400 ezer palack muzeális tokaji bor különös története
400 ezer palack muzeális aszút és esszenciát őriznek a Tokaji borvidéken. Párat ezek közül már bárki megkóstolhat, a kincseket rejtő pincék viszont „titkosak”. A Vince Magazinnak mégis sikerült bejutnia.
2024. április 6-án különleges borkóstoló zajlott Budapesten. Muzeális aszú – 1940-től 83-ig címen tartottak mesterkurzust a főváros egyik elegáns szállodájában. Az eseményen bárki részt vehetett, aki elég gyorsan lecsapott a (meglehetősen kedvező árú) jegyek egyikére. Ezzel a kóstolóval debütált tulajdonképpen a Grand Tokaj borászat 2023-ban létrehozott Museum Collection sorozata, amivel a pincészet hosszú idő újra elérhetővé tette a nagyközönség számára a birtokában lévő muzeális aszúkat.
Kevesen tudják, de a Tokaji borvidék két településén, Tolcsván és Szegiben mai napig összesen mintegy 400 ezer palack muzeális tokaji bort őriznek. A felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény kialakításának kezdetei a második világháború végére nyúlnak vissza. A kommunista hatalomátvétel után 1949-ben került sor a tokaji szőlőültetvények, pincék és a pincékben található eszközök, borok államosítására. Ennek az államosított vagyonnak a kezelésére alakult meg a Tarcali, Tocsvai, Abaújszántói Állami Gazdaság, a Magyar Állami Pincegazdaság Mádi Üzemegysége, valamint a tarcali Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet. A vállalatok a Tokaji borvidék összesen 283 pincéje és annak tartozékai fölött diszponáltak.
Az államosított pincékben hatalmas borkészlet halmozódott fel. A Királyi Vincellérképző és a Kincstári szőlőbirtok az 1945 előtti tételeket gyűjtötte, a háború viszontagságaitól megóvandó sok gazda falazta be palackjait, harmadrészt pedig a második világháború után természetesen újraindult a termelés. Az akkoriban jellemzően hosszú érlelési idő, valamint a háború utáni palackhiány miatt jelentős mennyiség hordóban várta a sorsát.
A különálló tokaji állami gazdaságokból és a pincegazdaságból 1971 első napjaiban létrehozták az egész borvidéket felügyelő Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinátot. Az új vezetésben merült fel az igény az addigra tényleg elképesztő méretűvé terebélyesedő vagyon leltározására, illetve az értékes muzeális borok méltó gondozására. A motivációt ehhez részben az 1972-ben Budapesten megrendezett I. Borvilágverseny jelentette: nem utolsó sorban a megmérettetésre idesereglő nemzetközi szakemberek elbűvölésére akarták összegyűjteni a legszebb tokaji aszúkat.
A felméréssel, valamint a legjobb hordók és palackok kiválogatásával a kombinát vezetői Pogácsás János pincemestert bízták meg. A kertészmérnök végzettségű szakember 1961-ben került Tokaj-Hegyaljára, egy évtized alatt az aszúborok egyik legkiválóbb ismerőjévé vált. Kutatási céllal, a borok érését vizsgálandó, maga is tett el a jobb évjáratokból pár palackot. Pogácsás szisztematikusan lekóstolta a 283 pincében fellelhető összes bort. Ezután javaslatot tett, mely aszúk és szamorodnik kerüljenek be a muzeális gyűjteménybe. A kiválogatott hordós tételek lepalackozása is megtörtént – az akkor szintén szocialista Portugáliából érkező dugók azonban minőségüket tekintve hagytak némi kívánnivalót maguk után. Bár az idők során több hullámban is zajlott átdugozás, a mai napig maradtak régi dugók a palacknyakakban.
