Megtaláltuk a magyar hedonisták paradicsomát

Saláták, húsok, sajtok, töltött házi tészták és sok-sok finom bor. Mindez egy helyen.

Az alábbi írás a 2022-2023-as Vince cikkíróversenyére érkezett. Ezúton is gratulálunk a szerzőnek!

Nálam a nyaralás egyenlő az evéssel. Akkor érzem, hogy nyaralok, ha süt a nap és finomakat falatozok. Sok helyen megfordultam már, de a nyertes nálam Kréta. Borús téli napokon gyakran nézegetem a nyaralás képeit, és felidézem az élményeket. Újra ott vagyok a haniai strandon, süti a nap az arcom, amitől hunyorgok, közben szürcsölöm a hideg frappét.

Kréta Görögország legnagyobb szigete (és Zakhyntos mellett a másik kedvelt turistahely), számomra mégis olyan, mintha egy külön világ lenne. Van egy olyan egyedi karaktere, ami csak rá jellemző. Itt készítik a legfinomabb olívaolajat, a szigeten több száz éves olajfákat is látni, görcsös, vastag törzsükkel úgy állnak az út mentén, mint a történelem szemtanúi.

A sziget északi részén készülnek a borok. Ennek a résznek az éghajlata alkalmasabb szőlő termesztésre, mint a déli, hiszen utóbbi már Afrikához közel van. A krétaiak szeretnek társaságban enni és inni, így a mi asztalunkról sem hiányzott a Vilana vagy a Dafni fehérbor, illetve a vörösek közül legismertebb Romeiko, ami könnyedségével jól illeszkedik az ottani ételekhez.

Már néhány éve visszajárunk családommal erre a csodálatos szigetre, mert nem tudunk betelni a szépségével és a gasztronómiájával sem. Két hét nem elég, hogy végigegyem Krétát, mindig új helyeket fedezek fel, de a régieket is meglátogatom.

Az első napot a parton töltjük, a strandon. A strandok kulturáltak, általában ingyenesek, és jó konyhát visznek. Finom és helyi alapanyagokból főznek. Minden étteremben kaphatók a nálunk is jól ismert ételek, a szuvlaki, azaz a rablóhús, vagy a gyros, de mi nem ezekre vagyunk kíváncsiak. A strandon dakosszal kezdek, ami hasonlít az olasz bruschettára, csak fetával dúsított. Ez Kréta egyik kedvelt előétele. Szeretem a salátákat, ezek a nyár ízei, minden évben mást kóstolok belőlük. Eddig a lazacos-mangós-avokádós saláta viszi a prímet, az ízlelőbimbóim szinte táncot jártak a számban. De kellemes emlékeket idéz a roston őszibarack rukkolával, fenyőmaggal megszórva, és a tányér szélén négy kis sajtgolyó figyel fehér sajtból, darált dióba hempergetve.

Fent a hegyen van a csoda

Van a városon kívül egy olyan hely fenn, a hegyek között, ami nem hasonlít étteremre. Egy ház, amiben egy idősebb házaspár lakik. Ha délelőtt felhívjuk őket, készítenek nekünk vacsorát. Nem kérdezik, hogy mit szeretnénk enni, csak azt, hogy hányan vagyunk. Kora este megérkezünk a csodálatos teraszra, amin végigfut a bougainvillea, ez a gyönyörű, élénk színű kúszónövény, ami annyira jellemző a déli vidékre. Harapni lehet a levegőt a magaslaton, elkél egy pulcsi.

Éppen, hogy leülünk, jön az idős úr, kezében az előételekkel, köztük a kedvencemmel, a töltött cukkini virággal. Végtelenhez közelít az az érték, ahányféleképpen meg lehet tölteni a cukkini virágot. Találhatunk benne fűszeres rizst, vagy húst, van ahol csak fetával töltik meg, de láttam már spenóttal töltöttet is. A cukkini virágot bő olajban kisütik és frissen tálalják.

A főétel felejthetetlen volt. Egy nagy tál sült tyúkot tett le elénk a háziasszony. Elmondása szerint a madár délelőtt még hátul kapirgált az udvarban. De volt még az asztalon bárány borda, házi sült kenyér, saláta, krumpli és cukkinifasírt. A húst sütőben sütötték meg, vajpuha volt minden falat. Itt, a hegyek között inkább a húsételek a népszerűek, de ha lemegyünk a tengerhez, a kikötőbe, érdemes megkóstolni a sült polipot, a tintahalat és a rákot. Minden tengeri herkentyű friss, ezt érezni az ételen.

Nagyon kellemes az a szokás, hogy egy étkezés után az étterem megvendégel minket valami édessel, ami olyan, mint a pont az i-n, a teljesség élményét hozza. Ez az édes íz lehet dinnye vagy fagyi, vagy valami apró kis sütemény.

Nagyon fontos megemlíteni a házi töltött tésztákat. Ezek leginkább a burekre hasonlítanak, mindenféle finomsággal megtöltik. Legtöbbször hússal, spenóttal, fetával, a tetejét pedig megszórják szezámmaggal. Ennek a nem házi változata is finom, de a kézzel készített semmihez nem fogható élményt ad.

A vendéglátás nem munka, hanem életmód

Még a nyaralásunk első napjaiban felfedeztünk egy új lehetőséget. Ha a piacon megvesszük a halat és a rákot, akkor a pékségekben megsütik, ízesítik. Mivel a szálláshelyükön nem volt sütő, kipróbáltuk. Életem egyik legfinomabb sült halát és rákját ettem, gazdagon megszórva petrezselyemmel és sült fokhagymával.

Minden évben eljön a pillanat, hogy döntsünk, hol fogunk nyaralni. Végül mindig Kréta nyer. Ilyenkor meg szoktam kérdezni magamtól, miért mindig oda akarunk utazni. Mi a titkuk? Finom étel máshol is van, tenger is, napfény is. Talán az, hogy bárhova megyünk a szigeten, úgy fogadnak, mint egy családtagot. Mindig mosolyognak, pedig nincs szabadnapjuk, reggeltől estig dolgoznak. Azonban náluk a vendéglátás nem munka, hanem életmód. Már a második évben megismertek minket, olyan érzésem volt, mintha a nagymamámat látogatnám meg. Nem találtunk egyetlen olyan éttermet sem, ahol ne lett volna élmény az evés. Minden frissen készül, és ma sem értem, hogy a lisztbe forgatott cukkini karikák mitől olyan ropogósak.

Az ízek segítenek emlékezni

Van egy étel, amit Krétán kóstoltam először. Annyira ízlett, hogy megkérdeztem a főnököt, hogyan készült. Egy nagyon egyszerű egytálételről van szó. Paradicsomon megpárolt darált hús csicseri borsóval, sóval, fokhagymával, kis cukorral és fahéjjal. Itthon többször is elkészítettem már, ilyenkor a krétai nyarak jutnak eszembe, mert az ízek segítenek emlékezni.

A két hét mindig hamar elszalad, nekünk csak ennyi jut ebből a gyönyörű szigetből, de nem bánkódom, mert minden ízre, helyre pontosan emlékszem. Ezeket magammal viszem és tudom, hogy jövőre visszatérek.

Szerző: Cveta Szterjopulu
Címlapfotó: Yevheniia / Unsplash