Bortörténelmi pillanatban élünk Wojciech Bońkowski Master of Wine szerint
A Hungarian Wine Summit nagyköveteként Budapesten járt szakember osztotta meg véleményét a magyar borról és a Tokaji borvidékről.
A Magyar Bormarketing Ügynökség 2024-ben rendezte meg a megújult Hungarian Wine Summitot. Az április 21-25. között Budapesten és több borvidéken megtartott eseményen a magyar borászok hazai környezetben építhették tovább nemzetközi kapcsolataikat Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában. A Hungarian Wine Summit szervezői felkértek négy, a magyar borokhoz valamilyen módon régebb óta kötődő nemzetközi szakembert, hogy jelenlétükkel, előadásaikkal támogassák a magyar bor ügyét. A Vince a négy nagykövet mindegyikét felkérte, mondja el a véleményét a magyar bor nemzetközi lehetőségeiről, illetve magáról a Hungarian Wine Summitról.
A cikksorozat első részében Wojciech Bońkowski gondolatait osztjuk meg. Lengyelország első Master of Wine-ja diplomamunkájában Tokaj jelenét és lehetséges jövőjét elemezte, így ő válaszában természetesen külön kitért a leghíresebb magyar borvidékre.
„Úgy vélem, bortörténelmi pillanatban élünk. A meghatározó nemzetközi piacok az önazonosságot, egyediséget keresik a borokban. Egyáltalán nem mindig volt ez így korábban. Az újkori bortörténelem egy jelentős részében például mindenki a franciákat akarta másolni. Manapság az olyan, számos különleges fajtával, terroirral rendelkező országoknak, mint Magyarország, sokkal nagyobb esélyük van sikert elérni. Mindazonáltal az egyediség önmagában kevés. Azt tudni kell megfelelően kommunikálni. Véleményem szerint a Magyar Bormarketing Ügynökség a megfelelő irányba tesz lépéseket ennek érdekében. Érthető módon próbálja felépíteni a magyar bor sztoriját.
Legalább ilyen fontos persze, és ezt sokan el szokták felejteni, hogy tisztában legyünk vele, milyen bort isznak a fogyasztók szerte a világban. Jól látható, hogy a vörösborokról, különösen a testes tételekről a figyelem a könnyedebb, aromás fehér- és rozéborok, valamint a buborékos borok felé fordul. Ezért nagyon fontos elmondani, hogy Magyarországon nagy hagyománya van a borkészítésnek, készültek és még mindig készülnek nagy formátumú borok, kiemelkedők az édes borok, de a palettán ma már ugyanúgy megtalálhatók a szélesebb körben keresett könnyebb tételek. Talán ez lehetne a fő mondanivaló.
Fő kutatási területemnek, vagyis a Tokaji borvidéknek ugyanúgy igazodnia kell a változásokhoz. Bár vannak szkeptikus hangok, a pezsgő szerintem egy kiváló kezdeményezés. A talajban és a fajtákban megvan az adottság a jó savú borok előállításához, ami elengedhetetlen alapkövetelmény a pezsgőknél. El tudom képzelni azt is, hogy Tokaj egy saját egyedi pezsgőstílust is kialakít, amiben jobban megjelenik például a borvidékre jellemző vulkanikus, ásványos jelleg. Már ma is látni erre egy-két példát. Tokaj persze mindemellett még számos problémával küzd. Nem csak az a baj, hogy az édes bor a fő terméke, de szerintem eleve túl sok bor készül. A túltermelés miatt olcsók a tokaji borok, emiatt egy olyan mezőnyben kénytelenek versenyezni, ami nem az ő pályájuk. Tokajnak a prémium polcon a helye. Az egész borvidéknek követnie kellene azt a pályát, amire pár család – akiknek a pincészet nem egy hobbi, hanem megélhetés – már ráállt. Ők 80-90 százalékban száraz bort készítenek, csak a legkiválóbb évjáratokból palackoznak aszút, a köztes években pedig legfeljebb szamorodnit. Nem vesződnek viszont félédes borokkal, kései szüretelésű házasításokkal, mert ezzel csak felapróznák magukat. Ők már aszerint a termékpiramis szerint működnek, ami szerint az egész borvidéknek kellene. Ösztönösen átvették azt a modellt, amik működnek a Magyarországhoz hasonló boros adottságokkal, hagyományokkal rendelkező országokban, jelesül Németországban és Ausztriában.
Talán e tekintetben is némi változás észlelhető, sok magyar borászat elkezdte elemezni például az osztrák sikerek okát. A Hungarian Wine Summit egészén is azt érzékeltem, hogy változik a magyarok hozzáállása, jobban rezonálnak a világban zajló folyamatokra. A Magyar Bormarketing Ügynökség nyelvezete kifejezetten modern, igazodik a kor követelményeihez. A mesterkurzusok, azok struktúrája, tematikája is valóban a nemzetközi ismertség megalapozását szolgálta. Inkább a jelennel, a jövővel foglalkoztak ahelyett, hogy a régi sikereket sorolták volna. Mindemellett a manapság divatos borstílusokat helyezték fókuszba. Úgy gondolom, ez egy nagyon jó irány.”
Címlapfotó: Hungarian Wine Summit / Talabér Géza
