Hogyan lesz borász egy nőből, aki nem családi örökségül kapta a szakmát?

2023. május 04.

Mesébe illő Veres Zsuzsa borásznő története, aki immár 10 éve foglalkozik borokkal a Nivegy-völgyben és a Balatonfüred-Csopaki borvidéken.

Az alábbi írás a 2022-2023-as Vince cikkíróversenyére érkezett. Ezúton is gratulálunk a szerzőnek!

Évről évre márciusban hirdetik ki, kit választottak az adott év 50 legjobb magyar borászának. Visszanézve ezeket a listákat, évente alig 5-6 nő szerepel a Borászok Borásza jelöltjei között. (Tavalyelőtt egy hölgy nyert és idén is van egy borásznő az 5 jelölt kötött). Közülük is például Csetvei Kriszta szinte az egyetlen, akinek nem szőlőlé és mezőgazdaság folyik az ereiben születésétől fogva. Ő pályaváltóként, BME-s végzettséggel és erős mérnöki családi múlttal, szerelemből lett borász.

Szerencsére egyre több az olyan nő, aki ebben a – még mindig férfiak uralta – iparágban próbál szerencsét és gumicsizmára cserléi a szexi magassarkút. Egyszerűen csak azért, mert egy baráti szüret, vagy egy izgalmas borkostoló alkalmával rájön, részese akar lenni annak a csodának, ahogyan a szőlőből a világ legtitokzatosabb nedűje, a nagybetűs bor készül.

Hasonló „villámcsapás” érte 12 éve, az immár a Nivegy-völgyben és a Balatonfüred-Csopaki borrégióban borászként tevékenykedő, valamint a Tenger-szem Lovas Panziót kedvesével közösen vezető Veres Zsuzsát. Az éttermek világából egy barátja révén jutott el Tokajba, a Dobogó pincészethez élete első szüretére. A tokaji Király dűlőben, a hárslevelű ültetvények között sétálva bizonyossá vált számára, hogy megtalálta élete szerelem szakmáját.

barna hajú nő fekete pulcsiban a szabadban
Fotó: Szabó Miklós

Ahogy Hamvas Béla A bor filozófiája könyvében olyan szépen megírta, „…a bor olyan, mint a cseppfolyós csók…” És akit ez a csók egyszer elvarázsol, azt semmi sem tarthatja távol újdonsült vágyának tárgyától. Még az sem, hogy nem a szőlőtőkék tövében nevelkedett, és hogy történetesen női testben szeretné ezt a szakmát meghódítani! Így volt ez a bor szeretetével megfertőzött Zsuzsával is, aki a szőlőtől távol, a fővárosban indult a borkészítés rögös útján.

Szerencsére ma már több módon is meg lehet tenni az első lépéseket ezen a pályán. A több évig tartó felsőoktatási képzés mellett számtalan nemzetközi képzés választható hazánkban, ahol meg lehet ismerkedni a borok világával. Zsuzsa is ezen az úton indult el, hogy közelebb kerüljön újdonsült szerelméhez. Vendéglátós múltjára támaszkodva a tanulmányok mellett egy budapesti borbárban folytatta boros tapasztalatinak mélyítését.   

Laikus borkedvelőként ebben a budapesti borbárban volt szerencsém megismerkedni Zsuzsával. Azóta követem barátként és csodálom munkásságát, kóstolom évről évre fantasztikus borait. Érdekes volt az ő példáján keresztül látni, hogy milyen lehetőségei vannak egy a fővárosból a borászat miatt vidékre költöző nőnek, aki rendelkezik a szükséges tudással, és – alighogy elvégezte a borászati technikumot – gyermeki lelkesedéssel vág bele egy új életbe. Mindezt egy idilli környezetben, a Balaton-felvidék kapujában, a Hegyestű lábánál található Tagyon-hegyen, 2011-ben.

A női létnek megvannak a maga örök kihívásai. Nőként megfelelni egy olyan iparágban, mint a borászat, pláne nem egyszerű. A tanulmányok elvégzése után jön a neheze, hiszen sok a fizikai munka, amit olykor ráadásul szélsőséges időjárási viszonyok között kell végezni.

Az elmúlt 12 év alatt láttam Zsuzsát szőlőoltványt rendelni, támrendszert építeni, tartályt mosni, kézzel csonkázni a szőlőt, bort fejteni, vagy éppen kapálni. Hallottam mesélni a Nivegy-völgy kőzeteiről, talajminőségéről, a tőketerhelésről és persze végtelen alázattal kóstoltani a saját borait pont úgy, mint a régió borászainak termékeit.

A sok-sok év alatt ittam már Zsuzsa kezei közül kikerült számtalan különlegességet, például rezisztens szőlőfajtából készült bort. Mégis mindvégig éreztem, hogy legnagyobb szerelme az olaszrizling. A fajta mellett elhivatottja a természetes, vegyszermentes borkészítésnek. Hiszi, hogy a tudatos termelőké és fogyasztóké lehet a jövő.

fehér pulóveres borásznő guggol a szőlőben
Fotó: Bajzáth Beatrix

Mivel a Nivegy-völgy alapvetően fehérboros vidék, így az ő borai jellemzően olaszrizling és rajnai rizling fajtából készülnek. Acéltartályban és hordóban is erjeszt, illetve érlel. Szikár, lágy savú száraz borokat kóstolhatunk tőle, akár kései szüretelésű formában is. Mindemellett a gumicsizmát néha konyhai kötényre cseréli, így a borok mellé megkóstolhatjuk saját készítésű máj- és zöldségpástétomait is.

Szerencsére egyre több női borász képviselteti magát a magyar piacon. Zsuzsa szakmai alázatát és őszinte szeretetét látva azt gondolom, jó hatással van a borágazatra. Ahogy minden profitorientált szakmában, itt is fontos a jövedelmezőség, a pénzügyek értése, a stratégiaalkotás és az egészséges versenyszellem. Mindezeket sokszor kötjük a férfias energiákhoz. Mégis, számomra a borkészítés egy olyan kreatív alkotófolyamat, amit a női energiákkal járó lágyság, a tiszta szeretetteljes szenvedély új irányokba tágíthat ki. Szükség is van rá!

Nőként szívet melengető lenne látni, hogy egyre több hölgy szerepel az elismert és kitüntetett borászok között. Üde színfolt, amikor olyan nővel találkozom, aki alázattal, a szőlő szeretetével, végtelen kíváncsisággal a borkészítés iránt akár pályaváltóként is valami újat és frisset tud alkotni!

A pozitív példák után én csak buzdítani tudom nőtársaimat. Ha érzik magukban a bizsergető kihívást a borász szakma iránt, bártan vágjanak bele. Ahogy Veres Zsuzsa, vagy Csetvei Kriszta példája is mutatja. Ha megtaláltuk életünk szerelmét, kitartással és végtelen szenvedéllyel időtálló kapcsolat veheti kezdetét.

Szerző: Bajzáth Beatrix
Címlapfotó: Szabó Miklós