A káposzta egyik nagyon értékes részét nem használjuk, pedig kéne

A káposzta és a káposztafélék nagyon értékes részei a legtöbb háztartásban a kukában végzik. Mutatjuk, miért nincs ez így jól.

A káposzta a magyar konyha egyik legfontosabb alapanyaga. Karácsonykor is sok asztalra kerül, első sorban töltött káposzta és székelykáposzta formájában. A fejes vagy édes káposzta a vadkáposzta egy termesztett változata. C-vitamin-tartalma 40–50 mg/100 g. A télre eltett savanyított változat nyersen fogyasztva szinte a teljes C-vitamin-tartalmát megőrzi, miként a B1- és B2-vitamint is, ezért nagyon fontos vitaminforrásunk.

A káposzta ehető feje nem más, mint egy óriási rügy, a szintén fogyasztott takarólevelek pedig valóban levelek. Kevésbé ismert tény, hogy – mint az Agrárszektor írja – a többi káposztaféle levele is ehető. Ide tartozik a brokkoli, a karfiol és a karalábé, aprítás és főzés után ezek is többféleképpen a tányérra kerülhetnek.

A karalábé zsenge, középen elhelyezkedő levelei is értékesek, gazdagok vitaminokban és ásványi anyagokban. Ezeket apróra vágva adjuk hozzá a zöld salátákhoz és a karalábés ételekhez. A karalábé levélnyele lereszelve nagyon ízletes burgonya, vagy zabpehely alapú zöldség fasírt készítéséhez. Ezekbe belekeverjük a lereszelt levélnyelet, fűszerezzük, majd formázva kisütjük.

Szintén a karalábé leveléből kiváló krémleves készülhet. Nyugodtan dúsíthatjuk újhagymával, a sűrítést végezhetjük tejföllel. Végezetül fűszernek mehet bele fokhagyma, pár csepp citromlé és kapor is.

Címlapfotó: Serge Le Strat / Unsplash