Elhozzák nekünk Közép-Európa krémjét – interjú Gombolai Attilával
Miért igyunk osztrák borokat? Hogyan tudjuk kiválasztani a nekünk tetsző tételeket? Többek között erről beszélgettünk az osztrák borok specialistájának számító Color Bar&Bistro egyik alapítójával.
VINCE: 2014-ben a KisBécs borbárral és az immár megújult colorwines.hu webshoppal gyakorlatilag ti hoztátok el nagyobb szélességben és mélységben Magyarországra az osztrák borokat. Külső szemlélő számára talán szerelemprojekt lehetett az akkor még idehaza jóval kevésbé ismert osztrák borok forgalmazása. Abból ítélve viszont, hogy a vállalkozás – immár Color Bar&Bistro néven – azóta is fut, talán üzleti lehetőséget is láttatok benne. Mi az igazság?
GOMBOLAI ATTILA: A borok megmutatásának gondolata a szerelemből, a minőség iránti elkötelezettségből indult. Alapító társam Kálmán András családilag és üzletileg is kötődött Ausztriához, rengeteg bort kapott onnan ajándékba. Ezeket folyamatosan kóstoltuk és gyakorlatilag egy új világ nyílt ki előttünk. De aztán valóban üzleti lehetőséget is láttunk benne. A KisBécset Budapest 12. kerületében nyitottuk, ahol sokat utazó, világlátott emberek laknak, akikről azt gondoltuk, jobban ismerhetik az osztrák borokat.
VINCE: Mi volt nehezebb: a belbudaiakkal megszerettetni az osztrák borokat, vagy az osztrák pincészeteket rávenni arra, hogy partnerként kezeljenek titeket? Magyarország valószínűleg nagyon marginális piac számukra, hiszen a magyarok túlnyomórészt magyar bort isznak, ha meg mégsem, akkor is inkább az olasz bor és a champagne megy.
GOMBOLAI ATTILA: András nem szokott vele dicsekedni, de én elmesélhetem, hogy az évek során volt már több olyan borkonferencia, kóstolóesemény, ahol a három osztrák Master of Wine (Roman Horvath – Domane Wachau; Andreas Wickhoff – Bründlmayer; Josef Schuller – Osztrák Borakadémia vezetője – a szerk.) vagy éppen az osztrák bormarketing korábbi vezetője Willi Klinger őt hívta oda az asztalukhoz ebédelni, vagy beszélgetni, kóstolni. Azt hiszem, ez azt mutatja, büszkék lehetünk arra a sok munkára, amit az elmúlt több, mint egy évtizedben végeztünk. Itthon természetesen a fogyasztás legalább 90 százalékát a magyar borok teszik ki, mint a legtöbb termelő országban. A maradék 10 százalékra lő mindenki, aki külföldi borokkal foglalkozik, de azért persze nem fekete-fehér ez sem. Sokan fogyasztanak hazait és külföldit egyaránt. Ehhez képest szerintem jó eredmény, hogy el tudtuk érni, ma már minden olyan étteremben van osztrák zöldveltelini és egy rajnai rizling, ahol a személyzet ezzel jól tud bánni.
VINCE: Az itthon elérhető osztrák borok mind rajtatok keresztül kerülnek forgalomba?
GOMBOLAI ATTILA: Nem, de erre inkább büszke vagyok. Nem sokkal azután, hogy megnyitottuk a KisBécset, a nagyobb kis- és nagykereskedők el-elvittek tételeket kóstolni. Ennek mentén vált könnyebben elérhetővé az osztrák bor a szaküzletek polcain is. Ez bizonyosan segítette az osztrák borok további térnyerését hazánkban.
VINCE: Hogyan építitek fel a kínálatotokat? A saját ízlésetek után mentek, vagy a közönség visszajelzéseit is figyelembe veszitek?
GOMBOLAI ATTILA: Nagyon határozott koncepciónk van az első pillanattól kezdve. A magyar utazók többsége Ausztriában a legközelebbi burgenlandi bevásárlóközpontig, vagy Bécsig jutott el korábban. Nyilván azóta már ez is változott, fejlődött. Ami biztos, Ausztriában az a jellemző – és ezt nagyon ügyesen csinálják –, hogy egyes területeken csak az adott borvidék borai érhetők el szaküzletekben. Burgenlandban tehát kevésbé tudunk például wachaui bort vásárolni. Ebből kifolyólag számos borvidék nem is került a kiutazó magyarok látókörébe.
