„Nem tudom komolyan venni az orvosi ajánlásokat” – Varga Péter az alkoholfogyasztás ártalmairól

2022. november 15.

Az alkoholfogyasztás társadalmi megítéléséről és a zéró tolerancia helyességéről írt gondolatébresztő véleménycikket vendégszerzőnk Varga Péter, a Varga Pincészet tulajdonosa.

Miután életem nagyobbik részében bortermelésből éltem, illik tisztázni álláspontom a bor és általában az alkohol egészségkárosító, vagy -megőrző szerepéről. A bor orvosi megítélése általában nagyon pozitív. Nagyon örülök neki és főleg végtelenül egyetértek azzal, hogy az orvosok többsége egészségesnek tartja a kismértékű borfogyasztást. Azt azonban vitatom, hogy függetlenül a fogyasztó személyes adottságaitól és a fogyasztás időbeli lezajlásától meg lehet határozni egy még egészségesnek tartott napi mennyiséget.

Kultúránként és korszakonként változó alkoholfogyasztás

Mindenekelőtt azonban nézzük a problémát történelmi távlatban. A fejlett országok a 20. századtól tudják többé-kevésbé jó minőségű ivóvízzel ellátni állampolgáraikat. Ezt megelőzően a betegségek és járványok fő oka a rossz ivóvíz volt és ezért a társadalmak alapfeladatai közé tartozott a fertőzésmentes folyadékellátás biztosítása. Ázsia legnagyobb részében forralták a vizet és teát készítettek belőle, Észak-Európában sört főztek, Dél-Európában pedig vizezett bort ittak. Mindenki, a kisgyerekek és a várandós anyák is. Ez persze nem volt túl egészséges, de jobb volt, mint kolerában vagy tífuszban meghalni. Diocletianus római katonacsászár törvényben írta elő, hogy a legolcsóbb rabszolgák részére is biztosítani kell legalább napi 1 liter bort. Az ok: olcsóbb volt új rabszolgát venni, mint borral ellátni, a beteg rabszolga viszont járványveszélyt jelentett. Az európai ember egyébként legalább tízezer éve iszik alkoholt. Ráadásul nem csak sört és bort, ezért szervezetünk viszonylag hatékonyan dolgozza fel azt.

kék szőlőfürt a kézben
Fotó: Varga Pincészet

Húsz évvel ezelőtt Minszk (Fehéroroszország) egyik legjobb éttermében, mint nálunk a vizet, a pincér rendelés nélkül hozta a vodkát, fejenként 1-1 literes palackkal. Mi ketten magyarok együtt sem bírtunk egy üveggel, két fehérorosz vendéglátónknak azonban nem okozott problémát minket kisegíteni. Pedig a négy fogáshoz négy különböző fajta palack bort is megittunk. A két-három órás ebédet követően, akkor már alkohol nélkül, ugyanilyen hosszan tárgyaltunk, és sajnos nem tapasztaltam az áralku során, hogy vendéglátóinknak a fejébe szállt volna a vodka. Japán vevőinknek ezzel szemben nagyon óvatosan kellett mindig a borainkat bemutatni, mert ha fejenként két deci bort elfogyasztottak, akkor már nem lehetett értelmesen tárgyalni velük.

Ilyen különbségeket látva nem tudom komolyan venni az orvosi ajánlásokat a naponta maximum egészségesen elfogyasztható két-három deciliter borról. Nagyapám daliás korosztályában még sokan voltak, akik két-három liter bort ittak naponta vízzel hígítva folyadékpótlásként és 80 éves korukig orvos nem látta őket. Ezzel szemben japán üzletfeleim napi két decilitertől is hamarosan betegek lennének. De magyar rokonaim és ismerőseim között is többen vannak, akik nem bírják az alkoholt. Mások pedig a gluténra, a laktózra vagy éppen a cukorra érzékenyek.

Alkoholfogyasztás: mennyi az annyi?

Az alkoholfogyasztás veszélyességét talán el is túlozzuk. Ha valakinek a szervezete jól dolgozza fel az alkoholt, akkor napi 2 liter bort fogyasztva egészségben megöregedhet. Ha viszont naponta megeszi azt a 3 kilogramm szőlőt és az abban lévő mintegy 60 dekagramm cukrot, amiből ez a bor elkészíthető, néhány év alatt elhízhat és súlyos beteg lehet. Ki gondolta volna, hogy a túlzott szőlőfogyasztás veszélyesebb az egészségre, mint a borfogyasztás?

Manapság nagyon divatos mindenről tudni, hogy milyen pozitív hatású anyagokat tartalmaz. Minden pénzért kapható élelmiszerről kimutatták már, hogy egészséges. Arra vonatkozóan természetesen nincs üzleti érdekeltség, hogy a negatív hatásokat is megtudjuk. Az alkoholos italoknál eleve a negatív hatásokból indulunk ki. Igaz, hogy a bor alkoholtartalma árt a szervezetnek – mondjuk –, de a benne található rezveratrol segít befogni a szabadgyököket. Ennek következtében hátráltatja a rák kialakulását, míg a sikimisav javítja a sejtek jó minőségében történő újratermelődését.

Ráadásul az sem egyértelműen igaz, hogy az alkoholnak kizárólag ártalmas hatásai lennének. Léteznek alkoholban oldott gyógyszerek vagy gyógyhatású készítmények. Az alkohol ugyanis az egyik legjobb oldószer és elősegíti ezen készítmények hatóanyagainak felszívódását.

