Kimunkált értékek Bodrogkeresztúrról – 25 éves a Tokaj Nobilis

Negyedszázadnyi kitartás, szakmai alázat és folyamatos fejlődés: a Tokaj Nobilis ma már fogalom Tokaj-Hegyalján. Bárdos Sarolta birtoka a Barakonyi-dűlőből indult, és mára a kimunkált értékek, a dűlős borok eleganciája és a házon belül készített pezsgők révén vált meghatározó szereplővé a borvidéken.

Bárdos Sarolta az a típusú termelő, aki egy pillanatig sem pihen. Eltelt negyed évszázad, de most is folyamatosan felújít, építkezik, fejleszt a birtokán. A csendesborok töretlenül magabiztos minőséget képviselnek a polcokon; a pezsgőkészítés során pedig fontos szempont, hogy minden mozzanat kizárólag házon belül történjen. Az elmúlt években a Tokaj Nobilis szálláskapacitása jelentősen bővült a vendégek kényelme érdekében. Idén 25 éves a bodrogkeresztúri családi borászat. Bárdos Sarolta most az eddig megtett útról mesél.

Személyesen is találkozhatunk Bárdos Saroltával a Tokaji luxus borkóstoló hétvége keretében (2025. október 17-19.), ahol egy aszúszürettel egybekötött borkóstolón vehetünk részt a Tokaj Nobilis birtokon. További részletek az alábbi képre vagy szövegdobozra kattintva érhetők el.

VINCE: Gyermekként a borvidéken nőttél fel. Hogyan emlékszel azokra az időkre, milyen érzés volt akkor kisétálni a szőlőbe?

BÁRDOS SAROLTA: Akkoriban a szőlő sokkal inkább az emberek, családok életének része volt. A bodrogkisfaludi Várhegy tele volt apró parcellákkal. Minden család művelt egy-egy darabot. Sokkal színesebb, élőbb volt minden. A családok kalákában szüreteltek, a hétvégén megtelt a hegy, mindenhol láttad szorgoskodni a gazdákat; sokkal több volt a kétkezi munka, de valahogy jobban tudtak mindennek örülni.

Ha kellett, szívesen segítettem a szüleimnek, de ha nem volt rám szükség, mehettem az erdőbe, a patakpartra. Mindig imádtam kint lenni. Ha tehetem, most inkább a szőlőben vagyok, mint ablakot pucolok…

VINCE: Mik voltak pályakezdőként a legfontosabb állomások számodra?

BÁRDOS SAROLTA: Az egyetem után a Degenfeldnél dolgoztam 4 évig. Izgalmas volt, hiszen az iskolapadból kerültem egy új borászatba, amely akkoriban épült, modern technológiával. Majd a Béres Pincészethez kerültem, amely 2003-ban indult, ott is 4 évet töltöttem. Lehetőséget kaptam, hogy a nulláról induló középméretű borászatot megtervezhessem, a borászat elindításában részt vehessek Erdőbényén, ami akkor még kevésbé volt benne a köztudatban.

VINCE: Milyen ambíciókkal fogtál bele aztán a saját pince indításába?

BÁRDOS SAROLTA: Ezekkel párhuzamosan indult el a Tokaj Nobilis, területvásárlásokkal, szőlőtelepítéssel. Az első borokat otthon 2000-ben készítettem. Rögtön egy nagy évjárattal!

Szerettem volna saját bort a saját területünkről: „Ha a munkahelyemen meg tudom csinálni, otthon miért ne tudnám?” – Éreztem, hogy a Barakonyi különleges termőhely, és vétek lenne nem megpróbálni.

Sohasem álmodtam nagy borászatról és milliós palackszámról; sokkal inkább a kis tételek, a magas minőség és az elegáns borok készítése vonzott. Ma is 7 hektáron terem a szőlőnk, évjárattól függően 20–25 ezen palack borral. Csak a hagyományos fajtákban gondolkozom: furmint, hárslevelű, sárgamuskotály és kövérszőlő. Egyediek, és a borvidékhez legjobban ezek alkalmazkodtak.

VINCE: A Barakonyi neve 25 év alatt szorosan összefonódott a Tokaj Nobilisszel. Miért épp ez lett a birtokod „közepe”?

BÁRDOS SAROLTA: A Tokaj Nobilis most 25 éves, de a családunk sokkal régebb óta művel szőlőt. A nagyapám kezdte művelni ezt a területet 1947-ben, én pedig már a harmadik generációt képviselem. A Barakonyi az origó, innen indult minden. Bor azonban csak egy-egy hordónyi készült családi fogyasztásra, a többi szőlőt eladtuk. Egyedülálló dűlő, jól felismerhető karakterrel, fantasztikus minőséget ad szinte minden évjáratban. 25 év alatt csak kétszer volt olyan, hogy nem készítettem innen dűlős furmintot. Nagyon hosszan érlelhető borokat ad. Nemrég két kóstolót is szerveztünk, egészen 2006-ig kóstoltunk vissza. Nagy öröm volt látni, hogy még az első évjáratok is élvezhetők. 2011 és 2013 meglepően friss volt, vakon sokkal fiatalabbnak mondtam volna őket, 2017 pedig most lehet a csúcson.

