Itt az ideje, hogy másképp gondolkodjunk az étkezésről – Ambrus Éva és Vágó Piros beszélgetett velünk

Vágó Piros és Ambrus Éva gasztrokalandor duójával beszélgettünk receptfejlesztésről, az intuitív főzésről előnyeiről, hátrányairól és a közösen megálmodott, napokban megjelent szakácskönyvükről.

Mi visz rá egy szociálpedagógust és egy rádióst, hogy közös receptkönyvet írjanak? A válasz: egy műsor. Ambrus Éva (címlapképen balra) szociálpedagógus és élelmezésvezető 2016-ban hozta létre a ManóMenüt szakemberek támogatásával. Az oldal célja segítséget nyújtani az édesanyáknak az egészséges és kiegyensúlyozott gyermektáplálás megvalósításában. A hasznos kezdeményezésére felfigyelt a média, Ambrus Éva meghívást kapott többek között Vágó Piros (címlapképen jobbra) Retro Rádión futó Rádiókonyha című műsorba. A két gasztrokalandor azonnal egymásra hangolódott, kis idő múlva meg is született a közös szakácskönyv ötlete. Céljuk az volt, hogy egy olyan egyszerű és finom fogásokat tartalmazó könyvet hozzanak létre, amit az olvasó majd gyakran forgat a zsúfolt hétköznapokon, családi együttlétek és közös étkezések során. A Gyors, finom, egyszerű 2022. októberében jelent meg, ennek kapcsán beszélgettünk a szerzőpárossal.

Emlékezetes fogások csokorba szedve

VINCE: Mitől lesz egy étel emlékezetes számotokra?

AMBRUS ÉVA: Számomra, egy emlék, utazás vagy alapanyag miatt lesz emlékezetes egy fogás. Minden egyes receptnek más a titka, más miatt került a könyvbe. A kötetben található található QR-kóddal rendelkező hanganyagokban pont ezekről az okokról mesélünk.

VÁGÓ PIROS: Nekem általában a helyszíntől és a társaságtól lesz egy étel felejthetetlen, vagyis, hogy hol és kikkel fogyasztottam el. Szerintem egy ételnél nemcsak az a fontos, hogy finom legyen, a körítés legalább olyan sokat számít.

VINCE: A Gyors, finom, egyszerű című könyvben összesen 77 recept található, ami közül tíz ételnél – mint említettétek – hanganyagokat is kínáltok az olvasóknak. Mi volt a célotok a hanganyagokkal?

AMBRUS ÉVA: Mindegyik étel mást és mást hozott ki belőlünk, amikor elkezdtünk róla beszélni, így az olvasó egy igazán spontán anyagot kap tőlünk.

VÁGÓ PIROS: Azt szerettük volna elérni ezekkel a hanganyakokkal, hogy az olvasó úgy érezze magát, mintha vele lennénk a konyhában és az ételről beszélgetnénk kötetlenül. A felvételeken elmeséljük, kinek mi jut az eszébe az adott ételről.

AMBRUS ÉVA: De nem csak a történetekre fókuszáltunk, szerettük volna meghozni az emberek kedvét olyan összetevők kipróbálásához is, amiket nem feltétlenül ismernek még annyira. Ilyen például a hajdina, amiből fantasztikus salátát lehet készíteni.

VÁGÓ PIROS: Évi élelmezésvezető létére sokszor hívja fel a figyelmet a könyvben leírt alapanyagok egészségre gyakorolt pozitív hatásaira. Ezek olyan apró részletek, amiket nem akartunk kihagyni, viszont a szakácskönyv struktúrájába egyszerűen nem fért volna bele ennyi információ. Ezzel az interaktív megoldással azonban lehetőségünk nyílt arra, hogy még többet adhassunk át az általunk kedvelt alapanyagokról és ételekről.

A közös munka és a kihívások

VINCE: Hogyan segített a rádiós múltad a hanganyagok megszerkesztésében?

VÁGÓ PIROS: Mivel a rádiózásban nap mint nap foglalkozom anyagok vágásával, így nem is volt kérdés, hogy ezt a feladatot majd én csinálom. Végül azonban csak kisebb hibák, például nagyobb levegővételek miatt kellett megvágnom a felvételt.

AMBRUS ÉVA: Ragaszkodtunk a hanganyagokhoz, mert szerettünk volna valami extrát a könyvhöz. Elég kevés olyan szakácskönyv kapható, amihez ilyenféle „3D-s” kiegészítés tartozik.

VINCE: A könyv elkészítése alatt ti főállásban dolgoztatok. Ez okozott bármiféle nehézséget nektek?

