Kiderült, a magyarok egyik kedvenc téli itala a szarvasmirigy váladékától olyan finom
Az extravagáns fűszerezésben rejlik a titok.
A csokoládé fogyasztása jóval megelőzte a táblás édességek elterjedését. Egészen a 19. századig az egyik legnépszerűbb forma a folyékony változat volt, amelynek gyökerei Közép-Amerika térségébe, a mai Mexikó és a környező területek kultúráihoz nyúlnak vissza. Az aztékok és maják keserű, habos italt készítettek kakaóbabból, amit mézzel, chilivel és annattóval fűszereztek. Utóbbi egy trópusi mag, ami vöröses árnyalatot adott az italnak.
Nagyjából ez a „recept” érkezett meg a 16. században Európába a spanyol hódítások nyomán – írja a Hamu és Gyémánt. A korai európai változatok hűek maradtak ehhez a hagyományhoz: a csokoládé keserű volt, csípős és fűszeres. A változás a 18. században kezdődött, ekkor jelentek azok a variációk, amelyek már közelebb álltak a mai ízlésünkhöz – bár még mindig jóval összetettebbek voltak, mint amit ma forró csokiként ismerünk.
Ezt jól mutatja Hannah Glasse 1747-ben megjelent szakácskönyve, a The Art of Cookery Made Plain and Easy, ami két külön csokoládéreceptet is tartalmaz. Az egyik egészen extravagáns: bors, fahéj, pisztácia, szerecsendió, narancsvirágvíz és rózsavíz mellett olyan összetevők is szerepelnek benne, mint a pézsmát adó szarvas mirigyéből származó pézsma és az ámbráscet emésztőrendszerében keletkező ámbra. Ezek ma már nemcsak ritkák, de sok helyen tiltottak is.
A teljes történet elolvasható a Hamu és Gyémánt cikkben, amit IDE KATTINTVA lehet elérni.
Címlapfotó: Jenny Ueberberg / Unsplash
