Sima receptgyűjteménynél többet akartam magamból megmutatni – Wossala Rozina beszélgetett velünk

Wossala Rozina a legtöbb ember számára a TV képernyőjéről lehet ismerős, de most egy közvetlenebb oldalát mutatja be első könyvében, a Konyhakönyvben. A premier okán beszélgettünk vele a kedvenc comfort foodjairól, a natúr borokról, valamint a nők és a gasztronómia kapcsolatáról.

Wossala Rozina új oldalát mutatja meg az olvasóknak

VINCE: A könyvedet lapozgatva egyből látszik, hogy ez nem egy szakácskönyv, több annál. Rengeteg személyes történettel egészíted ki a recepteket. Mi inspirált az ilyen történetmesélésre?

WOSSALA ROZINA: Egyrészről ez a könyv lehetőséget adott nekem arra, hogy bemutathassam az én világomat. Másrészt a konyhát és a tűzhelyet betöltő láng, ami kétezer évvel ezelőtt a barlangban is égett és közösséget teremtett, számomra mindig fontos volt. A konyha melegének pedig szerves része a történetmesélés. A könyv segítségével szerettem volna megmutatni, az én lényembe miként épültek be ezek az ételek. Az internet ontja magából a Negroni és rántott hús recepteket. Az én receptjeim attól mások, hogy nagyon maiak és mindegyikhez fűződik egy személyes történetem.

VINCE: A tepsiben sült pesztós bundás kenyértől kezdve a lazac steakig megannyi színes recept kapott helyet a könyvben. Tekinthetjük ezt egy „Best of Wossala Rozina” gyűjteménynek?

WOSSALA ROZINA: Ez egy olyan alap konyhai kézikönyv, ami remélhetőleg nagyon maszatos lesz a sok főzéstől. Vagyis nem egy best of, mert arra való, hogy az ember megértse, miként lehet az otthoni konyhát is jól „üzemeltetni”. Egy kísérlet arra, hogy bemutassam, miként lehet vidáman, praktikusan és gazdaságosan jól főzni otthon.. Nem ünnepi fogások szerepelnek benne, hanem olyanok, amiket szerintem mindenki szívesen elfogyaszt és könnyedén elkészít. A „Hosszan, lassan, ráérősen” fejezetben azért akadnak olyan ünnepi receptek is, amiknek az elkészítéséhez akár egy délután is szükséges. De nyilvánvaló, hogy az olvasó sem szeretne minden nap ennyi időt sertepertélni a konyhában. Így a Konyhakönyv inkább a jelenleg legforróbb témának számító comfort foodokat szedi csokorba. 

A Konyhakönyv és a dizájn találkozása

VINCE: Egy korábbi interjúban említetted, rendkívül maximalista vagy. Így részben azért lett „csak” most könyved, mert az általad megálmodott formaiság nehezen volt kivitelezhető. Milyen feltételek teljesültek végül, hogy most megjelenhetett a könyved?

WOSSALA ROZINA: Sok időt töltöttem a megfelelő kiadó megtalálásával. Olyat kerestem ugyanis, amelyik minőségben mögém tud állni, miközben megadja azt az alkotói szabadságot, amire szükségem van a könyv megvalósításához. Én egy személyesebb, színesebb és vibrálóbb könyvet akartam „kifőzni” és ez egy kockázat, mivel nem tudjuk, hogyan fogadja majd a hazai piac.

Egy sima receptgyűjtemény helyett én többet akartam magamból megmutatni.

A maximalizmus ebben az esetben inkább azt jelentette, hogy minél több háziasszony számára befogadható könyvet alkossunk.

VINCE: A Konyhakönyv valóban nagyon dizájn fókuszú. Az elkészítésén neves grafikus és fotóművészek csapata dolgozott. Ha te főzhetnél egy művésznek, akit szeretsz, kit választanál?

WOSSALA ROZINA: Nagy rajongója vagyok a kortárs festőművészeknek. Egyik kedvencem Barabás Zsófia. Bár ismerjük egymást, még nem volt alkalmam főzni neki. Salvador Dalí munkásságának is nagy rajongója vagyok, így nagy megtiszteltetés lett volna neki főzni. A könyv 235. oldalán található képet egyébként Dalí egyik leghíresebb festménye, az „Az emlékezet állandósága” ihlette és hát mit érne egy szakácskönyv Nietzsche idézet nélkül? Úgyhogy neki is szívesen főznék.