Mi minden borvidékről kínálunk tételeket, ráadásul az arra a lokációra jellemzőket. A zöldveltelini például nem Burgenland fajtája, ahogy Wachaué sem a kékfrankos. Mindig figyelünk, hogy a régió jellemző fajtáit és a legjobb pincészeteit válogassuk össze. Ezzel ráadásul segítjük az edukációt is, ajtókat nyitunk ki a vendégeink, vásárlóink előtt. Ezt a küldetésünket a mai napig, tehát a Color Bar&Bistroban is folytatjuk. Szerencsére az osztrák borral tökéletesen megvalósítható ez a koncepció: nagyon sok borászat az induló tételektől kezdve hozza a magas minőséget.
VINCE: A Color Bar&Bistro-s korszakra az osztrák borok mellé megérkezett gyakorlatilag teljes Közép-Európa boros kínálata, Magyarországgal, Szlovéniával, Horvátországgal, Szlovákiával, Szerbiával. Mi áll a döntésetek mögött?
GOMBOLAI ATTILA: A tehetősebb magyar borfogyasztók és a Budapestre érkező, szintén tehetős gasztroturisták Párizsban, Londonban, Sanghajban, New Yorkban valószínűleg már sokszor megkóstolták ugyanazokat a champagne-okat és a neves Bordeaux-i, kaliforniai és egyéb címkéket. Sokkal nagyobb lehetőséget látunk abban, hogy bemutassuk nekik Közép-Európát a maga teljességében, azokkal a fajtákkal, amiket sehol máshol a világban nem találnak meg. Ráadásul ez a magyar bor pozícióját is jelentősen javítja. Míg az a Bordeaux-i top borokkal nyilván nem tud versenyre kelni, közép-európai viszonylatban abszolút az élmezőnybe tartozik.
Persze ezzel is van feladat az asztalnál, de szerintünk sokkal egyedibb, izgalmasabb, sokkal inkább az identitásunkhoz, közvetlen környezetünkhöz kötődő az ajánlás, mint egy nagyon ismert globális címke esetében. Másrészt saját és partneri tapasztalatból tudjuk, hogy valóban „intimebb”, hitelesebb kapcsolatot hoz létre vendég és szakember között a szituáció, ahol a felszolgáló, vagy sommelier kitekint külföldre, de a saját országának, környezetének – akár történelmi – kontextusában mesél. A közeli borrégióról meglévő saját tapasztalással együtt adhatja át a bort és az elmaradhatatlan sztorit, a folyamat vége pedig akár egy hosszúhétvégén is visszatérő külföldi vendég és forgalomnövekedés. Szóval ebben a kontextusban ez is egy kitörési pont lehet a magyar bor számára és izgalmas, egyedi utazás a magyar borkedvelőknek is.
VINCE: Hogyan választjátok ki a magyar borokat?
GOMBOLAI ATTILA: Igyekszünk erősen szelektálni. Nyilván nehéz olyat kínálni, ami sehol máshol nem kapható, de azért próbálunk ilyenekre is szert tenni. Fontosabb viszont, hogy az adott pincészet illeszkedjen az imént említett közép-európai koncepciónkba: hitelesen és magas színvonalon képviselje az adott borvidéket az adott borvidékre jellemző fajtából készített borokkal. Hogy ha odateszünk a vendég elé egy szlovén furmintot, akkor utána meg tudjuk neki mutatni, miben különbözik attól egy magyar furmint.
Végül a választásnál szem előtt tartjuk a célközönséget is. A Color Bar&Bistro a Gozsdu mellett helyezkedik el. Nagyon sok fiatal és külföldi jön be hozzánk. Amikor például a furmintot akarjuk bemutatni a huszonéveseknek, lépésben kell haladnunk. Erre tökéletesen alkalmas mondjuk Szilágyi Laci Gizella cuvée-je, ami egy gyönyörű, kedves, szerethető furmint-hárslevelű házasítás. Utána meg mutathatunk a vendégnek egy kicsit érettebb, összetettebb szlovén furmintot és csak a legvégén jön egy nagyágyú. A borlapunk is így épül fel, szinte minden fajtából lehet ilyen duókat-triókat összeállítani.
VINCE: A Color Bar&Bistro a 2024-es Vince Gálán a Vince Díj Legjobb borbár kategóriájának 2. helyezettje lett, 2025-ben pedig megnyerte a maga kategóriáját a Dining City Étterem Héten. Úgy tűnik, működik a modell.
