Az ital, ami népszerűbb, mint a Coca-Cola, pedig sorsába a politika is beleszólt

Az ital történetében egy törvény jelentette a fordulópontot.

Ma már nehéz lenne elképzelni Franciaországot a pastis nélkül. A híres nemzeti aperitif amellett, hogy az országban eladott alkoholok egyötödét teszi ki, Pikárdia régió első számú szeszes italának számít. A gyógynövénylikőr története sem hétköznapi: csak 1914 után terjedt el széles körben, amikor a francia kormány betiltotta az akkor rendkívül népszerűnek számító abszintot – írja a BBC.

Az ánizsos rövidital, az abszint térhódítása még a 19. században kezdődött. Ehhez az kellett, hogy a Magyarországot is letaroló filoxérajárvány az ország szőlőültetvényeinek közel felét kiirtsa. Az abszint nem sokkal később a bor mellett a sört is kiszorította az északi területeken. Elterjedése ellenére 1908-ban Svájcban, majd 1914-ben Franciaországban is betiltották. Úgy tartották ugyanis, hogy a rendszeres fogyasztása „őrültté teszi az embert“. Mindeközben 1920-ban a kormány enyhített az ánizsos italok előállítására vonatkozó szigorú szabályokon. Az engedélyezett alkoholtartalmat először 30, majd két évvel később 40 százalékban maximalizálta.

Így vált a korlátozás feloldása után a szintén ánizsos pastis az abszint utódjává, pedig a gyógynövényes jellegen kívül valójában nem sokban hasonlítanak. Akkoriban csupán két rivális márka kínálatában szerepelt a különleges ánizslikőr: a Pernod valamint a Ricard. Utóbbi márka alapítója Paul Ricard ugyan csak jóval később, 1932-ben kezdte árulni saját változatát (a Pernod már 1918-ban piacra dobta az anisette-et), ám ügyes marketingfogásainak köszönhetően hamar felzárkózott, sőt el is húzott. A két cég végül 1975-ben Pernod Ricard néven egyesült, azóta a márka egyet jelent a pastissal.

Miből áll össze a pastis ánizslikőr?

A pastis az anisette (ánizs ízű likőr, vagyis ánizslikőr) egyik változata, főleg csillagánizst, cukrot, valamint az édesgyökér természetes kivonatát tartalmazza. Az alkoholtartalma ma már jellemzően a 40-45%-ot is elérheti. A 1970-es évektől kezdve a gyártók költéshatékonyság miatt valódi fűszerek helyett desztillált illóolajokat és aromákat használnak az elkészítéséhez.

A francia hagyomány szerint étkezés előtt fogyasztják, általában 2 cl-t jéghideg kristályvízzel hígítanak. Ettől opálossá válik. Gyakran sziruppal is édesítik: az élénkzöld menta és a pastis keveréke a perroquet, míg grenadinszirup hozzáadásával tomate fantázianéven árulják. A legkelendőbb azonban a mauresque, ez mandulasziruppal ízesített változat.

Az utóbbi években a mixológusok rengeteget kísérleteztek a likőrrel, ám ennek ellenére a mai napig az eredeti formája a legnépszerűbb. Érdekesség, hogy nemcsak a pastis tudta fenntartani a presztízsét, hanem a Ricard is. Habár léteznek más márkák – a felső kategóriás Henri Bardouin-tól a bio Distillerie de la Plaine-ig –, 2022-ben a Ricard nem csak a legtöbbet eladott pastis volt Franciaországban; hanem a legnagyobb forgalmat generáló termék a hipermarketekben, megelőzve az ásványvizet, a Coca-Colát és a Nutellát. Sőt, 2024-ben, a karácsonyi ünnepek előtt még a pezsgőt is túlszárnyalta.

Szerző: Csáka Eszter
Címlapfotó: brandy turner / Unsplash