Van egy élelmiszer, amit az egész világon csak mi magyarok készítünk és eszünk

Évszázadok óta esszük, 2019-ben hivatalosan is az Európai Unió oltalma alá került.

A rögös túró igazi magyar különlegesség. Nélküle a túrós csusza, a vargabéles, a Rákóczi túrós és a túrós rétes is mind-mind elképzelhetetlen lenne. De miért is számít kuriózumnak, és miben különbözik a többi túrófajtától?

Hasonló tejterméket már az ókori rómaiak is fogyasztottak, az első magyar feljegyzések pedig a 14. században említik a túrót. A török hódoltság alatt már egyértelműen értékes alapanyagnak számított, hiszen a fennmaradt dokumentumok szerint adóként is szolgált. A Heves vármegyei Szihalomban például nagyjából harmincöt liter túrót kellett beszolgáltatni a törököknek. Bár ekkoriban eléggé kezdetleges eszközökkel dolgoztak, ahol volt tehén, ott szinte biztosan készítettek túrót is.

A rögös túró az azóta eltelt évszázadok során mit sem vesztett népszerűségéből. Titka valószínűleg abban rejlik, hogy nagyon laktató és önmagában is ízletes, de hozzávalóként is sokszínű. Ráadásul édességeket és sós ételeket egyaránt készíthetünk vele. Mindemellett rendkívül egészséges is: magas fehérjetartalma alacsony kalóriatartalommal párosul, másrészt tele van kalciummal, foszforral, vassal, káliummal és B-vitaminnal.

Miben más a rögös túró?

Túrót szinte az összes európai országban készítenek. A világszerte elterjedt, hígabb változat viszont sokszor inkább valamilyen friss sajthoz vagy a mi krémtúrónkhoz hasonlít. A rögös túró legfőbb ismertetőjegye, hogy nem krémes, mint a többi túróféle, hanem karfiolra emlékeztető, szilárd, mégis omlós szemcsékbe áll össze. 2019-ben hivatalosan is az Európai Unió oltalma alá került, elkészítése pedig szigorú feltételekhez kötött. Kizárólag azok a termékek használhatják a rögös túró megnevezést, amelyek az előírásoknak megfelelően készülnek.

A magyar kuriózum elkészítése világszinten egyedülálló. Amíg ugyanis a krémes túrót először felfőzik, és ezután hagyják állni, a rögös túró esetében pont fordítva történik a folyamat. Először előérlelik és pasztőrözik, majd baktériumkultúrát adnak a tejhez. Ezután leszedik a tetején összeállt fölt, utána az alvadékot felmelegítik és felcsíkozzák, így szabályozva a túró nedvességét. A melegítés során a folyadék tetején keletkező túró idővel elkezd kis rögökbe összeállni. Ezt először leszűrik, aztán hagyják, hogy a maga tempójában lecsepegjen róla a savó. Ezután már rögtön, frissen fogyasztható.

Címlapfotó: Ola Mishchenko / Unsplash