Kérdezz-felelek Jásdi Istvánnal Csopakról, olaszrizlingről, életműről

A csopaki bor és a magyar olaszrizling biztosan nem itt tartana ma Jásdi István nélkül. De vajon hogyan lett ő ennek a két „ügynek” az elkötelezett híve? Többek között erről beszélgettünk a friss Vince-életműdíjas borásszal.

Jásdi István rendszeresen megnyilvánul „borközéleti” témákkal kapcsolatban. Évente két-három alkalommal ír publicisztikát a vince.hu oldalára, blogot vezet, emellett 2025-ben saját podcastot
is indított. Ezeken a platformokon nyíltan elmondja a véleményét a klímaváltozásról, a Balaton-felvidéki szőlőterületek helyzetéről vagy éppen a borfogyasztás visszaszorulásáról.

A 2025-ben elnyert Vince-életműdíja apropóján másról gondoltunk vele beszélgetni. Szerettünk volna egy kicsit közelebb kerülni ahhoz az emberhez, aki budapesti közgazdászból vált utóbb a csopaki bor újrateremtőjévé és arcává. A rendhagyó beszélgetéshez rendhagyó formát választottunk. Az interjú során „ellentétpárokból” kellett választania (már amikor tudott) és természetesen meg is kellett indokolnia választását..

VINCE: Vince-életműdíj vagy Borászok Borásza díj?

JÁSDI ISTVÁN: A Vince-életműdíj egy kivételes meglepetés volt, és rendkívül megtisztelőnek tartom, hogy én kaptam. Míg a Borászok Borásza díj értéke abban rejlik, hogy azt azok a kollégák adják, akik az évtizedek alatt a baráti kör talán legfontosabb részévé váltak, a Vince-életműdíj szépsége az, hogy a szakmától és a fogyasztóktól kapjuk. Ez egy objektívabb képet ad arról, hogyan ítélnek meg minket a szakemberek és a borbarátok. Éppen ezért kibővíteném a kört általában az egész Vince-díjra, amely számunkra talán a legfontosabb szakmai borverseny és ahol 2024-ben és 2025-ben is a mi borunk szerezte meg az olaszrizling kategória első helyét. Két, egymást követő évben nyerni a legfontosabb fajtánkkal egy olyan zsűri előtt, amelynek tagjai tényleg kóstolják, fogyasztják azokat a borokat, elképesztő büszkeséggel tölt el. Mindkét díj rendkívüli megtiszteltetés tehát, nem véletlenül kerültek egymás mellé a borteraszunk épületében.

Megkóstolhatjuk Jásdi István borait a Vince Borműhely 2026. április 29-i Életműdíjas borkóstolóján. Jegyeket az alábbi képre vagy szövegmezőre kattintva lehet vásárolni.

VINCE: Csopaki Kódex vagy a saját könyvek?

JÁSDI ISTVÁN: Egyvalamitől mindig féltem: hogy én leszek egyszer a legjobb író a borászok között, és a legjobb borász az írók között. Egyik sem rang, mégis ez lettem. Jobban örültem volna, ha az irodalmi munkásságomat Gouncourt-díjjal jutalmazzák (a Goncourt magas presztízsű francia irodalmi díj, amelyet a francia nyelven megjelent legkiemelkedőbb prózai mű kap meg minden évben – a szerk.), miközben a borász tevékenységemért tulajdonképpen mindent megkaptam, amire vágytam. Írni azért kezdtem el, mert mindig volt bennem egy grafomán hajlam, talán édesanyámtól örököltem. Először csak a birtok történetét akartam feldolgozni, aztán ezt végül további kötetek követték. Legutóbbiban, az Oké, Boomer címűben azzal foglalkoztam, korosztályom hogyan adja át a helyét a következő generációnak. Kicsit rólunk is szól, arról, hogy mi hogyan oldottuk meg ezt. Egy családi vállalkozásnak ugyanis akkor van jövője, ha nem a brandet, a portfóliót, hanem a filozófiát adjuk tovább. Csak akkor lehet maradandó, amit az ember az évtizedek alatt felépített.

Ami a Csopaki Kódexet illeti, annak a története előbb kezdődik, mint 2012, amióta hivatalosan létezik a termékleírás. 2002-ben jártam barátokkal Burgundiában; amikor hazajöttünk, úgy döntöttem, ki kell próbálnunk a burgundiai modellt. Meg kell néznünk, mit tudnak a dűlők, mit tud a csopaki terroir, és fel tudja-e venni a versenyt az olaszrizling a chardonnay-val. Onnantól kezdve tulajdonképpen a Kódex szellemében dolgoztunk. Fel kellett viszont nőnie mellettünk egy hasonlóan gondolkodó borászgenerációnak, hogy ez formálissá tudjon válni.

