Először méregnek hitték, aztán gyógyszerként árulták, ma ott van minden magyar konyhában

2025. június 20.

A feltalálása óta eltelt időben árulták pirulaként, gyógyszertárban, ma ismert formáját a 20. században nyerte el.

A ketchup eleinte valójában nem is paradicsomból készült. Az ázsiai eredetű halszószból („ge-thcup”-ból vagy „koe-cheup”-ból) alakult ki, amit a Távol-Keleten kereskedő európaiak „fedeztek fel”. Hazatérve átdolgozták a receptet, sörös, szardellás mártásként kezdték el használni. A feljegyzések szerint az első paradicsomalapú ketchupot 1812-ben egy James Meade nevű mérnök készítette el. Tette ezt annak ellenére, hogy a növény hírneve kétes volt akkoriban Amerikában és Európában egyaránt – a paradicsom ugyanis hasonlított a mérgező nadragulyára, ezért sokan féltek tőle. A hozzáállás az 1830-as évekre kezdett megváltozni. 1834-ben Dr. John Cook Bennett, egy Ohio állambeli orvos már orvosságként árulta a ketchupot: azt állította, hogy az általa kifejlesztett szósz hatásos hasmenés, sárgaság és emésztési zavarok ellen. Nem sokkal később már tabletta formájában is forgalmazta a koncentrált ketchupot. A „csodafűszer” iránti kereslet rohamosan nőtt, hamarosan más vállalatok is megjelentek saját ketchupkészítményeikkel és paradicsomos tablettáikkal – írja a Tasting Table.

Ketchup, mint gyógyszer: mennyire hatásos?

A gyógyszer népszerűsége sokáig töretlen volt, azonban a készítőknek szembe kellett nézniük egy másik problémával: a paradicsom csak néhány hónapig termett, miközben a kereslet egész évben egyre nőtt. Mivel a tartósítóipar még gyerekcipőben járt, hogy a gyártók egész évben kielégítsék az igényeket, romlott paradicsommal is dolgoztak. Az ebből adódó romlott ízt és állagot különböző vegyi anyagokkal igyekezték elfedni: főleg bórsavat, formalint, szalicilsavat és benzoesavat használtak. Ezek az egészségre ártalmas anyagok mára mind száműzve lettek az élelmiszeriparból. Nem is beszélve az akkori színezőanyagról, amivel visszaadták a vegyszerektől kifakult ketchupnak a piros színt: kőszénkátrányt adtak hozzá, amit ma már rákkeltő anyagként tartunk számon.

Az orvosi felhasználásra készült ketchup karrierje végül 1850 körül ért véget, amikor több céget rajtakaptak, hogy paradicsompirulaként árult hashajtókat forgalmaznak. Ekkor a kereslet drasztikusan visszaesett. Több mint ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy eljöjjön a ketchup második, máig tartó fénykora: a Heinz ekkor lépett piacra egy olyan változattal, ami nemcsak finom és hosszan eltartható volt, hanem mentes minden mérgező adalékanyagtól. Ezzel megszületett az igazi ketchup, amit ma ismerünk és szeretünk.

Szerző: Csáka Eszter
Címlapfotó: Karsten Winegeart / Unsplash