GOMBOLAI ATTILA: Húsztól nyolcvan éves korig láthatóan mindenki megtalálja nálunk a számítását. A fiatalok felé nyitást szolgálta magának a Colornak a kialakítása és ez is a nulladik perctől működött. A nyitás után 10 perccel már húszévesekből álló holland lánycsapat érkezett koktélozni, akiket aztán sikerült átfordítani egy szép pohár borra is. Mindeközben az is jól érzi magát nálunk, aki a közép-felső kategóriában a minőséget keresi. Helyben is 100 tételes bortrezorunk van, sok olyan évjáratos pezsgővel, borral, amik akár nagy nemzetközi pincészeteinknél sem érhetők már el. Olyan ritkaságokkal tudunk a populáris borlap mellett dolgozni, amik Közép-Európa nagy borbárjaiban sem találhatók meg. Azt hiszem, a belvárosban mi igényes, kulturált, időtöltést nyújtunk.
VINCE: Sok tematikus borkóstolót szerveztek. Új vendégeket próbáltok velük bevonzani, vagy ezek inkább a törzsközönségnek szólnak?
GOMBOLAI ATTILA: Úgy próbálunk hirdetni, kommunikálni, hogy mindkét közönséget elérjék az eseményeinkről szóló hírek. A külföldiek mellé mindig kerülnek magyar tételek is a sorba, gyakran meghívjuk a borászt is. A kóstolók ára sem az elérhetetlen kategória, így biztosan nem kockáztat nagyot, aki jelentkezik rá. Ráadásul a végén szinte mindig az derül ki, hogy a borok túlnyomó többsége betalál a résztvevőknél. Tartunk nem szervezett borkóstolókat is. Mindig van egy nagyjából kéthetente cserélődő kínálat, aminek keretében 6-8 ezer forintért 3-5 bort lehet megkóstolni valamilyen tematika mentén. Amikor a vendég megérkezik, elindul a saját asztalánál a saját ritmusában a kóstolás. A felszolgálók készségesen mesélnek közben minden tételről. Ilyen lehetőséggel nagyon kevés helyen találkozni. Nem ritka, hogy pár ilyen után a vendég már valamelyik nagykóstolónkra fizet be.
VINCE: A Colorban melegkonyhát is visztek, az étlapnál mi a koncepciótok?
GOMBOLAI ATTILA: A Color konyhája a jól érthető, bisztró vonalat képviseli. Az étlapot rendszeres időközönként újraírjuk, általában 10-12 étel található rajta, de mindenki meg tudja találni a kedvére valót a gluténmentestől a nagy húsokig. A belvároshoz képest az áraink is kedvezőek, ezt a vendégek visszajelzései alapján mondom. Akik különleges borokat szeretnének kóstolni, jó hangulatban, kulturált és minőségi ebéddel, vacsorával egybekötve, bátran jöhetnek hozzánk.
VINCE: Mik a közelebbi és távolabbi terveitek?
GOMBOLAI ATTILA: Mindenképpen szeretnénk erősödni az ebéd és vacsora közötti, tehát a nagyjából délután kettőtől hat óráig tartó időszakban, az ebédmenüben, valamint még tovább fejleszteni az egyébként már erős baráti és céges csapatos rendezvényhelyszín pillérünket. A kiskereskedelmi tevékenységünket is folyamatosan fejlesztjük, nemrég megújítottuk a webshopunkat. Offline is szeretnénk bővülni, ennek persze határa a mindenkori raktározási kapacitás. Kis cég vagyunk, ki lépésekkel haladunk.
És persze nagyon fontos a már említett közép-európai koncepció további erősítése is. Úgy gondoljuk, a fiatalok bevonzásához olyan termékekre és olyan kommunikációra van szükség, ami az ő igényeik mentén érdekfeszítő. Éppen a Vincén olvastam az interjút az olasz influenszerrel, aki szerint túlbeszéljük a bort. Részben egyetértek. A natúrborosok sem mindig azért sikeresek, mert világbajnok boraik vannak. A fiatalos kommunikáció, sokuk „baseball sapkás színes pólós” karaktere sokkal közvetlenebb tud lenni. A fiatalok, akik ismerkednek a borok világával, erre biztosan vevők. Ha megtaláljuk velük ezt a fajta közvetlen hangnemet, akkor közelebb húzzuk őket a borkultúrához.
Szerző: Geri Ádám
Címlapfotó: Color Bar&Bistro
