Bekerült a hungarikumok közé egy étel, ami valójában Egyiptomból származik

Nagyon izgalmas és fordulatos az egyik leghíresebb magyar csemege története.

A hízott libamáj igazán nemzetközi éteknek tekinthető. Franciaországot tekintik a libamáj-fogyasztás fellegvárának (lásd: foie gras), miközben Magyarország a világon az első hízott libamáj előállításában. A Pénzcentrum még 2010-ben arról számolt be, hogy egy akkor készült statisztika szerint a világ libamájexportjának mintegy 90 százalékát Magyarország adja (ma ez közelebb van a 70-80 százalékhoz). A hízott liba nevelésének és feldolgozásának évszázados hagyománya van nálunk, a magyar termékek minősége pedig világszerte elismert. A hízott libából készített ételek már az első, 2013-ban létrehozott hivatalos hungarikum-listán is szerepeltek, vagyis a legelsők között ismerték el őket nemzeti értékként. A hungarikumok gyűjteménye így fogalmaz: „A hízott libából előállított termékek hazánk mezőgazdasági kultúrájának egyik legfontosabb szimbólumai. A hagyományos, szabadtartásos módon nevelt, kukoricán utónevelt libákból készült termékek gasztronómiai kincsek, amelyek Magyarország jó hírét viszik a világban.”

Libamáj Afrikából

Ehhez képest különösen izgalmas, hogy nem Franciaországból de még csak nem is Magyarországról származik az étel – derül ki a Daily Meal minapi cikkéből. A története valójában évezredekre nyúlik vissza: az első nyomai az ókori Egyiptomban találhatók. A Nílus mentén élők megfigyelték, hogy a vándorló libák és kacsák, mielőtt továbbindulnak, zsírt halmoznak fel a májukban. Az egyiptomiak hamar rájöttek, hogy ezt a folyamatot mesterségesen is elő lehet idézni. A madarak etetésével felhizlalt máj ezt követően annyira értékes finomságnak számított, hogy több sírfalon is megörökítették a fogást. Később a gyakorlat más kultúrákban is elterjedt: a zsidó közösségek például sertészsír helyett használták, a rómaiak pedig igazi csemegének tartották. A Római Birodalom terjeszkedésével a hagyomány eljutott Galliába, vagyis abba a térségbe, amit ma Franciaországként ismerünk.

A 16. században, az Újvilágból származó kukorica megjelenésével a hízlalás folyamata még egyszerűbbé vált. A helyi mesterek tökélyre fejlesztették a technikát. Ettől kezdve a libamáj szorosan összefonódott a francia konyhával, az ország pedig a világ egyik legnagyobb termelőjévé és fogyasztójává vált. Bár a módszert ma már sok állatvédő kritizálja, a libamáj továbbra is fontos hagyományos fogás – különösen karácsonykor, amikor szinte minden ünnepi asztalon ott a helye. Az első magyar írásos emlék a 17. századból származik, a siménfalvi szombatosok „lúd hízlaló ólacskát” említenek benne. A magyar libamáj híre a 19. századra jutott el Franciaországba. Úgy tűnik azonban, hogy mindannyian az egyiptomiaknak köszönhetjük ezt az ételt.

Szerző: Csáka Eszter
Címlapfotó: Helena Lopes / Unsplash