Rendhagyó portré a Vince-életműdíjas Bacsó Andrásról

A 2024-ben Vince életműdíjjal kitűntetett Bacsó András munkásságának legfontosabb állomásai egy-egy legendás tokaji aszú évjárathoz kapcsolódnak. Ezek mentén elevenítjük fel a tokaji borász életútját.

A 2024-es Vince Gálán Bacsó András vehette át a Vince életműdíjat. A jelenleg a Máriásy birtokot igazgató tokaji borász korábban 27 éven át vezette a spanyol tulajdonú tolcsvai Oremus birtokot. Előtte a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinátnál dolgozott, a rendszerváltáskor és az azt követő privatizációs időszakban a vállalat vezérigazgatójaként sokat tett azért, hogy a borvidék a szocializmus után visszatérjen gyökereihez.

„Az életműdíj nem annyira az én teljesítményemről szól. Arról szól, hogy megjelent a tokaji kultúra az életemben és gazdagította azt. Életpályám csak egy újabb bizonyítéka annak, hogy Tokaj a természeti és emberi képességeket tekintve fantasztikus értéke Magyarországnak” – vallja meg a borász a vince.hu kérdésére.

Ennek megfelelően – akárcsak a Vince Gálán az életműdíj átvételekor elmondott köszöntőjében – a vince.hu portréjához készült beszélgetés során is a borvidék szempontjából meghatározó évszámok, évjáratok kerültek elő. Bacsó szerint ezek határozták meg az ő munkásságát, életútját is. Az alábbiakban jeles évszámok mentén rajzolódik ki az újkori Tokaj és az egész magyar borászat egyik jeles alakjának portréja.

Kóstoló a Vince-életműdíjas Bacsó Andrással: jegyet a képre vagy a szövegdobozra kattintva lehet vásárolni.

1811

Bár természetesen nem élt még akkor, és soha nem is kóstolta, Bacsó életét bizonyos értelemben mégis végigkísérte az 1811-es tokaji bor. Üstökös évjárat szó szerint és átvitt értelemben egyaránt: 1811-ben vonult el a Föld mellett a Nagy Üstökös, és ezért vagy másért, de legendás aszú született Tokaj-Hegyalján. Egy-egy palack a mai napig felbukkan árveréseken és a legjobb londoni borkereskedésekben. „Ez a mitikus évjárat nekem erőt ad. Amikor erre gondolok, érzem az elődök, az akkori magyar arisztokrácia lüktetését. Ezek az aszúk is bizonyítják, hogy a szőlő és a bor nem munka, hanem az élet maga. Plusz öröm, hogy én magam részese lehetek, formálhatom a tokaji történetet és a végén átnyújthatok egy palack bort, amiben minden jó, nemes és szép koncentrálódik és mosolyt csal az arcokra.”

1972

Bacsó valóban aktív formálója volt Tokajnak egészen a hetvenes évek első felétől, amikor az érettségi után „jó tokaji emberként” a Kertészeti Egyetem szőlész-borász szakán folytatta a tanulmányait. Az évszázad évjáratának kikiáltott 1972-es évben még tanult, később azonban közeli kapcsolatba került a borral: évtizedekkel később az Állami Gazdaság munkatársaként (ahol 1975-tól előbb gyakornokként, majd 1978-tól borászként dolgozott) részt vett az évjárat palackozásában. Azóta is többször kóstolta, úgy véli, ebben a borban minden megvan, amire Tokaj képes. Ráadásul azt is megmutatja, a borvidék édes nemes borai hova fejlődhetnek évtizedek alatt.

1983

Ha akkor nem is tudatosult a szakemberekben, de az 1980-as években megjelentek a felmelegedés első jelei: az évtized számos remek évjáratot hozott. Ezek közül kiemelkedik az 1983-as. Az akkori aszúk ma is élnek és hűen reprezentálják Tokaj nagyságát.

