Szövetkezetként a csúcsra: a Domäne Wachau sikerének titka
Évtizedekig olcsó folyóboros pincészetként tartották számon a Domäne Wachaut, az elmúlt 20 év tudatos munkája azonban a világ élvonalába repítette a szövetkezetet.
A William Reed angol médiavállalat évek óta minden ősszel kihozza World’s Best Vineyards listát. Erre a világ meghatározó szakemberei (Master of Wine-ok, sommelier-k, borszakírók, borkereskedők) által legjobbnak talált 100 borászat kerül fel minden évben a világ minden tájáról. Az osztrák Domäne Wachau állandó szereplője a TOP50-nek: 2023-ban a 14. helyet szerezték meg, a 2024 novemberében publikált legújabb listán a 33. helyre kerültek. Ezzel mindig elnyerik a legjobb osztrák borászat címet, de ami még különlegesebb: a World’s Best Vineyards listán ők a legmagasabban jegyzett szövetkezeti borászat. Vagyis a Domäne Wachau a világ legjobb szövetkezeti borászata.
Magyarországon a rosszemlékű szocialista termelőszövetkezetek pont mostanában merülnek a feledés homályába. Egyre több fiatal borász pedzegeti, a kis pincészeteknek a piacgazdasági keretek között is érdemes lenne szövetkezeteket alakítani. A Domäne Wachau viszont 1938-es megalakulása óta folyamatosan szövetkezeti formában működik, bár nem minden korban sikerült ilyen magasságokig jutnia.
A ma Wachaui borvidékként ismert terület szőlői 1790-től közel másfél évszázadon át a felső-ausztriai Starhemberger főnemesi családhoz tartoztak. Az utolsó tulajdonos, Ernst Rüdiger von Starhemberg herceg a második világháború előestéjén adta el az addigi bérlőknek a szőlőskerteket. A bérlők a 14 hektáros dürnsteini birtokközpont és a rajta található, barokk kastéllyal kombinált pincerendszer megvásárlására alapították a „Winzergenossenschaft Wachau”-t, vagyis a Wachaui Borászati Szövetkezetet.
Szövetkezeti bor hozza el az osztrák függetlenséget
1950-ben 800 tagot számlált a szövetkezet. A modell egyszerű volt: a tagok fizetség ellenében leadták a leszüretelt termést a feldolgozóba, ahol bort készítettek belőle. A bort főleg Nyugat-Európába exportálták – mindezt abban az időben, amikor a Wachaunak otthont adó Alsó-Ausztria tartomány még a megszálló szovjet hadsereg fennhatósága alá tartozott. És ha már szovjetek: a wachaui bor hatékony „fegyvernek” bizonyult a függetlenségért folytatott küzdelemben. A Moszkvában tárgyaló osztrák delegáció is vitt magával pár palackot a legjobb dűlőnek számító Katzensprungról, míg Leopold Figl kancellár egyenesen a szövetkezet pincéjében igyekezett megpuhítani Vjacseszlav Mihajlovics Molotov szovjet külügyminisztert. Hogy a bor miatt jutottak-e dűlőre, nem tudni, mindenesetre tény: a szovjetek 1955-ben kivonultak Ausztriából.
Figl kancellár után is akadtak prominens rajongói a wachaui boroknak, a pincészet csillaga mégis leáldozni látszott. „A kerttulajdonosok által delegált képviselőkből álló igazgatótanács jobban belefolyt a menedzsment munkáiba, ami megnehezítette a működést. Nem igazán volt megfelelő a kommunikáció a szövetkezeti tagok és a menedzsment között. Akkoriban a mennyiségi szemlélet került előtérbe, a szövetkezetben tömegtermelés folyt. A borok alacsony áron, javarészt folyóborként találtak gazdára a gasztronómiában, illetve literes kiszerelésben a szupermarketekben. Ennek megfelelően kevés bevétel keletkezett, a fejlesztések elmaradtak, a feldolgozó és a pince elavulttá vált” – meséli Roman Horvath birtokigazgató.
Teljes irányváltás
Roman Horvath-ot 2004-ben hívták megmentőnek, miután az első kilábalási kísérlet elbukott. 1990-ben ugyanis a szövetkezet új néven, „Freie Weingärtner Wachau”-ként (Wachaui Szabad Kertek) próbálta újrapozicionálni magát, illetve közreműködött a háromlépcsős borvidékei minősítési rendszer létrehozásánál (azóta szerepel a wachaui palackokon a Steinfeder, Federspiel, Smaragd kifejezések valamelyike). Egyik sem hozta meg a várt áttörést. Roman Horvath-tal viszont, mondhatni, biztosra mentek. Személyében Ausztria egyik legjobb szakemberét igazolták le (később ő lett az ország második Master of Wine-ja). 2005-ben csatlakozott hozzá főborászként a wachaui születésű, így jó helyismerettel rendelkező Heinz Frischengruber. Vele lehetővé vált a minőségi munkára történő átállás, illetve a termőterületek, egyes dűlők adottságainak kihasználása. Ma már 27 dűlőszelektált tétel szerepel a kínálatban.
