Lesz-e tokaji vörösbor?
Odakint rügybe borulnak a pinot noir ültetvények, alkalomadtán előkerül egy rozé pezsgő is Tokajból, de vajon kap-e OEM jelzőt a tokaji vörösbor? Termelőkkel, kereskedőkkel, szakemberekkel beszélgettünk.
Az áprilisi Vince Magazinban felső-magyarországi dűlős vörösborokat teszteltünk, és ennek kapcsán alaposan körbe is jártuk a témát. Azon, hogy tesztünkre Tokajból is érkeztek borok, mi sem lepődtünk meg. Sőt, tulajdonképpen azon sem, hogy egytől-egyig az élmezőnyben végeztek! A termelőkkel a nyomtatott magazinhoz készített mini-interjúinkban beszélgettünk, többek között arról, hogy miért választották az adott fajtát, és hogy mit is tud az értékes tokaji terroir, ha vörösbor termelésre használják. A szerkesztőségi értekezleten, amelyen szó esett arról, kit is kérdezzünk még meg a témában, csak úgy záporoztak a borászatok, hogy neki is van kékszőlője, meg neki is. Ha viszont ilyen sokan telepítettek az elmúlt években, akkor adja magát a kérdés, hogy miért? És hogy eljutunk-e addig valaha, hogy lesz tokaji OEM vörösbor? Vajon felkészültünk rá?
Megújuló fogyasztói trendek
Romsics Lászlót idén is felkértük, készítsen nekünk egy rövid évkezdő összefoglalót arról, mire is számíthat 2023-ban a borvilág. Ebben egyebek mellett azt írja, a fogyasztói érdeklődés egyre inkább fordul az újdonságok felé:
„Egy drága Chablis helyett egy Jura borvidékről származó bor, egy esetlegesen túlárazott Chassagne Montrachet helyett egy tiszta ízű Macon vagy éppen egy jól behűtött, ropogós Assyrtiko Santorini szigetéről könnyen lázba hozhatja azokat, akik valami újra vágynak. Az olasz Emilia-Romagna régióból származó Lambrusco is már jó ideje keresi helyét a világban. Ma már azonban Londonban minden ötödik trendi étteremben megtalálható, és a fiatalabb generáció (18–45 évesek) 48%-a teljesen nyitott arra, hogy megkóstolja.”
Ebből a rövid eszmefuttatásból, no és persze abból is, ha az ember nyitott szemmel jár-kel a világban, az is könnyen kirajzolódik, hogy az átlagfogyasztók egyre kevésbé rajonganak a tanninhangsúlyos, klasszikus, nagy vörösborokért. Ezekre a Tokajban egyre gyakrabban előforduló pinot noir például remek alternatívát kínál. Tegye a szívére ki-ki a kezét: ki mondana nemet egy pohár tokaji pinot noirra? És ha abban gondolkodunk, hogy Tokaj kitörési pontja az édes borok mellett (vagyis ahogy most kinéz, talán inkább helyett) a pezsgő lehet, miért ne adhatná ez a fajta részben a tokaji pezsgők alapját?
A jó bor az, ami el van adva – a borászati iskolában az elsők között hangzott el ez a mondat. És bár Hegyalján csodaszép furmintok, hárslevelűk, vagy házasítások készülnek, nem biztos, hogy a piac képes mindet felszívni. Statisztikák nélkül is kirajzolódik, hogy hiába készülnek fantasztikus édes borok, a fogyasztók kosarában ritkán landolnak ilyesféle palackok. Megjegyzem, nemcsak mi, Sauternes is küszködik, amit jól példáz, hogy az egyik legrangosabb nemzetközi szaklap, a Decanter is hozza a sauternes-i édesborokból készített koktélok receptjeit. Egy borászatot fenntartani azonban nem olcsó mulatság, és talán idehaza jobban fel vagyunk arra készülve, hogy tokaji vörösbort igyunk, mint hogy aszút mixeljen nekünk a szimpatikus bártender.
Fogyasztó és a tokaji vörösbor
Tóbiás Adrienn hosszú évek óta foglalkozik a Tokaji Borvidékkel, írt egy könyvet Útravaló: A Tokaji Borvidék címmel, április közepétől pedig az Andrássy úton a Sfinx Bárban elérhető a borszelekciója, amely a magyar borokon belül főleg a tokajira fókuszál.
A Máriásy pincészet egyelőre még új név a tokaji palettán, azonban Bacsó András neve már biztosan nem az. Ő az, aki évtizedekig meghatározó embere volt az Oremusnak, majd nyugdíjba vonulás helyett ma már a saját borászatát igazgatja Máriásy néven. Adrienn az ő borával foglalkozik; a Kiss-Henézi Vendégházban megtartott kóstolóin stabil helyet kap a Máriásy pinot noir (70%)-syrah (30%) házasítás, de hamarosan a webshop kínálatába is bekerül.
