Vörösborok Tokajból 1. rész: a purcsin
Nehéz fába vágja a fejszéjét mindenki, aki Tokajban kék szőlővel foglalkozik, hiszen tokajiként sem most, sem a jövőben nem hozhatja forgalomba borát.
Ki ezért, ki azért telepít kék szőlőt Tokajban, de olyan is van, aki „véletlenül” a furminttal együtt vett néhány tőkényi kék szőlőt. A borvidéken egyelőre hat fehér szőlőfajta telepítése megengedett, azaz minden olyan szőlőből készített bor, amely nem ezen hat fajta egyikét (vagy cuvée esetén többet) tartalmazza, csak zempléni borként kerülhet forgalomba. Legalábbis, az aktuális szabályozások szerint. Arról, hogy ez vajon változik-e a jövőben, itt írtunk részletesebben.
Arról, hogy ez nem volt mindig így, pedig több borvidéki szereplővel is beszélgettünk, elsőként pedig Kanczler András gondolatait hozzuk. A Basilicus Borkultúra Központ borász-tulajdonosa ráadásul egy érdekes szőlőfajtából készít vörösbort: purcsint telepített a Mestervölgy dűlőbe.
Évszázados történelem
Mindig is gondolkodtam abban, hogy legyen egy kis vörösborunk is nekünk itt, Tokaj-Hegyalján – ha másért nem, legalább a saját magunk kedvéért, hogy ne kelljen más borvidékről vörösbort innunk. A fajtaválasztásnak pedig történelmi okai vannak.
Az 1867-es, négy nyelven kiadott Tokaj-Hegyalja album a szőlőtermesztés fajtáinál három fehérszőlő mellett jeles fajtaként említi meg a purcsint, de még a francia ampelográfiai könyvekben is szerepel mint Tokaj-Hegyalja kék szőlője. A filoxéravész után, amikor a termelők arról döntöttek, hogy milyen fajtákat engedélyezzenek Tokaj-Hegyalján, még benne volt az első körben a purcsin – majd a második kör után maradt csak az a három fehér, amellyel majd’ száz évig kizárólagosan foglalkoztak Hegyalján. Ez adta az ötletet, hogy próbáljuk meg ezt a fajtát.
Ami még érdekes, hogy Németh Márton ampelográfiai könyvében hivatkozik egy olyan írásra, amely arról szól, hogy 1608-ban Szepsy-Laczkó Máté az első aszúbor készítéséhez is használta a purcsint.
Egy kísérlet jellegű engedélyeztetéssel kezdődött nálunk a történet: 2013-ban telepítettük el a purcsint a tarcali Mestervölgy-dűlőben. Ez egy löszös, nagyon picit agyagos terület, a déli oldalon. Részint azért választottuk, mert itt volt szabad helyünk, részint pedig, mert nem akartuk a purcsint vulkanikus területre tenni.
Purcsin
Ez egy könnyű fajta, amely jobban kedveli az olyan, gyümölcsösséget biztosító talajt, mint amilyen a lösz is, valamint amiatt is, mert az érés során hamarabb fogy el a sav. A vörösbor bársonyosságához kell, hogy olyan savval tudjunk elindulni, amit még almasavbontással le tudunk bontani. A purcsin nagyon nehezen adja a színt, két hét elteltével is csak silleres, kadarkás színű bora van. Növényvédelmileg nagyon jó fajta, kis fürtű, betegségekre alig érzékeny. Nagyon érdekes, a mai trendeknek megfelelő, könnyen iható, meggyes-málnás karakterű vörösbort ad – mi nem is érleljük hordóban. Persze kipróbáltuk édesborként is 2018-ban és 2021-ben is, nem botritiszes – nem is igen hajlamos rá –, hanem túlérlelt szőlőből; nagy sikere volt a fogyasztók körében.
A teljes cikk a Vince Magazin 2023/4. áprilisi lapszámában jelent meg.
Szerző: Kalmár Borbála
Címlapfotó: Basilicus Borkultúra Központ
