A Furmint Február ma már hivatkozási pont – interjú az alapító Kézdy Dániellel
A Furmint Február mára jóval több lett egy kóstolónál: nemzetközi hivatkozási pont, szakmai brand és identitáskérdés. A kezdeményezés ötletgazdájával, Kézdy Dániellel az eddigi mérföldkövekről, a 16. Furmint Február fókuszáról és arról beszélgettünk, mi kell ahhoz, hogy a magyar bor valóban a helyére kerüljön – itthon és a világban.
Tavaly megválasztották a Borászok Barátjának és a Vince-díj ezüstminősítését kapta meg az általa üzemeltetett rendezvényhelyszín. Díjak, új projektek és folyamatos építkezés – Kézdy Dániel az elmúlt években a magyar borélet egyik legaktívabb szervezőjévé vált. A Furmint Február alapítója szerint nincs egyetlen csodamegoldás: hosszú távú gondolkodásra, kulturális alapokra és közös felelősségvállalásra van szükség.
VINCE: Február 26-án immár 16. alkalommal rendezitek meg a Furmint Februárt. Milyen különlegességgel várjátok idén az érdeklődőket a Hagyományok Házába?
KÉZDY DÁNIEL: Mindig próbálunk valami újdonsággal készülni; ez az utóbbi években a furminthoz kapcsolódó plusz tematikát jelent. Ezúttal a dűlőszelektált tételek lesznek fókuszban, az egyes dűlök közötti különbségeket szeretnénk bemutatni. Idén egyébként viszonylag sok, szám szerint 6-7 új pincészet állít ki, ami 16 év után nem várt, kellemes meglepetés még nekem is.
VINCE: Ha egy kiállítót vagy egy bort kellene kiemelned az idei listából, melyik lenne az?
KÉZDY DÁNIEL: A mádi Lenkey-pincészetet mondanám. Míg a nagy átlag általában maximum 5-6 éves furmintokat mutat be, náluk lesz 15 éves bor is. Jelenlétük minden eseményen kuriózumnak számít, örülök, hogy a tavalyi év után újra velünk lesznek.
VINCE: Van-e valami különleges „használati utasítás” a rendezvényhez?
KÉZDY DÁNIEL: Azt szoktam mondani, ez már olyan léptékű kóstoló, hogy érdemes tervvel érkezni. Természetesen lehet sodródni is, úgy is számos felfedezést tehet az ember, de talán jobb biztosra menni, és eldönteni, hogy kiket szeretnénk mindenképpen meglátogatni.
VINCE: Bár a fő esemény maga a névadó kóstoló, az általad elindított Furmint Február ma már sokkal több ennél: egy hónapon át tartó programsorozat bel- és külföldön. Elégedett vagy azzal, amivé a kezdeményezésed kinőtte magát 2009 óta? Hogy látod, az érdeklődés február után is megmarad a szőlőfajta iránt?
KÉZDY DÁNIEL: Az mindenképpen eredmény, hogy a projekt önjáróvá vált. Maguktól csatlakoznak rá pincék, rendezvények, éttermek. Kisebb-nagyobb kóstolókat tartanak országszerte, illetve külföldön, többek között Párizsban, Londonban, Varsóban, Berlinben és a tengerentúlon. A Furmint Február egy brand lett. Mindez azért jó, mert fontos az állandóság. A szüreti időszakban, Márton-napkor, vagy éppen karácsony és szilveszter környékén Magyarországon mérhetően megnő a borok iránti érdeklődés. Ezek mellé a Furmint Februárnak is sikerült felzárkóznia. Ebben az egy hónapban ráadásul külföldi szakírók, elismert sommelier-k is biztosan találkoznak a furminttal, és az a benyomásom, hogy hosszabb távon magukkal viszik az ekkor szerzett élményeket, tapasztalatokat.
VINCE: A Furmint Február talán a legismertebb „gyermeked”, de ezen kívül is számos kezdeményezésnek vagy még az ötletgazdája. Mesélj egy kicsit ezekről is!
KÉZDY DÁNIEL: 2025. június 1-jén rendeztük meg az első Magyar Pezsgő Napját, idén jön a következő. A cél az, hogy a szilveszter mellett legyen egy második időszak, amikor a pezsgő reflektorfénybe kerül. Erre szerintem a nyár tökéletesen alkalmas, én ezt az évszakot gondolom a pezsgő „természetes közegének”. Most még csak egy deklarált napról beszélünk, de szeretném, ha ez idővel egy hosszabb nyári periódusra bővülne ki.
A Régi Magyar Szőlőfajtákért Egyesület az elfeledett fajták feltámasztásáról, népszerűsítéséről szól. Jelenleg 20-25 tagunk van, akik már foglalkoznak ilyen fajtákkal, vagy tervezik ezt. Április 23-án lesz a nagykóstoló, amiben az az egyedülálló, hogy ilyenkor az érdeklődők mintegy 60-80 régi fajtából készült tétellel találkozhatnak. Az egyesület azonban ennél jóval többről szól. Egyfajta szakmai műhely, amelynek keretében a borászok megosztják a fajtákkal kapcsolatos tapasztalataikat, illetve a későbbiekben akár szakmai partnerként jelennek meg a telepítési támogatásokat érintő döntéseknél.