Az addig a tolcsvai Waldbott és Bekényi, az abaújszántói Zimmermann, a mádi és a tokaji Rákóczi, valamint a sátoraljaújhelyi Piarista pincében szétszórtan elfekvő mintegy háromszázezer palacknyi muzeális bort egy erre kijelölt pincében kívánták összegyűjteni. A bormúzeum helyszínéül Tolcsván először a Constanin és a Felső Rákóczi pincét jelölték ki. Utóbb még ehhez csatlakozott az Adriányi pince – szó szerint, ugyanis a három pincét később egybe nyitották. A jó évjáratok gyűjtése is folytatódott egészen 1988-ig, vagyis a rendszerváltás előtti utolsó évig.
A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát a rendszerváltás után Tokaj Kereskedőház Rt. néven folytatta működését. A továbbra is általa tulajdonolt borvagyon gyakorlatilag egyben maradt. A Borkombinát egyes egységeinek privatizálásakor a vásárló cégek kaptak belőle valamennyit (ezért találkozni a piacon például 1972-es Oremus aszúval). Ezen kívül került pár palack aukcióra és jutott belőle jeles eseményekre is. II. Erzsébet brit királynő 1993-as magyarországi látogatásakor például egy palack 1952-es aszúval lepték meg, ez volt ugyanis a trónralépésének az éve.
2004-ben az állam értékesíteni kívánta a Tokaj Kereskedőházat – természetesen a muzeális borok nélkül. Ezért a kormány egy határozatban 288 505 palackot a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének adott át. Mindazonáltal a Kereskedőház reménybeli vevőjének is próbáltak kedvezni. Azokból a tételekből, amiknél a rendelkezésre álló mennyiség meghaladta az 1000 palackot, hagytak a Kereskedőháznál is. Bár a privatizáció így sem jött létre, a muzeális gyűjtemény története ezen a ponton kettévált. A Földművelésügyi Minisztérium része maradt az eredeti tolcsvai pincében, a Tokaj Kereskedőház közel százezer palackja viszont átkerült a Szegiben található pincerendszerükbe. (Létezik ettől a kettőtől teljesen függetlenül egy harmadik „szál” is, az egykori tarcali kutatóé. A kutatót ugyan 1982-ben hozzácsapták a borkombináthoz, az ő gyűjteményük mégsem került a kombinát felügyelete alá. Ez a 14 ezer palack is állami kezelésében van, Tarcalon pihen hét lakat alatt.)
Tolcsvai Nemzeti Borkincstár
A tolcsvai „hármas” pince (Constanin, Felső Rákóczi, Adriányi) és benne a közel 300 ezer palack szamorodni és aszú a Magyar Állam tulajdona. A készlet a vagyonkezelője továbbra is a Földművelésügyi Minisztérium, vagyis annak jogutódja, az Agrárminisztérium, a pincéé Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem. Mintegy nyolcvan különböző tétel található itt. A legrégebbi palackok 1895-ből, a filoxéra utáni első évekből származnak, a legújabbak a már említett 1988-as évből. Jelentős mennyiség található itt 1956-ból, 1957-ből, 1963-ból, 1972-ből és 1983-ból.
2016-ban a minisztérium, Kiss Eliza borágazati miniszteri biztos vezetésével, a Nemzeti Borkincstár Program néven 1,5 milliárd forintból teljes borállagmegóvási pincerekonstrukciós projektet indított el. Ebből végül az utóbbi valósult meg. Betonjárdát, stabil betonpolcokat és új világítást kapott az összesen 700 méter hosszú pincerendszer, 12 ezer palackból pedig (a legmodernebb technológiával, bontás nélkül) kutatási célra mintát vettek. Ez egy későbbi, univerzális aszú eredetvizsgálati módszer kidolgozásának alapját képezte volna. Nem folytatódott viszont az újradugózás, így – bár a szabad szemmel megállapíthatóan rossz palackokat leselejtezték – becslés sincs arra vonatkozóan, a teljes készlet hány százalékának van az eszmei mellett élvezeti értéke is.