A Kódex ötlete konkrétan Kovács Tamástól, a St. Donat tulajdonosától jött. Ő vetette fel, hogy készítsünk valamilyen minőségbiztosítási rendszert. Kitalálni nem nagyon kellett semmit, mintaként a Wachaui Kódex (lényegében egy minőségi és stílusbeli szabályrendszer, amelyet a Vinea Wachau Nobilis Districtus hozott létre a wachaui borok eredetének, tisztaságának és karakterének védelmére – a szerk.) szolgált. Az ügy gondozásába viszont rengeteg munkát rakott bele mindenekelőtt Tamás, illetve a fiam, Attila. Szóval bár az életművemnek fontos része, az érdem elsősorban nem az enyém.

VINCE: Wachau vagy Burgundia?

JÁSDI ISTVÁN: A párhuzamosság és az összehasonlíthatóság okán Csopakkal kapcsolatban elsőként talán Wachaut említeném. Az én iránytűm viszont, ha a borok stílusát nézzük, inkább Burgundia – és amúgy
még Toscana – felé mutat. Aki egyszer kóstolt egy nagy burgundi chardonnay-t és pinot noirt, biztos, hogy örökre a kedvencei közé fogja sorolni. De ugyanúgy szeretem a nagy wachaui rajnai rizlingeket, még jobban, mint a rajnaiakat. És muszáj még megemlíteni a somlói borokat, amelyek szerintem a világ legjobban érlelhető fehérborai, valamint a csopakiakat, amelyek a világ legjobban iható, saját karakterrel rendelkező borai.

VINCE: Fehérbor vagy vörösbor?

JÁSDI ISTVÁN: Fehérbort gyakrabban iszunk, de vallom, hogy léteznek olyan alkalmak, amelyekhez kifejezetten egy nagy vörös passzol. A nagy vörös számomra nem a vastag vöröset jelenti magas extrakttal. Sokkal inkább a komplexitást, az egyensúlyt keresem, amelynek megteremtése egyébként a felmelegedés következtében a legtöbb borvidéken egyre nagyobb kihívást jelent a vörösbortermelők számára. Paradox, hogy miközben egyre komolyabb tudást és odafigyelést igényel, hogy megalkossuk a Kódex feltételeinek megfelelő fehérborainkat, Csopakon és általában a Balaton körül most könnyebb az említett egyensúlyos vörösbort elkészíteni. Némi elfogultsággal ki merem jelenteni, hogy Csopak képes megadni nekünk a világ legjobb vörösborait is.

Mi a kezdetektől, tehát 1998-tól kék szőlővel is foglalkozunk. Balaton-felvidéki pincészetként mindig célunk volt, hogy ne csak a piacra termeljünk, hanem helyben is értékesítsünk – különösen, ha már ilyen lehetőség adódott, hogy létrehozhattuk ezt a borteraszt. Ezt viszont nem lehet 2-3 fajtával elérni, szélesebb választék kell hozzá, ami miatt a vendégek visszatérnek. Ebbe pedig beletartoznak a vörösborok is.

VINCE: Furmint vagy olaszrizling?

JÁSDI ISTVÁN: Amikor felvetődött bennem a furmint telepítésének gondolata, mindenki azt mondta, butaság, hiszen 1945 óta gyakorlatilag senki nem találkozott a fajtával Csopakon. Nekem viszont piszkálta a fantáziámat, hogy bizony termett itt furmint, csak azt a szocializmusban létezett Badacsonyi Állami Gazdaság igazgatója mindig magának szüretelte. Ez bőven elég indok volt, hogy kipróbáljuk. Dacára annak, hogy egy elég rossz klónt kaptunk, zseniális bor készült belőle. Szerencsére ma már egyre többen hisznek benne a környéken. Természetesen az olaszrizling helyét nem veszi itt át, inkább mellette tudom elképzelni. Sokakkal ellentétben én azt gondolom, az olaszrizling tudja megmutatni a termőhelyi karaktert, míg a furmint színesebbé teszi a bort. A kettőből nagyon izgalmas házasítás készíthető, nálunk ezt bizonyítja a Ranolder fehér, immár közel 20 éve.

VINCE: Metszés vagy fejtés?

JÁSDI ISTVÁN: Egyre inkább evidenciává válik, hogy komoly borászati tevékenységet nem lehet végezni a szőlészet alapos ismerete nélkül. De ugyanezt mondhatnám a borkóstolásra is. Még mindig jönnek ki az egyetemről végzett borászok úgy, hogy nem tanították meg őket kóstolni. Szerintem ennek így nincs értelme.

Ami engem illet, én már csak kóstolni járok a pincébe. A kollégákkal és a családdal huszonvalahány éve mindig együtt kóstoljuk végig az új évjáratokat. Együtt döntjük el, hogyan kell összeházasítani az egyes tételeket, hogy a végeredmény valóban csopaki legyen. Mostanra már mindenki tudja, mit várunk el egy csopaki bortól. Akármilyen furcsa, ez sokkal fontosabb, mint elkészíteni száz évben egyszer egy különlegesen nagy fehérbort. Legjobb bor úgysem létezik, olyan bor viszont van, amit a fogyasztó évről évre vár, keres, és ezt tudnunk kell számára nyújtani. Nekem most már erről szól a pince, hiszen amúgy a fiam átvette tőlem a munkát. Fontos, hogy ebben az átadás-átvételben nemcsak rám támaszkodhatott, hanem az említett munkatársainkra, akik az első perctől velünk vannak.