A másik terület a közeli Csirke-mál: csak egy vízmosás választja el a Barakonyitól, gyalog 15 perc, mégis teljesen más a talaja. Nem olyan karakteres, inkább simulékony, sokoldalú terület. Ez a dűlő adja a birtokbor gerincét minden évjáratban, és a pezsgő is innen jön. Ha csapadékos az ősz, a késői szüretelésű borok alapanyagának nagy része is innen érkezik.

VINCE: Azon kevés birtokok egyike a tiéd, amely a kezdetek óta házon belül pezsgősiti borait. Mik voltak a legfontosabb tanulságok a furminttal és a buborékokkal?

BÁRDOS SAROLTA: 2009-ben elsőként három borászat kezdett pezsgővel komolyan foglalkozni Hegyalján, akkor még Szentesi Józsinál, hiszen az akkori szabályozás nem tette lehetővé, hogy önállóan pezsgősítsünk. Ez pár év múlva változott, így a 2013-ast már itthon palackoztam. Nagyon fontosnak éreztem, hogy a pezsgő ne bérmunkában készüljön. Az alapbor felesleges utaztatásával sokat veszíthetünk a minőségből. Szerettem volna az egész folyamatot végigvinni, így sokkal közelebb lehet kerülni a kérdésekhez, sokkal jobban megérted, hol lehet finomítani a minőségen.

Szerintem a furmint egyértelműen alkalmas pezsgőkészítésre: jól megválasztott szüreti időponttal kiválóak a savai, kellően neutrális alapbort lehet készíteni belőle. Kiemelten fontos az érlelés hosszúsága: tapasztalatom szerint 2,5 év után kezd el finomodni a szerkezet és a buborék, így arra törekszem, hogy 3 év érlelés után kezdjük degorzsálni.

Eddig csak évjáratos pezsgőket készítettem, de érlelés alatt van már a pincében egy évjáratházasított kísérlet is. A kedvenc évjáratomból, 2017-ből félretettem 500 palackot, ami idén év végén kerül újra forgalomba. Szóval a pezsgő izgalmas terület, sok kísérletezéssel, de ehhez a műfajhoz bizony sok idő kell.

VINCE: Hogyan változott a borvidék 25 év alatt, milyen volt 2000-ben, és milyen ma?

BÁRDOS SAROLTA: Szerintem óriási a fejlődés. 2000-ben Csipkerózsika-álmát aludta a borvidék. Volt néhány nagy borászat, de nem volt mellette sem gasztronómia, sem minőségi szállás. Majd a 2000-es évek elején megalakult több kis családi birtok, amelyek ma is a borvidék sokszínűségét adják. Ekkor indult el a száraz tokaji forradalma, ami új lendületet adott a borvidéknek, és nagyon sok új fogyasztót nyertünk vele. Ma már több remek étterem akad Tokaj-Hegyalján, sok kiváló szállás is várja a vendégeket. Szinte minden hétvégén van valamelyik borvidéki településen program, nem is tudod, melyikre menj inkább. A turisták is felfedezték a Zemplén vagy a Bodrog gyönyörű, érintetlen tájait.

VINCE: Hogyan változott a Tokaj Nobilis ez idő alatt? Mennyiben módosult a választék?

BÁRDOS SAROLTA: Sokat tanultam én is az évek alatt, alakultak a fogyasztói szokások, ahogy változik a borvidék klímája is. 2000-ben a koncepció az édes borról szólt, aztán hamar beláttam, hogy a kóstolóimon egyedül én tudok hat édes bort végigkóstolni, és egyébként is mi lesz a megtermelt egészséges szőlővel? Nem lesz minden évjáratban, minden bogyóból aszúszem. Így lett 2003-tól száraz borom is, miközben még mindig többféle késői szüretet készítettem, fajtaszelektált aszúkkal együtt. Minden évjáratban mindent el akartam készíteni! Ezt ki kellett nőnöm. Ma már csak az készül, amire az évjárat a legalkalmasabb. Ha van botritisz, több édes bor lesz, míg ha száraz az időjárás, nem erőltetem, helyette lesz több száraz. Ha forróság van, mint 2022-ben, nem készül pezsgő, és így tovább. Ma nagyrészt száraz borok készülnek, de természetesen az aszú is fontos, és igazi ünnep, ha aszút préselhetünk.

Fontos számomra a dűlős borok készítése, azok minél pontosabb kimunkálása. A választék a furmintra épül. Egy tétel hárslevelű készül szintén a Barakonyiból, és van muskotály is, mert kell egy kis bohémság is a mindennapokra. A késői szüretelésű kategóriától elbúcsúztam, helyette megjelent a tradicionális édes szamorodni.