AMBRUS ÉVA: Problémák mindig akadtak, de olyan egy sem volt, amit ne tudtunk volna együtt megoldani. Húsz év multinacionális környezetben eltöltött idő után nagyon jól tudom, hogy nincs olyan probléma, amire nem lehet megoldást találni. A hanganyagokat például viszonylag rövid idő alatt kellett felvennünk. A lakóhelyeink közötti nagy távolság azonban nagyban megnehezítette a személyes találkozót. Végül találtunk egy olyan felületet, ahol még pont időben, de a minőségből nem engedve elkészíthettük a felvételeket. Mindig a megoldásra koncentráltunk.

Szerintem sosem szabad belemerülni a problémákba, mert az elszívja az ember erejét. 

VÁGÓ PIROS: Az is segítette a közös munkát, hogy mindvégig rugalmasak maradtunk.

VINCE: Hogyan gyűjtöttétek össze a recepteket?

VÁGÓ PIROS: Az internet korában ez már például nem okozott problémát, a receptek rendszerezésé a felhőben történt. A gyűjtésekor derült ki például, hogy nagyon hiányosak a desszert receptek. Mivel én annyira nem szeretek sütni, Évi vette kezébe ezt a feladatot. Rövid idő alatt össze is gyűjtött finomabbnál finomabb édességeket.

Az intuitív főzés világa

VINCE: Mi az, ami miatt nem szeretsz sütni?

VÁGÓ PIROS: Nekem az a mumus, ha előkerül a konyhában a mérleg. Egy szakácskönyv megírásánál azonban grammra pontosan le kell írni az összetevőket. Ez különösen igaz akkor, ha a sütésről van szó, hiszen itt nem mindegy, hogy egy teáskanálnyi vagy egy késhegynyi sütőpor kerül a desszertbe.

AMBRUS ÉVA: Mindketten intuitív szakácsok vagyunk, amivel egyébként semmi probléma nincsen, viszont emiatt át kellett gondolnunk, hogy mik kerülnek pontosan egy ételbe. Szerencsére az évek alatt nekem sikerült kialakítanom egy olyan trükköt, ami nagyban megkönnyítette a dolgomat a receptek fejlesztésénél. Csupán annyi a titok, hogy főzésnél előre kimérem alapanyagokat. Ezekből aztán annyit használok amennyit gondolok, majd a maradékokat megmérem. Így kvázi kiszámolom, hogy miből mennyire volt szükségem. Ezért is fordul elő az a receptjeimben, hogy mondjuk 22 grammot írok, mert én hiszem, hogy az a két gramm is számítani fog.

VÁGÓ PIROS: Már azért megérte megírni a könyvet, mert ezt a tippet most megtudhattam (nevet). Nekem ugyanis gyakran meggyűlik a bajom a folyadékokkal, de ezentúl ezt a trükköt fogom használni. Köszönöm, Évi!

Csak egy kis erőfeszítés szükséges

VINCE: A könyvben több idézet is szerepel Dr. Forgács Attila gasztropszichológus és szociálpszichológustól. Miért tartottátok fontosnak, hogy ő is szót kapjon?

AMBRUS ÉVA: Itt az ideje, hogy másképp gondolkodjunk az étkezésről és ennek az új gondolkodásmódnak a specialistája Attila, aki egyébként közös ismerősünk is. Az étkezés pszichológiai ágának megértése legalább olyan fontos lenne, mint azt tudni, hogy mi az a kalória vagy szénhidrát. Sokszor csak egy rövid mondat szerepel a könyvben Attilától, de ezek tökéletesen rávilágítanak arra, hogy nem csak a kalóriaérték számít. Kevés olyan könyv van, amiben az ételek pszichológiai vonatkozásait is bemutatják. Ez is egyfajta plusz, amivel különlegesebbé szerettük volna tenni a könyvet.

VÁGÓ PIROS: A lélek és az evés kapcsolata nagyon komplex.

Szeretnénk valamilyen módon visszaadni az ételek méltóságát, miközben meg akarjuk mutatni, hogy nem csak úgy lehet gyorsan ételt készíteni, hogy mélyhűtött élelmiszereket forró olajban kisütünk.

Egy nyolc órát végig dolgozó, mellé a háztartást a nyakában cipelő, családot összetartó és gyermeket nevelő édesanya számára ez egy igazi szélmalomharc. De ha legalább a mi példánkon keresztül meglátják, hogy létezik megoldás, akkor együtt elindulhatunk a változás irányába.

AMBRUS ÉVA: Jó lenne, ha egyre többen elhinnék azt, hogy egy picike tervezéssel ez valóban lehetséges.

Szerző: Dimashky-Korompai Tímea
Címlapfotó: Árki Péter