Bacsó számára pont ekkortájt nyílt ki a világ. Minimális franciatudásával és a kék útlevelével (amivel nem csak a szocialista blokkon belül utazhatott) elindult kicsit világot látni. „Ekkor ismerkedhettem meg a francia Sauternes nagy édes boraival, és érezhettem meg az egész borvilág lüktetését. Miután hazajöttem, ezzel a tudással felvértezve próbáltam értelmezni a saját borvidékünk helyzetét.” Elmondása szerint ekkor még egyáltalán nem sejtették, hogy pár év múlva Magyarországon nagy változások mennek végbe, ami után a magyar borok is bekerülhetnek a lüktető nemzetközi borvilág vérkeringésébe. A rendszerváltás Bacsót ráadásul felelős pozícióban érte: a vállalati tanács elnökeként 1990-ben őt választották meg az átalakuló borkombinát vezérigazgatójának.

1999

Újabb nagy évjárat, Tokaj minden gazdagságával, finom savakkal, nemes édességgel, hihetetlen egyensúllyal, csillogással. Bacsó állítja, ezek az aszúk száz év múlva is élvezhetők lesznek. Közben a vezérigazgatósága alatt elindult Hegyalján (is) a privatizáció és a birtokrevitalizációs program. Ezt tartja munkássága csúcsának. „Legnagyobb személyes sikeremnek Tokaj reneszánszának, a tokaji birtokok újjászületésének előmozdítását tekintem.”

Véleménye szerint ez teremtette meg a lehetőséget azon szőlő- és borkultúra folytatására, ami a 17. századtól 1945-ig kifejlődött.  „Az évszázadok alatt kikristályosodott értékek a revitalizáció révén újjáéledhettek.” Bacsó 1993-ig maradt az időközben Tokaj Kereskedőházzá átkeresztelt állami borászatnál, hogy aztán alig valamivel később már az Oremus birtok létrehozásán munkálkodjon a spanyol tulajdonossal. „A cél egy teljesen új, közepes méretű, vagyis 80-100 hektáros birtok felépítése és beindítása volt. Harmonizálni akartuk a tradíciót és a korszerűt. Olyan feldolgozási és érlelési technológiai rendszer kidolgozásába fogtunk bele, aminek a kialakulásáról a rendszerváltás idején álmodoztunk, és ami az Oremust végül a nemzetközileg legelismertebb tokaji borászatok egyikévé tette.”

2013

Már a 2000-es évtized melegebb évei is sokat ígértek, mígnem 2013-ban megszületett a 21. század mostanáig bizonyosan legjobb évjárata. Tíz év távlatából már elmondható, hihetetlen egyensúly, szépség, csodálatos íz- és zamatvilág találkozott azokban az aszúkban. Ráadásul addigra minőségben felzárkózott a Tokaj Dry, vagyis a felélesztett tokaji száraz bor. Szinte minden jelentősebb birtok megtalálta már a saját cizellált stílusát. Bacsó szerint „2013 a jelenünk nagy évjárata: a múltból építkezve előkészítette a jövőt Tokaj számára”.

A szőlőben és a borvidéken egyaránt hatalmas változások mentek végbe – Bacsó vezetésével az Oremus ennek egyik élharcosa volt. Elindult a legjobb furmint klónok szelektálása, bekövetkezett a tokaji borok régen várt nemzetközi áttörése és egyre jelentősebbé vált a turizmus Hegyalján. Bacsó ritka számvetéseinek egyikét is ekkoriban tartotta. „A hatvan felé közeledve éreztem meg, milyen rövid az emberi élet. Onnantól fogva egyre intenzívebben igyekeztem bevonni a fiatalabb generációt is a munkába.”

Utóbbi olyan jól sikerült, hogy amikor 2021-ben befejezte a munkát az Oremusnál, már fia, ifjabb Bacsó András töltötte be a borászati vezető pozícióját. „Fontos a generációkon átívelő gondolkodás. Azt vallom, szőlőben és borban minimum három generációnak kell együtt dolgoznia, hogy nagy sikert lehessen elérni.”