Nem szeretem azt a kérdést a kereskedőktől vagy kóstolóktól, hogy mi az újdonság? Nem hajszolom az újdonságokat. Egy 800 éves borvidéken nehéz is lenne, viszont csak akkor tudunk minőségben előrelépni, ha minden évjáratban következetesen csiszolgatjuk a meglévő kincseinket. Emellett fontos előrelépés volt, hogy 2015-től minősített biotermelés folyik minden dűlőben. Így a borok sokkal tisztábbak, elegánsabbak lettek.

VINCE: Szóba került a klímaváltozás. Hogyan hat ez Tokajra?

BÁRDOS SAROLTA: Mind tapasztaljuk, hogy a tavasz sokszor elmarad, és szinte rögtön a nyár jön, ami száraz és forró, időnként felhőszakadással, jéggel. A szőlő rendkívül gyorsan fejlődik, a szüret jóval korábban indul, mint régen. A tankönyvi mondást, hogy a furmint és a hárslevelű késői érésű fajta, elfelejthetjük. Az elmúlt 6–8 évben augusztus végén már szedtem a furmintot. Kiemelten fontos lett a szüreti időpont megválasztása, és gyakran igen rövid idő áll rendelkezésünkre az optimális szüretre. Az évközi szőlőművelésben is sok mindent át kell gondolni, hogy minél több nedvességet tudjunk megtartani a talajban. Sokkal kevesebbszer mozgatjuk a talajt, így az eróziót is jobban meg tudjuk akadályozni a meredek területeken.

VINCE: Kihívás tehát akad bőséggel. Lányaid is immár pályaválasztás előtt állnak. Örülnél, ha ezt a szakmát választanák?

BÁRDOS SAROLTA: Még tanulnak mindketten, de időnként eljönnek velem egy-egy rendezvényre, aktívan segítenek is. Örülnék neki, ha ők is meglátnák ennek a szakmának és életmódnak a szépségét.

VINCE: Borversenyekre nem nagyon szoktál nevezni, de mely elismerésekre vagy a legbüszkébb?

BÁRDOS SAROLTA: Valóban nem sok borversenyre küldök bort, jobban szeretem, ha egy-egy olyan borszakértő kóstolja a borokat, aki jobban el tud mélyülni a kóstolásban. Egyébként sok nemzetközi borversenyre a kiírás alapján a kis tételek nem is férnek be. Nálam pedig a dűlős tételek limitált mennyiségben készülnek, ezekből nincs sok ezer palack. De szerencsére így is jutott elismerés az évek alatt! A pezsgőm kapott már az angol Decanter magazinban 93 pontot, ugyanitt 2021-ben az Év Borai közé választották a 2018-as Barakonyi Hárslevelűt. Óriási érzés volt a világ nagy borászatai között látni a Tokaj Nobilist, együtt egy egri bikavérrel.

Aztán 2024-ben megkapni a Borászok Borásza címet a kollégáktól az egyik legnagyobb elismerés volt számomra, ami a mai napig mindig meghat, ha rápillantok a kóstolóteremben.

VINCE: Üzennél-e valamit a 25 évvel ezelőtti önmagadnak? Van-e bármi, amit másképp csinálnál?

BÁRDOS SAROLTA: 25 év az ember életében nagy idő, de már egy borászat pályáján is elég sok ahhoz, hogy legyen tapasztalatunk a dűlőkről, a borstílusról, amit képviselni akarunk. Sokféle évjáratot megéltem, és mindből igyekeztem tanulni, amivel a következő évjáratban jobbak lehetünk. Ezek a tapasztalatok sokkal fontosabbak, mint hogy új borászatot épít-e az ember, mennyire látványos a feldolgozó, vagy extravagáns a kóstolótér.

Nekünk minden éven csak egy esélyünk van, így viszonylag sok idő, mire tényleg lesz rálátás mindenre. Egy ilyen nagy múltú borvidéken pedig illik még türelmesebbnek lenni, hiszen előttünk is sok generáció dolgozott, nekünk pedig úgy kell tennünk a dolgunkat, hogy az utánunk jövők lehetőségeit ne vegyük el.

Visszatekintve úgy gondolom, mindent hasonlóképp csinálnék. A szakmai elismerések és a fogyasztók szeretete azt mutatja, hogy az első 25 évben megkezdett út, amelyen járok, jó irányba tart, és helye van egy ilyen kis családi pincészetnek a bortérképen.

Minden viszontagság és aktuális kihívás közepette is mindössze annyit üzennék: csak csináld nyugodtan, rendben lesz.

Személyesen is találkozhatunk Bárdos Saroltával a Tokaji luxus borkóstoló hétvége keretében (2025. október 17-19.), ahol egy aszúszürettel egybekötött borkóstolón vehetünk részt a Tokaj Nobilis birtokon. További részletek az alábbi képre vagy szövegdobozra kattintva érhetők el.

(partneri együttműködés)
Szerző: Ripka Gergely
Címlapfotó: Tokaj Nobilis / Dancsecs Ferenc

A cikk a Vince Magazin 2025. októberi lapszámában jelent meg. A magazin kívánt lapszáma vagy akár előfizetés is megrendelhető a HG Média webshopjában.