Reggeli, ebéd, vacsora: 3 fő étkezés van egy napon belül, de vajon miért?

A reggeli, az ebéd és a vacsora szentháromsága csak a 18. század óta létezik.

Manapság az emberek általában a három fő étkezés köré szervezik a napi rutinjukat. Nem volt azonban ez mindig így. A reggeli, az ebéd és a vacsora fogyasztása csak az 1700-as években kezdődő ipari forradalom idején vált normává – olvasható a mashed.com oldalon. Mint írják, ez azért alakult így, mert munkanapok reggeli energiát, egy napközbeni szünetet, este pedig a családi körben való étkezés lehetőségét követelték meg.

Évezredekkel ezelőtt az étkezések idejét nagyobb mértékben szabta meg a napfény megléte (illetve hiánya), valamint a kulturális különbségek. Az ókori egyiptomiak például általában egy könnyű reggelivel indították a napot, majd délután egy nagyobb étkezést iktattak be, míg a tehetősebb családok gyakrabban ettek. Egyes történészek szerint az ókori rómaiak viszont napi egyetlen nagy lakomával csillapították az éhségüket, mert ezt tartották egészségesebbnek.

Ahogy az étkezési szokások változtak a körülményekhez igazodva, úgy alakultak a leírásukra használt szavak is. A „breakfast” (reggeli) szó eredetileg vallási jelentést hordozott, a „böjt megtörését” (breaking the fast) jelentette. Amikor a szerzetesek megalkották a kifejezést, még nem ettek a reggeli mise előtt. És amikor ettek, akkor sem fogyasztottak sokat. A bőséges reggeli étkezés csak a 17. században vált divatossá. A történelem nagy részében a napközbeni étkezést, amit ma „lunch”-nak (ebédnek) nevezünk, „dinner”-ként emlegették, a naplemente előtti kisebb étkezést pedig „supper”-nek hívták. (Emellett a különböző kultúráknak megvoltak a saját változataik, mint például az ötórai tea Angliában.) Végül, amikor a villamosenergia elterjedtté vált, a mesterséges világítás lehetővé tette az emberek számára, hogy a naptól függetlenül, saját maguk alakítsák ki az étkezési rendjüket.

Címlapfotó: Victoria Shes / Unsplash