Végül van a Boldog Balaton, az én szerelemprojektem. Mindig kötődtem a tóhoz, ezért is próbálom segíteni a helyi kis borászatok boldogulását, akár kóstolókkal, akár borcsomagok összeállításával.
VINCE: A számos projekted annak bizonyítéka, hogy még te sem jöttél rá, mi hozhatja el a magyar borok átütő sikerét?
KÉZDY DÁNIEL: A sok projekt éppen arról szól, hogy szerintem nem létezik egyetlen csodafegyver. A magyar borvidékek, stílusok, szőlőfajták sokszínűsége miatt nem tudom elképzelni, hogy egyet kiemelve, és minden állami támogatást arra fordítva áttörést érjünk el. Ezzel szemben én nagy hangsúlyt fektetnék az alapok megteremtésére. A magyar borkultúra komoly fejlesztésre szorul, mert anélkül se belföldön, se külföldön nem növelhetjük az eladott mennyiséget és az eladási árat. Mondok egy példát: nemrég láttam egy Balaton-felvidéki luxusapartmanház hirdetését. A szoba árában benne volt a piknikkosaras reggeli is, minden finomsággal – és champagne-nyal. Én is szeretem a jó champagne-t, de eszembe nem jutna a Balaton-felvidékre azzal csalogatni a turistákat, amikor ott annyi a jó pezsgő. Ez piciben megmutatja, hogy az egész viszonyulásunk újragondolásra szorul.
A legfontosabb az lenne, hogy a magyar bor az identitásunk részévé váljon. Ha ez sikerül, akkor egy tanár, sommelier vagy éppen egy Londonban élő magyar – a maga szintjén és lehetőségéhez mérten – ugyanúgy tenni fog a magyar borért, és ez óhatatlanul fellendülést hoz. Onnantól pedig gyakorlatilag mindegy lesz, hogy ez a bikavéren, a furminton, vagy éppen az édes borokon keresztül valósul meg.
VINCE: 2025-ben te kaptad a Borászok Barátja díjat. Szerinted melyik tevékenységed nyomot legtöbbet a latban?
KÉZDY DÁNIEL: A legtöbben valószínűleg a Furmint Februárt, illetve a családunk által 10 éve működtetett budakalászi Kálvária Pincét ismerik. Pincén nem saját bort kell érteni, hanem egy rendezvényhelyszínt, valamint rendezvényszervező vállalkozást, amellyel az egész Kárpát-medencében igyekszünk népszerűsíteni a velünk partnerségben álló 80-100 magyar kispincészetet. Immár 25 éve foglalkozom a magyar borokkal, ebben a negyed évszázadban voltak számomra meghatározó mérföldkövek. 2016-ban megkaptam a Tokajért kitüntetést, most pedig a Borászok Barátja díjat. Ezek számomra mind fontos visszajelzések, és erőt adnak, hogy ezekben a kihívásokkal teli időkben is szolgálni tudjam a magyar borok ügyét.
VINCE: Az említett Kálvária Pince 2025-ben a 2. helyet szerezte meg a Vince-díj Legjobb Borbár kategóriában. Hogy érzed, ez növelte az érdeklődést a helyszín iránt?
KÉZDY DÁNIEL: Mindig nagyobb médiafigyelem irányul a kitüntetett borbárokra, és ez természetesen lökést ad. Nem vagyunk mindennap nyitva, másrészt a DropShop és a Pláne Borterasz lett még rajtunk kívül díjazott, velük együtt dobogón állni nagy büszkeség, szóval mindent egybevetve ez komoly dicsőség számunkra. Ráadásul az időzítés is kifejezetten jól sikerült, hiszen nemrég nyitottuk meg a negyedik pinceágunkat, a „Magnum” rendezvénytermet, amelynek segítségével immár egy új koncepció szerint tudunk 15-16 fős társaságokat leültetni és kiszolgálni exkluzív körülmények között Budapesttől alig pár kilométerre, tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető helyen.
VINCE: 2026-ra is biztosan tartogatsz valamit a tarsolyodban. Mi az, ami ebből már megosztható?
KÉZDY DÁNIEL: Úgy érzem, a tokaji szamorodnival és aszúval szemben van még adósságom. A hazai és nemzetközi szakma jelentős része egyetért abban, hogy a tokaji aszú a világ egyik, ha nem a legjobb természetes édes bora, mégis nehéz a fogyasztókhoz eljutni vele. Ezzel kapcsolatban lesz egy piacbevezető projektem.
A másik ötletem a kis magyar családi pincéket célozza. Őket különösen sújtják a jelenlegi nehéz piaci viszonyok, miközben a munkájuk bőven túlmutat a borkészítésen. Lokálisan nagyon sokat tesznek a környezetükért, a közösségükért, élő példái annak, hogy a vidéknek igenis van megtartó ereje. Ha tehát ők feladják, akkor nem csak az általuk készített borokat veszítjük el. A másik 2026-os projektemmel az ő munkájukat szeretném támogatni.
(partneri együttműködés)
Szerző: Geri Ádám
Címlapfotó: Kézdy Dániel fotója