„A vendégek izgalmasnak találják, hogy a fehér borok között vöröset kóstolhatnak hegyaljai terroirról. Szép, egyensúlyos tétel meggyes jegyekkel és némi fűszerességgel. A Hegyaljára annyira jellemző vulkanikus, sós karakter jelenik meg benne” – mondja Tóbiás Adrienn kifejezetten erről a borról.
Múltból táplálkozó jövő?
Az, hogy Tokajban kékszőlőt telepít a termelő, egyáltalán nem ördögtől való gondolat. A magazinos minninterjúk megszólalói egytől egyig azzal kezdték a mondandójukat, hogy Tokajban mindig is volt kékszőlő. Olyannyira igaz ez, hogy az a bizonyos, Szepsy-Laczkó Máté féle (sokáig elsőnek gondolt, de valójában csak az elsők között elkészített) aszú például purcsint is tartalmazott. De volt Hegyalján többek között cabernet, petit verdot, merlot, malbec, no és természetesen pinot noir is.
Ripka Gergely évek óta járja a tokaji termelőket, kóstolja boraikat. Ezekre a tapasztalataira alapozva könyvet is jegyez, a legújabb kiadású Tokaj Guide 2023 már előjegyzés alatt áll.
„A fajtahasználat egy adott borvidéken nem a legfontosabb, de azért fontos kérdés” – vág bele a témába. „Amíg valami megmarad játéknak, amíg nem sérül az eredet védelme, addig szerintem helye lehet bármilyen bornak, amit a termelő szeret és sikeres vele. Ezért nagyon fontos a stabil és átgondolt eredetvédelem, annak is a legfelső szintje (pl. Tokaj OEM), hogy egy meghatározott termőhelyet egy meghatározott fajtaösszetétellel azonosíthasson a fogyasztó!”
Jelenleg hat szőlőfajta engedélyezett Tokaj-Hegyalján, ezekből lehet ma OEM bort palackozni (vagyis ezeknek a palackjára lehet ráírni, hogy tokaji). 1885-ben, a filoxéravész után maradt a furmint, sárgamuskotály, hárslevelű trió. Az 1970-es évek újragondolási törekvéseinek eredményeképpen szép lassan csatlakozott hozzájuk a zéta, kövérszőlő és a kabar. Persze, ettől el lehet térni, de azok a borok már csak zempléni OFJ-ként hozhatóak forgalomba.
Milyen fajtából készüljön a tokaji vörösbor?
Az újragondolási törekvések még nem értek véget, sőt, szó van róla, hogy újabb fajták engedélyezése várható. Dr. Molnár Péter hegyközségi elnök villantotta fel a jelenleg zajló folyamatokat.
„Ez egy ezeréves borvidék, ami rendkívül innovatív. Értem ezalatt, hogy nagyon sok szőlőfajtával foglalkoztak már itt, de viszonylag korán – 4-500 évvel ezelőtt – már tisztán látszott, hogy mi lesz a végső fajtaválaszték. Ez persze finomodott később, a folyamat végére rajzolódott ki az aktuális kínálat. Mindemellett vannak kutatási céllal telepíthető szőlőfajták – köztük kis mennyiségben vannak kékszőlők is –, ezekre a Hegyközségi Tanács jogosult termőterületi engedélyeket adni. Ilyenek történtek is az elmúlt időkben. Jó, hogy a borvidék meg tudja vizsgálni, hogy ezek a fajták milyen termesztési értékkel bírnak Tokaj-Hegyalján.
Hogy mit hoz a jövő? Nos, az a borvidéktől is függ. Különböző szakmai beszélgetések, érvelések mennek: az biztos, hogy ha a borvidék lép, akkor jól akar lépni. Egy ilyen adottságú borvidéken nagy felelősségünk van minden tekintetben. Ezt is vizsgáljuk folyamatosan, miközben azt is látjuk, hogy hogyan változik a világ és a piac. Az, hogy az egyes eredetvédelmi kategóriákban milyen szőlőfajták kapnak még engedélyt, az egy belső döntés eredménye lesz. Lehet hogy lesz köztük kékszőlő, de az is lehet, hogy nem.”
És hogy mennyit kell erre várni, hogy kiderüljön? Ez legalább annyira izgalmas kérdés, mint az, hogy mivel is bővül majd a szortiment.
Szerző: Kalmár Borbála
Címlapfotó: Dancsecs Ferenc/Vince Magazin