Belépni a Nemzeti Borkincstárba csak agrárminisztériumi engedéllyel lehet, a készlet forgása gyakorlatilag nulla, csak a legkülönlegesebbek alkalmakra kerül ki innen palack. Ilyen volt például 2016, amikor a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára 150 palack 1956-os tokaji aszút palackoztak újra és mutattak be a szakmának.
Grand Tokaj Museum Collection
Aki muzeális tokaji aszúkat szeretne kóstolni, annak a Tokaj Kereskedőháznál, új nevén a Grand Tokajnál érdemes próbálkoznia. Bár magát a Szegiben található, százezer palackra rúgó gyűjteményt és benne a legidősebb, 1920-as palackot itt is csak kivételes esetekben lehet megtekinteni, borok onnan sűrűbben kerülnek elő. A Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány fenntartásában működő Grand Tokaj 2023-ban indította el Museum Collection programját.
„Szerettük volna racionalizálni a portfóliónkat, erősíteni az almárkákat. Régebben is hozzá lehetett jutni tőlünk muzeális tételekhez, de például nem volt pontosan meghatározva, miket tegyünk hozzáférhetővé és milyen áron. A fő cél a Grand Tokaj és az aszú bor elismertségének növelése. Ne csak mondjuk, de tudjuk is megmutatni milyen potenciál rejlik az aszú borokban. A partnereinket ezzel ösztönözzük arra, bátran gyűjtsék az aszúkat, mert azok évtizedek múlva is értéket képviselnek” – magyarázta a Vince Magazin kérdésére Rábai László, a Grand Tokaj azóta leköszönt vezérigazgatója. A főborász Áts Károly és csapata jelölte ki azokat a – mai kor elvárásainak megfelelő minőségű és stílusú – tételeket, amik gondos előválogatás, egalizálás, szűrés, újrapalackozás és átdugózás után bekerülhetnek a sorozatba.
Jelenleg 15 aszú, illetve eszencia adja ki a Museum Collectiont. A vezérigazgató szerint Áts Károlyék felmérése alapján némi tartalék még van a rendszerben. Mindazonáltal nem gondolja, hogy jelentősen bővülni fog már a sor. A lista legdrágább darabja most a 400 ezer forintba kerülő 1947-es eszencia, de a 20. század évjáratának kikiáltott 1972-es 5 puttonyos már 70 ezer forintért hazavihető. Poharazásra a szegi vinotékában sincsen lehetőség, viszont a bevezetőben említett mesterkurzusokhoz hasonló kóstolóalkalmakat a jövőben is terveznek. „Néhány muzeális tételünk bent van a budapesti Virtu Restaurantban, legfeljebb még 2-3 étterembe szeretnénk még eljutni velük. Ezen felül évente 1-2 eseményben gondolkodunk, ahol egyszerre többet is megmutatnánk ezekből a borokból. Ilyen lehet például minden évben egy a december 10-i nemzetközi aszú nap alkalmából szervezett borvacsora” – teszi hozzá Rábai László.
A Museum Collection keretében évente pár száz palack értékesítése a terv, a lenullázódás viszont természetesen szóba sem jöhet. Amint az összmennyiség 500 palack alá csökkenne, az adott tételt azonnal kivonják a forgalomból. Szegiben egyébként hosszú idő után ismét gyarapodik a gyűjtemény. 2013-tól a Grand Tokaj az új évjárat legkiválóbb boraival bővíti a készletét. A cél, hogy egy napon ezek is olyan féltve őrzött kincsei legyenek a bormúzeumnak, mint ma az 1895-ös, 1928-as vagy éppen az 1972-es tokaji aszú.
A cikk a Vince Magazin 2024. decemberi lapszámában jelent meg. A magazin kívánt lapszáma vagy akár előfizetés is megrendelhető a HG Média webshopjában.
Szerző: Geri Ádám
Címlapfotó: Talabér Géza
