Olaszország kedvence beköltözött a magyar konyhákba
Pár apró szabályt kell csak betartani, utána végtelen egyszerű az elkészítése. Nem csoda, hogy itthon is egyre többen próbálkoznak vele házilag.
Akár tésztával, akár szendviccsel fogyasztjuk, igazi ínyencségnek számít a jó minőségű pesto. Különösen, ha friss alapanyagokból, saját kezűleg hozzuk létre. A The Daily Meal Makenna Held „pestoguru” segítségével elárult néhány trükköt, amivel még finomabb végeredményt érhetünk el.
Valójában nem igényel sok munkát, ahogy nincs szükségünk tengernyi összetevőre sem. Cserébe nem árt tisztában lennünk néhány alapvető fogalommal, hogy könnyebben készíthessük el. A legfontosabb, amit tudnunk kell, hogy a pesto megalkotásához mindenképpen végbe kell menjen egy kémiai folyamat, az úgynevezett emulzió.
Az emulzió végterméke egy olyan keverék, amiben két, egymással nem keveredő folyadék (például víz és olaj) egyike a másikban apró cseppek formájában oszlik el. Ez lehet olaj a vízben, vagy víz az olajban, attól függően, hogy melyik folyadék alkotja a belső és külső egységet. Az emulgeálószer (a pesto esetében a sajt és a fokhagyma) segít egyben tartani a zsíros (olajok és a fenyőmag) és a savas (citromlé) összetevőket.
A bevezetőben említett Makenna Held szerint emiatt nem mindegy, hogy milyen eszközzel dolgozunk. A legtöbb recept általában mozsarat, turmixgépet vagy aprítógépet javasol. A háromból kettő azonban nem az igazi: a mozsár nem elég apróra tör, a turmixgépben pedig túl pépessé válnak az összetevők. Éppen ezért Held elsősorban az aprítógépet ajánlja. A legjobb egy kisebb méretű készülék, amin a gomb megnyomásával-elengedésével tetszőlegesen szabályozni tudjuk az aprítás időtartamát.
A jó pesto titka az állandó kóstolás
A jó eszköz mellett persze a minőségi alapanyagok is fontosak. A pesto általában fenyőmagból, bazsalikomból, fokhagymából, parmezánból, olívaolajból és citromléből áll össze. Ízlés szerint nyugodtan variálhatunk az összetevőkön. Ha például nem szeretjük, vagy allergiásak vagyunk a fenyőmagra, kicserélhetjük mandulára vagy dióra, de egyszerűen el is hagyhatjuk. Ha valamiért nem szeretnénk parmezánnal dolgozni, a pecorino vagy egy szárazabb francia sajt (mint például a mimolelette) tökéletesen helyettesíti azt. Egy a lényeg: semmiképpen ne használjunk lágy, puha sajtot.
Bármilyen recepttel dolgozunk, a kulcsfontosságú összetevő a sav. Ez nem muszáj, hogy citromlé legyen, valami savas viszont mindenképpen menjen a pestóba. Használhatunk lime-ot vagy akár ecetet is. Figyeljünk arra, hogy csak apránként adagoljuk, így elkerülhetjük, hogy túl savassá váljon a pestónk. A fokhagymát akár lepiríthatjuk az aprítás előtt, ám Held úgy véli, nyersen sokkal intenzívebb, frissebb hatást kelt.
Végére maradt a legfontosabb: menet közben folyamatosan kóstolgassunk. Miután felaprítottuk az összetevőket, ízlelgessük, majd csak azután adjuk hozzá a citromlevet, a sót és a zöldfűszereket. Ha túl fokhagymásnak érezzük, adjunk még több citromlevet és zöldfűszert a keverékhez. Ha túl savas lett, azt sóval vagy zöldfűszerekkel ellensúlyozhatjuk. A szakértő állítja: amíg betartjuk ezeket a tippeket, garantáltan tökéletes pestót készíthetünk otthon.
Szerző: Csáka Eszter
Címlapfotó: okeykat / Unsplash