VINCE: A kötetben több QR-kód is helyet kapott, aminek leolvasásával egy segítő videót hívhatnak elő az olvasók. Mi adta ehhez az ötletet?

WOSSALA ROZINA: Rengeteg olyan konyhai technika létezik, amiket oldalakon keresztül kellene körülírnom ahhoz, hogy az emberek számára könnyen érthetővé váljon. A szövegben sajnos nem minden vizualizálható. A mai modern technika viszont lehetőséget adott arra, hogy egy interaktív könyvet alkothassunk meg. Az említett QR-kódok nem komplett recept videók, hanem fél perces, rövid segítségek. Mint egy dzsinn, úgy jelenek meg az olvasó telefonján. Segítségükkel egyértelműsítek egy adott főzési folyamatot. 

Wossala Rozina szerint a kreativitásnak teret kell engedni a gasztronómiában

VINCE: A könyv végén megemlíted a borok iránti elkötelezettségedet, a natúr borok kifejezetten nagy hangsúlyt kapnak. Ez egy viszonylag új irány itthon, nem egyértelmű a megítélése. Miért kedveled a natúr bort?

WOSSALA ROZINA: A natúr bor egy igazi szubkultúra. Aki azonosul az életérzéssel és hitrendszerrel, az olyan, mintha egy punk zenekar rajongótáborának lenne a tagja. A natúr borok kedvelői egyetértenek abban, hogy a földet a természetet tisztelve kell belakni. Egy üveg borba sok mindent bele lehet tenni, de leginkább szőlőt érdemes. Ettől a felfogástól nagyon messze került a mainstream borászat. A posztkommunista rendszer nagyon megengedő volt a borászokkal szemben és ez sajnos megérződött a borokon is. Erre válaszul futott be a natúr bor.

Egy három Michelin-csillagos étteremben Koppenhágában vagy Párizsban alap, hogy az itallapon natúr bor is szerepel.

Egy klasszikus francia étteremben nyilván kevésbé találkozni ilyen tételekkel. Viszont az is igaz, hogy az itt kínált borokat előállító, évszázados hagyománnyal rendelkező borászatok mindig is tisztelték a földet, vagyis biodinamikus gazdálkodást folytattak. Ezek a pincészetek nem érzik a szükségét annak, hogy ráírják a natúr vagy bio szót a palackra, mert nekik ez a kiindulópont. A natúr bor világát egyszerűen vagánynak, bevállalósnak és dinamikusnak gondolom. Érdemes benne elkalandozni, de fontos, hogy a felfedezés egy szakember segítségével történjen. Kóstoláskor ugyanis érheti olyan meglepetés az embert, amire az ízlelőbimbója még nincs felkészülve.

VINCE: Az általad vezetett Bestia étteremben nemrég álltatok át az őszi menüre. Milyen gyakorisággal szoktátok megváltoztatni a kínálatot és milyen szempontokat vesztek figyelembe a tervezésénél?

WOSSALA ROZINA: Krizmanics Norbertnek, a Bestia szenzációs séfjének a gasztronómiai kreativitása teret „követel” magának. Erre szolgálnak az új menük és a séfajánlatok, amiket igyekszünk szintén rendeszesen megújítani. Most például egy nem francia hagymalevest készített sült kacsamájjal, amit az ázsiai fűszerezés tesz igazán különlegessé. Általánosságban is igaz, de különösen érvényes a séfekre: lehetőséget kell adni nekik az alkotásra.

A nők helyzete a konyhák macsó világában

VINCE: Nagyon kevés nőt látni a hazai fine dining és Michelin-csillagos éttermek élén. Szerinted mi áll ennek a hátterében?

WOSSALA ROZINA: Ez egy kőkemény szakma. A színészekkel szoktam párhuzamot vonni: ahogy ők, a vendéglátósok is akkor dolgoznak, amikor az emberek egyébként pihennek. Mi este héttől egészen éjfélig talpon vagyunk, ami valljuk be, nehezen összeegyeztethető az ideális családi élettel vagy a gyerekneveléssel. Nem beszélve a nehéz fizikai munkáról és a konyha férfias atmoszférájáról. Ebben az embert próbáló világban nehezen találja meg magát egy nő. Természetesen akadnak ellenpéldák is, vagyis az adott személyiségtől függ, miként boldogul valaki ebben a macsó szakmában.

Szerző: Dimashky-Korompai Tímea
Címlapfotó: Zoltai András