunk megválni, viszont Ildikó lányom kezdeményezésére már egy ideje elkezdtünk gondolkodni a címkék frissítésén. Egyrészt letisztultabbá, elegánsabbá szerettük volna tenni őket – ha lehet így fogalmazni, egyfajta finomhangolás történt. Másrészt a Telihold, a Báró Steiner, valamint a 110 éves Kadarka hozzáadásával kialakítottunk egy új, prémiumsorozatot is, amellyel a gasztronómiát célozzuk meg. A szortimenthez szintén hozzátartoznak az eddigi csúcsboraink: a Mesterünk, a Tivald, illetve a Grand. Minden borunk címkéjének tervezése Ipacs Géza munkáját dicséri, és természetesen az eddigiekhez hasonlóan ezekhez is tartozik egy-egy érdekes családi történet. A személyesség rendkívüli fontos számunkra, ez szolgálja a hitelességünket. Ennek a múltnak és hitelességnek a bemutatása maga a marketingünk és egyben a legfontosabb üzenetünk” – mondja János, hozzátéve, hogy aki nem ismeri a múltját, annak nincsen jövője sem. Még mielőtt visszaindulnék, felteszek egy utolsó kérdést Jánosnak: látva mindent, amit elért, mire a legbüszkébb?

Hiszem, hogy minden generáció, köteles legalább olyan értékben megőrizni és gyarapítva továbbadni
a következő generációnak azt, amit az őseitől kap. Ez nem okvetlenül anyagiakban értendő, hanem tudásban vagy sok más mindenben. Szerintem ez az egyik legfontosabb dolog az ember életében, és ez hoz igazi elégedettséget. Büszke vagyok arra, hogy a családi vállalkozás által hálót és nem halat adtam a következő generációnak. Tudom, hogy ha nagypapám lát bennünket fentről, örül annak, amit azóta elértünk.

Szerző: Németi Sándor
Címlapfotó: Dancsecs Ferenc

A cikk a Vince Magazin 2022/11. novemberi lapszámában jelent meg.