„Wachau maga is komplex, és a szövetkezet is sokrétűen strukturált. Nem volt gyors és egyszerű folyamat a változtatások keresztülvitele. Lépésről lépésre haladtunk. Fontos volt, hogy bizalomépítő intézkedésekkel kezdtünk, a tagokkal együtt terveztük a jövőt. Nem a gyors siker volt a lényeg: nem kiemeltük a legjobban teljesítő dűlőket és tulajdonsokat, hanem megpróbáltunk mindenkit felzárkóztatni. Folyamatosan motiváltuk, képeztük a termelőket, meg akartuk értetni velük, hogy a jobb minőségű szőlő hosszútávon magasabb bevételt hoz. Előfordult, hogy valaki nem volt éppen kész a változásra, mert éppen generációváltás zajlott a családban. Őket kettőzött erővel támogattuk és hagytunk nekik több időt. Ennek ellenére nem mindenki gondolta úgy, hogy az általunk kijelölt a jó irány, így voltak, akik kiléptek a szövetkezetből” – válaszolja Horváth arra a kérdésre, hogyan sikerült meggyőzni a tagokat.
Semmi sem kötelező
Az új felállásban jobban szétváltak az igazgatótanács és a Horvath fémjelezte üzletvezetés feladatai. (Az igazgatótanácsba a kerttulajdonosok szavazzák be a tagokat. Az egyes tagok szavazati aránya függ a birtokolt területnagyságtól, de attól is, hogy az illető mennyi ideje szövetkezeti tag.) Az igazgatótanács elnöke egyfajta összekötő kapocs, moderátor a két szervezeti egység között.
A szövetkezet mindig három évre köt szerződést a kerttulajdonosokkal. A fluktuáció nagyjából 5 százalék körüli, 390 és 410 hektár között szokott mozogni a szövetkezet alá tartozó terület nagysága. Előfordul ugyanis, hogy az új szerződésnél valaki kevesebb területtel száll be, mert több bort szeretne készíteni saját név alatt – és fordítva. Aki bekerült, annak bizonyos ökológiai, ökonómiai előírásokat be kell tartania, cserébe rengeteg segítséget, oktatást, konzultációs időt kap.
2800 forint egy kiló szőlő
A szőlőmunkát és a szüretet viszont a gazdák maguk intézik. Itt a „tömbösödés” annyiban merül ki, hogy az egy táblában közvetlen szomszéd 2-3 szövetkezeti tag olykor közösen végzi ezeket a feladatokat. Szövetkezeti szintű gépvásárlás tehát nincsen például (legtöbb kert a meredek viszonyok miatt eleve nem gépesíthető). Mivel a kerttulajdonosok jelentős része a szőlőtermelés mellett saját gazdaság vagy vendégház működtetésével foglalkozik, szinte mindig van otthon a családból valaki, ha gyorsan be kell avatkozni (például egy eső utáni sürgős permetezés erejéig). Általában a szüret is kisebb családi dzsembori keretében, a rokonok, barátok segítségével zajlik – az előírásoknak megfelelően kizárólag kézzel.
A vegetációs időszak kezdetétől életbe lép egy bonitur, vagyis értékelő rendszer. A szövetkezet által folyamatosan ellenőrzött minőség függvényében alakul ki kifizetett összeg, amit szürettől két éven át összesen hat részletben folyósítanak. (A 2-7 Euróig, vagyis 800-2800 forintig terjedő felvásárlási árat befolyásolja többek között a dűlő, a szőlőfajta, az esetleges organikus művelés mód.) A termelő természetesen a kezdetektől tisztában van a saját területe adottságaival, valamint azzal, milyen bor fog készülni az ő szőlőjéből. Évtizedes bejáratott rendszerről, egzakt dűlőbesorolásról lévén szó amúgy sem érhet senkit nagy meglepetés.
Az osztrák bor üdvöskéje számokban
A szövetkezetnek jelenleg 200 tagja van, az összes wachaui dűlőben jelen vannak. Egy tag átlagosan 2 hektárral rendelkezik, a 6 hektár a maximum. A nagyjából 400 hektár a teljes borvidék harmadát teszi ki. Az elmúlt 5 évben a tagok – a szövetkezet hathatós támogatása mellett – megkezdték az ökológiai művelésre átállást, mostanra 160 hektárt sikerült átállítani. A 2004-ben elkezdett munka már rég beérett. A 2008-ban felvett Domäne Wachau név (amiből elhagyták az osztrák boriparban mai napig az olcsó szinonimájának számító szövetkezet szót) a minőséggel egyet jelentő márkanévvé nemesedett és állandó szereplője a bevezetőben említett kiválósági listának. 2016-ban a megnövekedett bevételek lehetővé tették egy új modern feldolgozó megépítését.
Az i-re a pont 2024-ben került fel: ekkor kapta meg Roman Horvath és Heinz Frischengruber az osztrák Év bortermelője kitűntetést. Talán ennél is többet elárul teljesítményükről, hogy működésük két évtizede alatt az egész régió boripara soha nem látott szárnyalásba kezdett. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a Neszmélyi borvidékkel nagyjából megegyező méretű Wachauban évek óta senki nem hirdette eladásra a szőlőterületét.
Szerző: Geri Ádám
Címlapfotó: Domäne Wachau
