Ingyen szedhetjük Nagymaroson, mi mégis 5000 forintért vesszük kilóját a piacon

Szó szerint a földön hever, éljünk a lehetőséggel!

Hazai szelídgesztenye-termőtájaink közt különleges helyet foglal el a nagymarosi, ahol hétszáz éve tudatosan hoztak be és szaporítottak új változatokat. A Magyar Mezőgazdaság egy hosszabb cikket közölt nemrégiben annak kapcsán, hogy a három onnan származó, államilag elismert fajta mellé 2024-ben egy újabb fajta csatlakozhatott.

Magyarországon az egykor szebb napokat látott három fő gesztenye-termőtáj egyike a nagymarosi. Nem is olyan rég még kisebb-nagyobb, nem összefüggő szelídgesztenye-erdők gazdagították a magyar tájat a Nyugat- és a Dél-Dunántúlon, továbbá Nagymaroson és környékén, a Dunakanyarban. E három fő termőtájon alapos tájszelekciós munka zajlott 1952-től Szentiványi Péter vezetésével, amelynek eredménye hat államilag elismert fajta, közülük három nagymarosi. A kiválasztott nagymarosi fajták sikerét jól jellemzi, hogy az 1972-es bécsi mezőgazdasági világkiállításon arany- (Nm22) és ezüstérmet (Nm38) nyertek.

A nagymarosi szelídgesztenyések különleges értéket képviselnek a Dunakanyarban, többféle szempontból. Elterjedésük a térségben különleges, egyedi színfolt. Tájesztétikai jelentőségük, a Gesztenyés Tanösvény létrejötte turisztikai célponttá is teszi a környéket, idegenfor­galmi vonz­erő. Gesztenyéskert kialakításával a tudományos kutatás, ismeretterjesztés, a re­kreáció, felüdülés színtere is lehet. Változatos, gazdag élőhelyként, a biodiverzitásban betöltött szerepe miatt természetvédelmi szempontból ugyancsak jelentős érték. Tájrekonstrukcióval, helyreállítással az erdészet és a vadgazdálkodás szempontjából szintén hasznossá válhat.

Figyelemre méltó, hogy a nagymarosi gesztenyések kultúrtörténete egyben mezőgazdasági, kertészeti jelentőségét is formálta: Nagymaroson az ősi gesztenyeerdők mellé Károly Róbert király kertészei Nápolyból, Firenzéből hoztak értékesnek ítélt változatokat.

Az őshonos állományok, az Itáliából érkező fajták és a szorgos, értő kezek évszázadokon át formálták a tájat és a helyi szelídgesztenye fajon belüli diverzitását. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Nagymaroson 700 éves nemesítés zajlott.

A nemesítés szempontjából tehát Nagymaros a nagyarányú beépítések és a kéregrák terjedése után még mindig izgalmas, felfedezésre váró titkokat, felbecsülhetetlen értékű kincseket rejtő terep. A nagymarosi gesztenyéseket az is különlegessé teszi, hogy más termőtájakkal szemben, ahol a fejszés szelekció volt általános, vagyis kivágták a nem jól teljesítő fákat, itt az oltással szaporítás volt jellemző. Az évszázadok folyamán értékesnek ítélt változatok, a modern időkben pedig fajhib­ridek is érkezhettek Nagymarosra. A természetes folyamatok útján („kivadult” változatok) és a kísérletező kedvű gazdák által még inkább színesedett a nagymarosi gesztenyések változatossága, amit a Gyümölcstermesztési Kutatóintézet Szent­iványi Péter által létrehozott nagymarosi kísérleti telepe és génbankja még inkább gazdagított. Ezért is jelentős a MATE folyamatban lévő genetikai vizsgálatsorozata, amely a nagy változatosságban a hasonló – szemmel kevésbé vagy egyáltalán nem elkülöníthető – változatokról kiderítheti, hogy azonosak vagy csak hasonlók. Ezek a vizsgálatok érdekes eredményekkel, akár meglepetésekkel is szolgálhatnak.

A még meglévő nagymarosi gesztenyés erdőfoltok megőrzése mellett tehát az értékesebbeknek gondoltak folyamatos megfigyelése is fontos feladat. Ennek megfelelően továbbra is zajlik Nagymaroson nemesítés, ennek eredményeként született meg a Nagymarosi 1 fajta, amely 2024-ben kapott állami minősítést. Dús, látványos nyári virágzásával díszfaként is megállja a helyét, levele mutatós, ami egyben azt jelenti, hogy kórokozóknak és kártevőknek ellenálló, adott év időjárásától függően még az őszi szezonkezdet idején is egészséges, fényes haragoszöld lehet. A kéregrákkal szembeni ellenállóságát jelzi, hogy a nagymarosi állományok túlélő egyedei közé tartozik.

További értékét jelzi, hogy például a 2019-ben a Nébih által rendezett gesztenyés kerek­asztal-beszélgetésen és érzékszervi bírálaton kimagaslóan szerepelt a termés külleme, tetszetőssége és a magbél tulajdonságai (íz, illat, állag, hámozhatóság) tekintetében egyaránt. A bírálatba bevonták a ma népszerű külföldi fajhibrideket is, és az összesített eredmény alapján a Nagymaroson kiemelt új változatok – köztük a Nagymarosi 1 – szerepeltek a legjobban. Érdemes ellátogatni a nagymarosi gesztenyésekbe.

A szelídgesztenye erdő látványa és a „kincskeresés” élménye mellett a pénztárcánkat is kímélhetjük vele. 2025-ben a piacokon átlag 5000 forintért lehetett 1 kilogramm gesztenyét vásárolni. Ennél alacsonyabb árra idén sem számíthatunk.

Címlapfotó: Christian Buehner / Unsplash