Sosem gondolnánk, melyik hétköznapi fűszerünk okoz függőséget: a kutatók is megdöbbentek

Az állatok messzire elkerülik, az ember a függőjévé vált.

A csípős paprikában található kapszaicin egy igazán különleges vegyület. Úgy okoz ugyanis függőséget, hogy alapvetően kellemetlen hatása van. Szinte mindenki által ismert tény, hogy amikor csípőset eszünk, a kapszaicin ingerli a nyelv fájdalomérzékelő receptorait. Az agyunk ezt szinte égési sérülésnek érzékeli, mégis boldogsághormont szabadít fel. A szervezet azonnal elkezdi termelni az endorphint (természetes fájdalomcsillapító) és dopamint (örömhormon), hogy enyhítse a kellemetlenséget.

Ez a neurokémiai reakció egyfajta enyhe eufóriát, „természetes kábulatot” okoz, ami miatt az emberek újra és újra vágynak a csípős ízre. Sőt, idővel egyre erősebb fokozatokra van szükségük ugyanazon hatás eléréséhez.

Magát a jelenséget az 1970-es években ismerte fel Paul Rozin. A Pennsylvaniai Egyetem pszichológusa Mexikóban végzett kutatásai során megdöbbenve tapasztalta, hogy míg az állatok (például a falusi kutyák és sertések) sosem szoknak hozzá a chilihez, az emberek függőjévé válnak.

S hogy ez mit jelent pontosan? A természetben a csípős íz eredetileg a növény védekező mechanizmusa. Arra szolgál, hogy elriassza az emlősöket. Az evolúció során minden élőlény megtanulta elkerülni azt, ami fájdalmat okoz – az ember azonban „feltörte” ezt a rendszert, és a fájdalmat örömforrássá alakította.

Ennek a hatásmechanizmusát csak évtizedekkel később sikerült megfejteni. 1997-ben David Julius amerikai molekuláris biológus azonosította a TRPV1 receptort. Ezzel sikerült tudományosan megmagyarázni, miért „hiteti el” a chili az aggyal, hogy égünk, kiváltva ezzel az endorfin-választ. A hőmérséklet- és érintésérzékelő receptorok felfedezéséért Julius 2021-ben, Ardem Patapoutiannal megosztva, megkapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat.

Címlapfotó: Tamanna Rumee / Unsplash