Ennek a hírnek nagyon nem fognak örülni a tejet fogyasztók

Érdekes vizsgálatnak vetették alá a tejet.

Egy pohár (240 ml) tehéntej előállítása átlagosan közel háromszor akkora üvegházhatásúgáz-kibocsátással jár, mint a növényi alapú alternatívák többsége. Míg a tehéntejhez kapcsolódó kibocsátás kiemelkedően magas, addig a szójatej, a zabtej, a mandulatej vagy a borsótej lényegesen kisebb karbonlábnyommal rendelkezik. A vízfelhasználás terén is jelentős eltérések mutatkoznak: a tehéntej és egyes növényi italok – például a mandulatej – előállítása kifejezetten vízigényes, míg más alternatívák, például a szójatej vagy a zabtej jóval kevesebb vízből készülnek. Nagyjából ez a lényege az Agrárszektor minapi cikkének, amiben a tehéntejet hasonlítja össze a növényi alapú alternatívákkal.

Mint írják, a tehéntej környezeti terhelése messze a legnagyobb. Egy csésze (240 ml) előállítása átlagosan 330 g CO₂-egyenérték kibocsátással és 21 liter vízfelhasználással jár, miközben 8,2 g fehérjét tartalmaz. Ezzel szemben a növényi tejek üvegházhatásúgáz-kibocsátása lényegesen alacsonyabb: a szójatej 122 g, a zabtej 102 g, a mandulatej 98 g, a borsótej 71 g, míg a kókusztej 69 g CO₂e-t eredményez csészénként. Vízhasználatban különösen nagy a szórás: a mandulatej közel annyi vizet igényel (19 L), mint a tehéntej, míg a szójatej 5 literrel, a zabtej 9 literrel, a kókusztej pedig mindössze 1 literrel jóval kedvezőbb képet mutat.

Táplálkozási szempontból a fehérjetartalomnál már árnyaltabb a kép: bár a tehéntej vezet, a borsótej (7,5 g) és a szójatej (6,1 g) viszonylag kis környezeti terhelés mellett is magas fehérjetartalmat biztosít. Ezzel szemben a zabtej (2,7 g), a mandulatej (1,0 g) és a kókusztej (0,5 g) fehérjében szegényebb. Összességében tehát a növényi alternatívák – különösen a borsó- és szójatej – kínálják a legjobb kompromisszumot az alacsony környezeti lábnyom és a megfelelő tápérték között.

Címlapfotó: thehumbleco / Unsplash