A szőlő az életem része, a házunk a szőlőben van, így szó szerint abban élünk immár 30 éve. Ismerem minden rezdülését, egyből észreveszem, ha baj van. Teljesen másként élem így meg, amikor látom, hogy az aszálytól szenved a tőke, nem fejlődik, csökken a mennyiség, romlik a minőség. Ez érzelmi kérdéssé is vált számomra.

VINCE: Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című könyve vagy Hamvas Béla A bor filozófiája?

JÁSDI ISTVÁN: Eötvös Károly és Hamvas Béla együtt. Tulajdonképpen azután kezdtem írni, hogy elolvastam Eötvös könyvét. Alig pár kilométerre tőlünk, Lovason írta egy olyan házban, amelynek a kertjéből Aligától Fonyódig belátta a Balatont. Akkor jöttem rá, hogy a Balatonról gyakorlatilag Eötvös óta nem írtak olyan kedvcsináló könyvet, amilyen Burgundiáról, Provence-ról vagy éppen Toszkánáról már számos született. Amolyan könnyed lektűrök, amelyek vonzóvá teszik a környéket a turisták, borivók számára. Így született meg a Szerenád a szőlőben, és tulajdonképpen a birtokunk több évszázados történetét eleveníti fel.

Hamvas azért fontos számomra, mert egyetértek azon megállapításával, miszerint a csopaki a művészek bora. Ennek szellemében szervezi a feleségem a kamarazenei és irodalmi esteket, ahol a Bartók vonósnégyestől Balázs János zongoraművészen át Haumann Péterig már nagyon sokan felléptek. A bor valóban összehozza a művészeket, tudósokat, lehet mellette beszélgetni, elmélkedni. Tulajdonképpen ennek demonstrálására indítottunk Szathmáry Eörs Széchenyi-díjas evolúcióbiológussal 2025-ben a podcastunkat. Szeretnénk megmutatni, hogy a bor sokkal több, mint alkohol. Barátságok és mély gondolatok tudnak mellette születni. Bor mellett beszélgetünk a podcastban akár az emberiség jövőjét befolyásoló komoly dolgokról, mégsem komoran, inkább jókedvűen.

VINCE: Közgazdaságtan vagy művészet?

JÁSDI ISTVÁN: Habár úgy gondolom, a művészet messzebbre visz, mint a közgazdaságtan, vallom, hogy a borkészítés egyik nélkül sem lehet sikeres. Ismerek borászt, aki azt gondolja, a nagy bor ideájának hajszolása közben nem kell foglalkozni a megélhetéssel. Szerintem viszont, aki nem képes arra, hogy közben piacban is gondolkodjon, az végső soron a bor művészeti oldalának is árt. Csak a megfelelő gazdasági környezet megteremtése által vagyunk képesek tovább vinni a filozófiánkat, és fenntartani a nagy borok készítésének lehetőségét. Amikor barátokkal leülünk egy nagy borral, nyilván a bor művészeti aspektusa kerül előtérbe, de arra is mindig gondolni kell, hogy ezt a bort el is kell tudni adni. Különösen, ha az ember ebből szeretne megélni.

Megkóstolhatjuk Jásdi István borait a Vince Borműhely 2026. április 29-i Életműdíjas borkóstolóján. Jegyeket az alábbi képre vagy szövegmezőre kattintva lehet vásárolni.

VINCE: A Balaton télen vagy a Balaton nyáron?

JÁSDI ISTVÁN: Balaton télen-nyáron. Alapvetően a legcsodálatosabb májustól októberig nézni a teraszról a naplementét, előtérben a szőlőtőkék lombjával. Amikor elsőként sárgulni kezd a szürkebarát, majd végül pirosodnak a kék szőlők levelei, végül lehullanak, kicsit megváltozik a jellege. Ezzel együtt a Balaton akkor is szép, amikor vízszintesen esik a hó, amiben 2026 elején elég hosszú idő után volt újra részünk.

VINCE: Bor a Lőczedombról vagy bor a Siralomvágóból?

JÁSDI ISTVÁN: Nem ugyanarra szolgál a kettő. Egy kóstoló vagy vacsora a barátokkal ma már nehezen képzelhető el a lőczedombi olaszrizling nélkül. A Siralomvágó inkább a vájtfülűeknek való. Nagyon kevesen értékelik és tudják, mi rejlik benne. Velük viszont nagyon jó leülni egy Siralomvágóval. Ez rendkívül összetett, komplex, de mégsem vastag bor. Amikor ezt isszuk, újra és újra tudatosul bennünk, mit szeretünk a borban, különösen a csopaki borban.

Szerző: Geri Ádám
Címlapfotó: Dancsecs Ferenc

A cikk a Vince magazin 2026. márciusi számában jelent meg. A magazin kívánt lapszáma vagy akár előfizetés is megrendelhető a HG Média webshopjában.