Megváltozott életmódunk és főleg az alkohol teljes tiltása az autóvezetésnél azt eredményezte, hogy Magyarországon étkezéskor már csak ünnepnapokon fogyasztunk bort.

A negatív kulturális és gasztronómiai hatáson kívül érdemes lenne vizsgálni, hogy milyen egészségkárosodást okoz az, hogy az alkohol nem segíti a vitaminok és a nyomelemek felszívódását az emberek szervezetében.

Legyen a józanság a határ!

Az alkohol és az alkoholfogyasztás negatív társadalmi megítélésének oka a részegség. Ezzel egyet lehet érteni. Én az alkoholfogyasztás orvosi, egészségügyi megítélésének alapjául is a részegség elérésének pontját tenném. Könnyen belátható, óriási különbség van egyének és nemzetek között abban, ki hogyan dolgozza fel az alkoholt. Ezért viszont a bor és más alkoholos italok fogyasztására nem lehet egységes mértékeket megadni. Az egyetlen helyes mértéke az egészséges fogyasztásnak, hogy ne kerüljünk részeg állapotba. Én ezt így definiálnám: nem szabad, hogy látszódjon az emberen, hogy ivott.

alkoholfogyasztás, két ember poharat tart a kezében
Minden napra egy pohár
Fotó: Varga Pincészet

A részegség tünetei mérgezési tünetek. Mivel az európai ember szervezete megtanulta feldolgozni az alkoholt, így nem indokoltak ezek a tünetek. Kivéve, ha az egyéni tűrőképességéhez képest valaki túl sok alkoholt fogyasztott, vagy túl gyorsan fogyasztotta. Szervezetünk több ezer év alatt az alacsony alkoholtartalmú folyadék beviteléhez szokott hozzá. Sokan ismerik latinul is a mondást: „in vino veritas”, azaz „borban az igazság”. Pedig nem ez a helyes fordítás, hiszen a vino nem bort, hanem vizezett bort jelent. Igazi római soha nem itta tisztán a bort. Ma már persze nincsenek rómaiak, érdekes módon mi, magyarok vagyunk az egyetlen nép a barbárok (nem rómaiak) között, akik a fröccsözéssel őrizünk valamit az ősi kultúrából.

Megváltoztak a szokások. Már nem folyadékpótlásként, hanem szórakozásként iszunk bort és ezért főleg tisztán. A szórakozáshoz pedig néha hozzátartozik egy kis búfelejtés, egy kis enyhe részegség is. Ami persze egészségtelen, ahogy egészségtelen a karácsonyi bejgli, a téli disznótoros, a húsvéti sonka, a születésnapi torta és még sorolhatnám. Táplálkozásunk minőségét mégis a napi gyakorlat és nem az esetenkénti kilengések fémjelzik. Hasonló a helyzet az alkoholfogyasztás esetében is.

37 éve dolgozom borászatban. A borral dolgozó emberek többsége fogyaszt munka közben is bort. Sokaknak feladatuk, hogy kóstoljanak, de akiknek nem, azok is általában szeretik a bort. Nyilván csak azokról tudok beszámolni, akik az ivás mellett el tudták végezni a munkájukat, mert aki nem, az nem maradhatott.

A két típus

Két típus létezik. Az egyiken egyáltalán nem látszik, hogy iszik, a másik, akin egy kicsit látszik, de a munkavégzésben nem zavarja. Akin nem látszik az ital, annak a napi mennyiségtől függetlenül nincs és nem lesz problémája az egészségével. Ezt azért mondhatom, mert dolgozóink jelentős részét foglalkoztatjuk nyugdíjasan is, főleg a munkacsúcsot jelentő szüreti időszakban. Illetve zömében helybeliekről van szó, így a munkától függetlenül is találkozunk velük. Akiken viszont meglátszik az ital és nem néha-néha isznak, hanem minden nap reggeltől estig folyamatosan, majd munka után saját borukkal vagy pálinkájukkal folytatják, azok egy részének 60 éves kora körül már komoly gondjai lesznek a májával. Annak ellenére azonban, hogy a több száz dolgozó közül, akit eddig nyugdíjba vonulása alkalmából búcsúztattam, sokan voltak ilyen alkoholfogyasztók, egyre sem emlékszem, akit alkoholbetegsége miatt le kellett százalékolni.

férfi zakóban, kezében pohárral mosolyog
Varga Péter, a cikk szerzője
Fotó: Varga Pincészet

Bortermelő barátommal beszélgettünk arról, hogy mennyire helyes, hogy az orvosok az idősebb férfiakat rábeszélik a borfogyasztásra. Szegény édesapám is antialkoholista létére közel 30 éven keresztül méla undorral „vette be” naponta 3 dl vörösborát. Ma már csak 2 dl az ajánlott mennyiség – meséli a barátom. Ám rögtön hozzáteszi azt is: „A főorvos úr kedvéért be is veszi lelkiismeretesen az édesapám, de 80 éves korára olyan jó kondiban van, hála Istennek, hogy a saját maga kedvéért is bevesz még vagy 2 litert.”

Szerző: Varga Péter, a Varga Pincészet tulajdonosa
Címlapfotó: Helena Lopes / Unsplash

A vince.hu örömmel fogadja az italkultúra és a gasztronómia aktuális trendjeivel, jelenségeivel kapcsolatban megfogalmazott véleményeket. A vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ám fontosnak tartjuk a szakmai párbeszéd támogatását. A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy a beérkezett írásokat szerkessze, azok tartalmának és mondanivalójának megőrzése mellett.