Bár 2016-ban, a Borászok Borásza cím elnyerése után még azt nyilatkozta, „egyre inkább a svájci nyugdíjasok életét szeretné élni”, az Oremus után új projektbe fogott. 2020-ban elindította a Kopasz-hegy északkeleti lejtőjén található 5 hektáros Márisásy dűlő megújítását. Ugyanazt csinálta kicsiben, amit mintegy három évtizeddel korábban nagyban már véghezvitt. Az elv ugyanaz maradt. „Olyan borokat szeretnék készíteni, amik a tradícióból építkeznek, de előre tekintenek. A boraim a mai generációk borkedvelőinek készülnek. Meg kell tudni mutatniuk, hogy a tokaji, legyen az édes vagy száraz, része a kultúránknak és ott a helye az asztalon.”

2024

A 2024 novemberében a Vince Gálán ezt a gazdag, mindig az értékteremtést szem előtt tartó életpályát ismerték el életműdíjjal. És Bacsó szerint még valami mást. „Én tudok mosolyogni. Ha valaki ellátogat hozzám, annak mindig mosolyogva próbálom megmutatni azt a szépséget, azt az értéket, ami a miénk. És ezzel talán másokat is inspirálok. Ahogy Kazinczy mondja: Jót s jól. Ebben áll a nagy titok.” És azt is – ezt már mi tesszük hozzá –, hogy egész életében megalkuvás nélkül ostromolta a csúcsot. Ahogy a díj átvételekor is elmondta: „A nagy tokaji évjáratok számomra a tökéletesre törekvés megtestesítői. A borvilágban a tökéletest, tudjuk, soha nem érhetjük el, de mindig törekszünk rá!”

S hogy mi motiválta, hogy hetvenen túl is belevágjon egy új birtok felépítésébe? „A szőlő és a bor igézete. A szőlővel és a borral való foglalkozásnak van egy egészen sajátos szellemisége. Aktivizálódnak az idegek, a gondolatok. Szoktuk mondani: a tokaji aszú a szellem itala. Nem lehet nem elmélyülni benne. A szőlő és a bor több, mint egy szőlő és egy bor. Élet, ízlésvilág, kultúra, múlt, jelen, jövő. A szőlő- és borkultúra összetettsége egy örök motiváció. Ugyanúgy képes vagyok kimenni a szőlőbe metszeni, hajtást válogatni vagy éppen szüretelni. A kortalanságot jelenti számomra: erőt ad a tudat, hogy ugyan mi egyszer majd nem leszünk, de itt marad az a szépség, amit létrehoztunk.”

2025

A történet 2025-ben is folytatódik. A friss Vince életműdíjassal egy borkóstolással egybekötött időutazáson vehetnek részt az érdeklődők 2025. február 27-én. A Vince Borműhelyen a cikkben felsorolt évjáratok mindegyike nem kerülhet bemutatásra, az élmény azonban így is garantáltan felejthetetlen lesz. A „furmint február” apropóján a furmint varázslatos sokszínűsége kerül a fókuszba. Ezt mutatja be a Bacsó András a borokon és a történeteken keresztül. „Különböző szüretelési időpontokban, különböző terroirokon, különböző évjáratokban teljesen más arcát mutatja a fajta. A furmint változatosságát, gazdag történelmét szeretném átadni a vendégeknek.” (Jegyet az alábbi képre vagy szövegdobozra kattintva lehet vásárolni.)

Bacsó nem tartja elképzelhetetlennek, hogy az Oremus korszakból is „becsempész” bort a tételek közé. És ha a borsor 100-150 évet nem is fog felölelni, pár évtized távlatában felvillantja a Tokajban rejlő hihetetlen lehetőségeket. „Az aszú összeköt minket a nemzetközi borvilággal, a nemes édes borok kultúrájával, az elődeinkkel. Ejtsük ki bárhol a világon, hogy tokaji aszú, biztos valami pozitív jut az emberek eszébe. Egy különleges szellemiség fogja áthatni azt a pillanatot. Hiszem, hogy a 2025. február 27-i Vince Borműhelyen is eljön ez a pillanat. Ha ez megtörténik, akkor már nem hiába dolgoztam Tokajban, Tokajért.”

Szerző: Geri Ádám
Címlapfotó: Talabér Géza