Nagyszüleink kedvenc savanyúsága volt, mára sajnos mindenki elfelejtette
Ha savanyúság kerül az asztalra, legtöbbünknek a kovászos uborka, a csemegeuborka, a csalamádé vagy a savanyított paprika jut eszébe. Pedig nagymamáink idejében ennél jóval változatosabb volt a kínálat.
A savanyítás régen az egyik leggyakoribb tartósítási módszer volt. Ráadásul a pazarlást is ki lehetett küszöbölni vele, hiszen amit a nyári kert adott, azt igyekeztek minél tovább megőrizni, így a szezon végén sokszor még az éretlen zöldségeknek vagy a más célra fel nem használt alapanyagoknak is megtalálták a helyét a kamrapolcon.
A klasszikus savanyúságok közül természetesen a kovászos uborka volt az egyik legnépszerűbb. Kenyérrel vagy burgonyával indított természetes erjedésének köszönhetően jellegzetes, friss ízt kapott, és fokhagymával, kaporral, borssal vagy akár mustármaggal is ízesítették. De léteztek ennél különlegesebb változatok is, mint az az in.hu oldal alábbi gyűjtéséből is kiderül.
Káposztával töltött paprika
A savanyított töltött paprika régi klasszikus. A paprikába leggyakrabban káposzta került, de reszelt répával vagy más vegyes zöldségekkel is megtöltötték. Ecetes lében eltéve remekül illett sültekhez és pörköltekhez, ráadásul a roppanós zöldség különleges látványt is kölcsönzött az üvegnek.
„Bedobálós” savanyúság
A bedobálós savanyúság a gyakorlatias háziasszonyok egyik kedvence volt. A neve is beszédes: az került az üvegbe, ami éppen megérett a kertben. Így az uborka mellett karfiol, káposzta, paprika, zöldparadicsom, hagyma és sárgarépa is helyet kaphatott benne. Az ecetes felöntőlé egységes, pikáns ízt adott a sokféle zöldségnek.
A csalamádé örök klasszikus
A csalamádé szerencsére ma sem tűnt el teljesen, bár régen jóval több háztartásban készítették. Káposzta, uborka, paprika és hagyma kerülhetett bele, de paradicsommal vagy chilivel is lehetett gazdagítani. Rakott krumpli, paprikás krumpli, sültek mellé éppúgy jól működik, mint egy tartalmas szendvicsben.
A zöldparadicsom sem ment veszendőbe
A paradicsomszezon végén a kertben maradt (már beérni nem képes) zöld paradicsomot sem dobták ki. Ecetes, fűszeres lében tették el télire, így kiváló savanyúság lett belőle. Sült hús, kolbász vagy akár egy egyszerű zsíros kenyér mellé is remekül passzolt.
Savanyúság a görögdinnye héjából
Régen több vidéken is készítettek savanyúságot a görögdinnye vastag héjából. A héjat feldarabolták, majd ecetes, fűszeres lében tették el. Éretlen, kisebb dinnyéből is készülhetett, ezt egészben vagy félbevágva zártak üvegbe.
Savanyított szilva húsok mellé
A savanyított szilva különleges helyet foglal el a régi finomságok között. Általában keményebb, még nem teljesen érett gyümölcsből készült, amit fűszeres ecetes lében tettek el. Fahéj, szegfűszeg és szegfűbors is kerülhetett az üvegbe, így egészen különleges, édes-savanyú ízvilág alakult ki. Leginkább liba- és kacsasültek mellé kínálták.
Zöldbab és karalábé
A zöldbabot ma sokan lefagyasztják télire, pedig savanyúságként is kiváló. Ecetes, fokhagymás lében eltéve roppanós marad, húsok mellé remekül illik. A karalábé szintén sokoldalúbb, mint gondolnánk. A vegyes savanyúságok egyik alapanyaga lehetett, de enyhén édeskés íze miatt önmagában is el lehetett tenni.
Címlapfotó: Martin Lostak / Unsplash
